Blogok

Peti versel...

Mysty Kata
Peti versel...

Peti versel...
amit kedvel,
 
Dalba tette,
ecsetelte...
 
Nótás lelke
megszívlelte...
 
Szívem dobban,
egyre jobban
 
érzem magam...
Lelkem dagad.
 
Peti szomjam
oltja nyomban,
 
iszom jókat...
lelkem jól van,
 
Népdal-borban
öröm lobban.
 
"Cseresznyeszem
mind megeszem..."
 
Petikének
tetsző ének...
 
minket szépít...
-És hogy megérint!

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XLV.

 

NEGYVENÖTÖDIK RÉSZ

Kritikus pont rögtön az ostrom legelején. Nyugaton kisebb probléma miatt is adtak fel erődöt, Szigetvárnál erősebbet is.

Itt erről szó sem lehet.

Sokat írtak már arról, hogy a magyarországi várakat a rosszul felszerelt és még rosszabbul ellátott magyar végvári katonaság micsoda halálra szánt fanatizmussal védelmezte. Azt is gyakran leírták, hogy miért: a megcsonkított, darabokra szakított hazának egyetlen apró részét sem akarták az ellenség kezére engedni.

A Forrásnál (Égi foszlány)

Gyorsan futó patak sodrán
kavicsok közt égi foszlány -
úgy igyekszik, fürgén mozog,
nincsen hínár, nincsen homok.

Nap sugara az, mi szalad,
felkeres ő folyót, tavat -
átlátszó víz lett kedvence,
tükrén csitul estelente.

Harmat-hozó hajnal hasad,
Reggel Lánya mosolyt arat -
körbenéz a kék ér felett, s
fénytalárt ölt suba helyett.

(2014. július 9.)

Száll az öröm

H.Gábor Erzsébet
Száll az öröm
 
Ágak között bú lapul,
könnye szomjas útra hull.
Lopva leskel - úgy figyel,
bágyadt testtel bújik el.
Nincs sok hátra, érzi már,
várja őt az égi vár.
 
Gyémántfényű bolt alatt,
száll az öröm - hogy kacag!
Úgy danászik, mint a szél -
végre újra visszatér!
Arcon csókol, hűn ölel -
nem kell bánat, tűnjön el!
 

Mint medréből kilépő tenger

Mint medréből kilépő tenger,

hazáját elhagyja sok ember.

Menekül, nem félve halált sem,

útjukra a holnap homályt vet.

 

Üldöztetés, nyomor – mi űzi?

Vak sorsba a reményt mi fűzi?

Rájuk vajh’ hol, milyen jövő vár?

Zúdul a tömeg, mint szökőár.

 

Segítsd e népeket, Istenem,

földjükön békében éljenek!

Idegenbe ne sodródjanak,

földönfutóvá ne váljanak!

 

Schvalm Rózsa

 

(2015-06-23)

Panelből jöttünk egykoron

Panelből jöttünk egykoron,

Talán ezer éve,

Színes virágokkal virít

Kertünkben a béke.

 

Csend terül az udvarunkra,

Mint egy puha párna,

Gyorsan elfeledtük, mi a

Lépcsőházi lárma.

 

Meghitt a ház, ha meg szabad

Levegőre vágyunk,

Vén körtefánk árnyékában

Enyhülést találunk.

 

Panelből jöttünk egykoron,

Vágytunk házra, kertre,

Anikóm mosolya, keze

Otthonná szentelte.

 

Tiszta lappal

Őseim kutyabőrt Apafitól kaptak.
Hogy csak tányért nyaltak? Vagy talán haraptak?
Erre biz oly nehéz választ adni máma,
feledésbe merült az a régi fáma.

Én magam soha sem tartottam nemesnek,
mások énelőttem hasra biz nem esnek!
Ködbe veszett a múlt, indulj tiszta lappal,

Remélem, a gyerekhez több köze van!

