Blogok

Ha a saját anyja se ismeri...

Lenkeffy Ica kabarészínésznő édesanyja nagy izgalommal készült a lánya első fellépésére. Kinyomozta, hová ülnek a premieren a vezető kritikusok, és közéjük váltott jegyet. Azt gondolta, befolyásolhatja majd a véleményüket. Úgy vélte, őt senki sem ismeri, bátran játszhatja az előkelő idegen hölgyet. Beült hát az előadásra, roppant higgadtan és kimérten viselkedve - legalábbis ő így gondolta.

Véled az út

H.Gábor Erzsébet
Véled az út
 
"Látod a sast ott fenn a magasban? - sorsa az égbolt.
Nékem a sorsom a Föld, szárnyam a képzeletem..."
Régen a vágyunk égbe szökellt és annyira szép volt -
lángtüze langy hamuján múltamat átölelem.
 
Tudtuk; az élet nagy kegye az, hogy szárnyra bocsátott.
Véled az út csoda volt! - láttuk a menny kapuját.
Vártuk az Úr szent, drága szavát, hogy hátha megáld ott,

Hihetném

Hihetném azt, most kezdődik minden,  
én vagyok a Virág és magjaim hintem...
szóródom széllel, gyermek-kéz tépdel -
mindenütt kihajtok, Gazdám takar Téllel.

Nem ad fenn a Menny Föld-tűrőt, jobbat;
talajt kapott lelkem még szépet is lophat.
Harsány vészjelem színnel, beszéddel...
közli az aggasztót, mit korcs éhhel észlel.

Hihetném azt, most kezdődik minden,  
Virágoddá tettél, növekszem egy szirten...
köröttem csökött, névtelen ország -
amit hittem volna...őszen pergő rozsdák.

(2015. május végén)

Zoe kutyám kísérget

Zoe kutyám kísérget

Rekkenő melegben,

Amikor még a szellő is

Ásítozva lebben.

 

Nem tágít, bár nyelve lóg,

Mindig a nyomomban,

Amint simogatom, érzem,

Hogy a szíve dobban.

 

Kis fekete labrador

Emeli a praclit,

Télen-nyáron hűségesen

Követi a gazdit.

 

Nem unja a kis Zoe

Egész nap követni,

Hogyha elborul a kedvem -

Ő tanít szeretni.

 

Vén dizőz

Haász Irén: Vén dizőz

 

Illatfelhőjét gomolygatja,

verébraj-köpenyt lobogtat,

kacéran gyümölcsöt villantva

hámló ágával csókot ad.

 

Az élet, mint pióca, rajta

csüng és kiszívja nedveit,

de elhalása – bármi fajta - 

erővel tölti fel megint.

 

E szimbiózis véghetetlen

adok-kapok. Míg csillagok

sziporkáznak a végtelenben,

és nap olvaszt blazírt fagyot,

 

szivárványt bontva a fehérből,

ékszerré festve víz cseppjét,

kopik, mint száradó tehénbőr,

Szerelem és líra - CLXXIV.

 

SZÁZHETVENNEGYEDIK RÉSZ

A profán látszólag mindenben a szakrális pontos ellentéte, de ez így helytelen megfogalmazás, hiszen a két fogalom egyáltalán nincs ugyanabban a dimenzióban.

A profán alapja a közöny. Ha valamit profánnak tekintek, azzal szemben teljesen közömbös vagyok, iránta sem kötelességet, sem felelősséget nem érzek. Nem számít, hogy létezik-e, vagy sem.

A gazdag és Lázár

(Jézusi példázat alapján)

Az élet napos oldalán,
fényűzőn dőzsölt a gazdag.
Öltözte bíbor bársonyát,
terítve dúsan az asztal.

Kapuban a koldus Lázár,
testét fekélyek borítják.
Várta a lehulló morzsát,
sebét csak kutyák nyaldosták.

A gazdag őt meg sem látta,
nem hatotta meg nyomora.
Szánalmát hiába várta,
vetült rá sors árny - oldala.

Szakadék mélyült közöttük,
kemény szív büszke önzése.
Igazság ítélt fölöttük,
életnek halál a vége.

Líra-inflációs korban

Líra-inflációs korban

A vén Pegazus megtorpan.

 

Gőzzel hajtott mű-paripák

Raja mű Parnasszusra hág.

 

Mű-sors keresi mű-okát;

Drog-ihlet halandzsát okád.

 

Líra-infációs korban

Rossz vers tombol hosszú sorban.

 

Szépet rabol, reményt zabál,

Fosztogat, akár a tatár.

 

Az igazi líra tiszta,

Soha semmit nem vesz vissza.

 

Líra-inflációs korban

Meghal a Szép egy szatyorban.

 

Jobb és bal – két ellen-akol,

A Költészet – nincsen sehol.

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XLIII.

NEGYVENHARMADIK RÉSZ

A kezdet viharos volt. a budai pasa magához vonta a szentlőrinci táborban tartózkodó csapatokat is, és Szigetvár alá vonult. A várbeliek a török had érkezésére kitörtek, és egészen napnyugtáig kemény harcot folytattak a támadókkal. Naplemente után fegyelmezetten visszatértek a várba és a városba. Horváth Márk szűkszavú jelentése szerint:

 „pogánokban sokan földre hullának”.

Túlvilági arcaink

Ugye megfogod majd a kezem, ha én is Ott leszek?
Sétálni viszel kedves, ahogy régen, életünkben -
láthatom világod, mit eddig képzeletben szültem...
körbejárva lessük Őt, mint egybenőtt, nyitott sebek.

Ugye mosolyogsz szemembe, épp úgy, fájón-könnyesen?
Remélem nem kell néznem vaksötéten, látatlanul -
mert kétszer rabolná el tőlem vég-lázamat az Úr...
ha holt-tekintetem akkor sem arcodon tölthetem.

(2012.)

Idő-parti faluvége

Idő-parti faluvége;

Valami új álom kéne.

 

Fellegek az esti égen;

Volt jövő, de – nagyon régen.

 

Rezignált lombok susognak

Gyászmisét régi daloknak.

 

Idő-parti faluvége;

Öreg fák néznek az égre.

 

Vén sejtelem szárnya rebben

Ködös, sötét esti csendben.

 

Bozót mélyén holdfény kutat,

Árnyék lepi el az utat.

 

Idő-parti faluvége;

Illúzió, remény, béke.

 

Tetovált műanyag ágon

Gubbaszt károgva a kánon.

 

Szigetsirató

Haász Irén: Szigetsirató

 

Ott még a szél is másképp fúj,

más fa, másképpen hajladoz.

Vizébe bennszülött nép fúl,

ha szirtugrásra hajlamos,

vesztettnek látva mindenét.

 

Színe, virága, hala más,

élete örök körforgás,

de füstölőt égetni kész,

hogy élhet. Hálás mindenért.

 

Séta a csendben

Botra támaszkodom, sétálok a csendben,
Sopront figyelgetem a történelemben.
Tették a polgárok, mit a nemzet kívánt,
együtt magasztalták gróf Széchenyi Istvánt.
Figyeli a várost a gazda szemével,
s tanácsait adja élő tekintéllyel.
Régi ez a város, mutatják a házak,
falaikról régen csorog a vakolat.
Újakat remélnek, ma is építkeznek,
gyárak és otthonok szép számmal épülnek.
Építkezők zaja nem bántja a csendet,
késő délutánra végleg elenyésznek.
Rámosolyog a hold az öreg városra,
és a napnál is csendesebb az éjszaka.

Oldalak