Blogok

Szerelem és líra - CLIX.

SZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ

 

Voltaképpen ez a leglényegesebb kérdés. Ha a művészet az emberi kultúrában nem közérdekű, hanem csupán egy jól meghatározható csoporthoz köthető jelenség volna, igazat kellene adnunk a művészet intézményi elméletének. Ebben az esetben a művészetnek nem is lehetne az egész emberi társadalom szempontjából fontos funkciója.

 

Csakhogy…

 

Zendül a tavasz

     Kui János

 Zeng a tavasz

Lelkemben zeng az új tavasz,
neked is szép, amit hallasz,
friss az illat, amit érzel,
csak a gólya nem kelepel.

De a csermely már énekel,
az árvácska fehéren kel,
nem tolakszik fehér színe,
de szívesen énekelne.

Zendüljön hát vidám nóta,
viduljon, aki hallgatja,
zölden ébrednek a rétek,
felfrissülnek az emberek.

Itt a tavasz a határon,
zenéjét szívembe zárom,
mindig magammal hordozom,
ezután csak azt hallgatom.

Gyermekeimhez

Köszönöm Nektek,

Hogy vagytok nekem,

Hogy tartalmas lehet az életem.

 

Isten örökké áldjon Titeket,

Hogy megszülettetek,

S Létetekkel

Felnőtté tettetek.

 

Míg szülők nem leszünk,

A lét – hamis;

A gyermektelen – gyermek maga is.

 

Ahogy szülővé,

Felnőtté

Lehettünk;

Isten sóhajtott -

Bennünk és felettünk.

 

Míg Gyermek nincs,

Az Idő mendegél,

Bőg az anyag,

Fityiszt mutat a tél,

A szülő más dimenzióban él.

 

Félted -e?

Mysty Kata
Félted-e

Félted -e tieidet...
félted-e és minek?
Félted - e a tavaszt...
a telet, amíg havaz?
Félted-e önmagad,
ha az idő halad!?
Félted-e életed,
ami nem kis kaland!
Félted-e a békét,
vagy csupán kísértés?
Félted - e a hazád,
ebben van-e határ?
Féled-e az Istent?
Kérdezni nem tisztem.
Félőn félteni hitben,
Kincset érőbb nincsen!

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXIX.

HUSZONKILENCEDIK RÉSZ

 

A török célja egyértelműen Szigetvár hadműveleti bekerítése és – ha ez lehetséges – az elfoglalása volt. Tojgun budai pasa a közvetlenül a parancsnoksága alá tartozó egységeken kívül az esztergomi, a nógrádi, a hatvani, a szekszárdi és a simontornyai szandzsákból is csapatokat vont össze. Ezeken kívül az összes dunántúli bég alakulatai portyára indultak, hogy a magyar védelmet kellőképpen szétzilálják és megfélemlítsék.

 

Azt hittem

Botorul azt hittem
egyedül engem szeretsz,
pedig a te szíved
tágasabb birodalom.
Benne hordasz mindent,
mi lelkedbe szivárgott:
Sóvár tekintetű 
édes kis ebet,
amely meggyógyítja
belülről vérző sebed.
Van ott szív alakú,
könnyáztatta kavics,
amit tőkesúlyként
hordasz önmagadban.
Bent a régi házad
emlékké szelídült,
s míg a vadszőlővel
futtatott régi terasz,
anyád és utánad sír,

Találkozás

Találkoztunk, mint két ténfergő magány,
nem sorsrendelés, véletlen volt talán.
Álmainkban várt a vetett alkony-ágy,
a képzelet színes, szürke a valóság.
Nem várhattuk a virágzó csodát,
ha el sem vetettük vágyaink magvát.
 
Szótlan itt hagytál, elvarratlan szavakkal,
hiú reményemet elvitted magaddal.
Élvezhettük volna a Nap utolsó sugarát,
gondoltam, a gyáva félelem közénk állt.
Váratlan kaptam e-mail címén egy levelet,

Messze, túl a láthatáron

Messze, túl a láthatáron

Vigyáz ránk az éber Álom.

 

Míg álmaink el nem tűnnek -

Van célja az életünknek.

 

Ős Becsület örök áron,

Messze túl a láthatáron.

 

Messze túl a láthatáron

Múltunk hófehér oltáron.

 

Cselekvő hazaszeretet

Ha van, ma is csodát tehet.

 

Messze túl a láthatáron -

Szabadság vagy globál-járom.

 

Vagy világba szétszéledve,

Vagy jövővé nemesedve.

 

Népek hazája – szép álom;

Messze túl a láthatáron.

 

Csendélet

H.Gábor Erzsébet
Csendélet
 
Tölgyfa a díner, lakkozott, barna,
tükrén a napfény visszaragyog,
réz-gyertyatartó - nappal is adna
óaranymécsű pillanatot.
 
Mázas a váza, telve virággal,
őszi színektől rőt a csokor -
minthogyha festő színezne lánggal,
úgy lobog kinn a csipkebokor.
 
Hószín terítő díszlik alatta,
míves a minta, dús az azsúr;
alkot a mester, képpé avatja,

Könyörgés Szent Lászlóhoz

Szent László, merre jársz, hová vitt az utad?
Rablóhordák után szemed merre kutat?
Fent örök a béke, itt lenn dúl a pogány,
bús, bujdosó néped nyeli rút ingovány.

Zabolátlan, zsivány senkik kedve zabos,
idegenek lába emlékeden tapos.
Hitvány siserehad habzó szájjal fújtat,

Szólalj meg, Jupiter!

Ezt a történetet Liselotte orléans-i hercegné jegyezte le:

Durford márkiné francia származású nagyvilági hölgy volt.

A hölgy nagybátyjának kertjében Jupiter meztelen szobra állt. A rokokó idején számos festmény ábrázolt meztelen görög isteneket, leginkább Hermészt, vagy a három Gráciát.

Ez a Jupiter különösen vonzó lehetett, legalábbis a márkiné annak találta. Naponta megszemlélte.

Bámulta jobbról-balról, körbejárta, közben beszélt hozzá:

-  Szép vagy, Jupiter! Miért nem szólalsz meg? Szólalj meg végre!

Szokásává vált beszélni a szoborhoz.

Téltemető, hóvirág

Mysty Kata
Téltemető, hóvirág

Téltemető telet temet,
- tetemének helyet keres
ide - oda hegyoldalban -
elsiratja ezer dalban ...                                                      ("csodák hölgye, szép madara."
) alcím

Hitben ritkul a távlatok homálya

Hitben ritkul a távlatok homálya,

kétely eloszlik, bizalom felébred.

Titkok mélyét az Ige szava tárja,

szíved érinti, átformálja lényed.

 

Golgotára nézz fel térdre lehullva,

a kereszt tövéné tedd le terhedetl!

Alatta rejlik Szeretet mély kútja,

újjászületést nyer benne a lelked.

 

Átkos örökséged tengerbe vetve,

mint Isten gyermeke élhetsz szabadon.

Őrködik feletted az Úr kegyelme,

vezérel mindvégig földi utadon.

 

 Schvalm Rózsa

 

Boldogság ötven felett

A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek,

Az évszakok, mint fürge film, peregnek,

S a világ lassan öregedni kezd.

 

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Múltunk közös,

Szerelmünk

Ép marad.

 

Kint a világban jéghideg koboldok,

Nem szem a láncban soha,

Aki boldog.

 

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Amíg élünk,

Szerelmünk

Ép marad.

Oldalak