Riedl Frigyes egyszer valami budapesti társaságban nem térhetett ki egy bemutatás elől.

Előkelő, jó összeköttetésekkel rendelkező író vizitált előtte. Az illető arisztokrata körökben mozgott, de roppant gyenge író volt. Sőt. Plagizátornak ismerték. Éppen per folyt ellene szellemi érték eltulajdonítása miatt.

Ráadásul a legutóbb megjelent könyve sem volt eredeti. Valami csóró író kéziratát megvásárolta, és a saját nevén publikálta. Nyílt titok volt.

Légy boldog a magad módján

Mysty Kata
Légy boldog a magad módján

Légy boldog a magad módján,
Szerénység kell, legyen jócskán!
Hivalkodó? - Átnéz rajtad,
Hozzád való, feléd halad!

A boldog perc "maga módján"
pillanatnak műve csupán.
Ne keringj el - a Nap mögül,
s mint a - Föld - körös körül!

Te légy a Nap, forró, nyári...
égi kékből csak katángnyi,
Borostyán-mez  száltól szálig.
Természetes, mint Anyánk is!

Szeretet száll a fák között

H.Gábor Erzsébet
Szeretet száll a fák között
(Egy kiállítás megnyitójára írtam,
ott fogom felolvasni)
 
Ébred a hajnal, Múzsa kél,
telik a vászon, lágy a szél;
festeni áldás, élvezet,
szeretni kell az életet.
 
A színek pompát játszanak,
aranyba bújt a sárga Nap,
s a fák ruhája zöld lepel,
a táj a fényben ünnepel.
 
Tarka a rét, s a sok virág,
a vérpipacs, a szarkaláb,

Futni vagy maradni?

Tán a fogyasztás ad

“Jobb életet”?

Lehet,

Ha Isten nincs,

Az erkölcs egy faló,

S a gazdagság a legfőbb földi jó.

 

Csak azt találhat jót,

Egy jobb valót,

Aki körbefutja a földgolyót?

 

Ha földi létem kába,

Varrjam magam más országok nyakába?

 

Mi tisztességes,

Külhonba szaladni,

Vagy megpróbálni embernek maradni

Odahaza?

 

Miért nem futottak az Egriek,

Miért maradt meg a helyén Dobó,

Ha futni jó,

S a Becsület külföldre futható?

Eső után

H.Gábor Erzsébet
Eső után
 
Eső után, de szép a táj!
A büszke, sárga búzaszár,
egek vizébe részegülve,
piros pipaccsal elvegyülve,
alélva, fényre vágyna már!
 
A nap ragyog, ma tűzkohó -
karodba bújni volna jó!
Te tudhatod csak azt, mit érzek;
akár a szomja új vetésnek -
betelni nem tud - oly mohó.
 
A fák hegyén a gyöngy rezeg -
töröld le árva könnyemet!

A Nap ugyanúgy ragyog - VIII.

NYOLCADIK RÉSZ

Szélfarkas felmutatta a varázsló jelét, mire az építmény forgása lassult, majd teljesen megállt. Még mindig változtatta alakját, de már nem volt a forma az emberi szem számára követhetetlen. Talapzata ijesztően hasonlított egy hatalmas, undorító, úszóhártyás madárlábra. Sóbálvánnyá merevedve álltam meg, de Szélfarkas megragadott és bevitt a baljóslatú építmény belsejébe.

Oltsd a szomjam

H.Gábor Erzsébet
Oltsd a szomjam
 
Tüzet fogott szívem újra,
vad viharok heve dúlja. 
Szavad szikra, lángom lobog,
kopott dobom vadul dobog.
 
Forr a vérem, zsibong, pezseg,
árja sodor, beleveszek.
Ajkam szomja olthatatlan,
lankadatlan ég a katlan.
 
Lázas vágynak vagyok rabja,
szám a csókod úgy akarja -
légy a kutam, kínom vedd el,
oltsd a szomjam hűs vizeddel.
 

Oldalak