Blogok

A nagy hadak útját jó apám megjárta,
de saját népéhez örökké hű maradt,
ruszki hurrá várta Kolomea alatt,
gyilkos tűzijáték, nem holmi petárda.

SZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ

Voltaképpen ez a leglényegesebb kérdés. Ha a művészet az emberi kultúrában nem közérdekű, hanem csupán egy jól meghatározható csoporthoz köthető jelenség volna, igazat kellene adnunk a művészet intézményi elméletének. Ebben az esetben a művészetnek nem is lehetne az egész emberi társadalom szempontjából fontos funkciója.

Csakhogy…

Ó, amennyit egyesek beszélnek!
Szavuk hetykén ül szárnyán a szélnek,
s ők azt hiszik, milyen okosok.

Pedig néha hallgatni sem kevés,
a bő beszéd csak üres fecsegés,
többet ér az elég, mint a sok!

*

     Kui János

 Zeng a tavasz

Lelkemben zeng az új tavasz,
neked is szép, amit hallasz,
friss az illat, amit érzel,
csak a gólya nem kelepel.

De a csermely már énekel,
az árvácska fehéren kel,
nem tolakszik fehér színe,
de szívesen énekelne.

Zendüljön hát vidám nóta,
viduljon, aki hallgatja,
zölden ébrednek a rétek,
felfrissülnek az emberek.

Itt a tavasz a határon,
zenéjét szívembe zárom,
mindig magammal hordozom,
ezután csak azt hallgatom.

Köszönöm Nektek,

Hogy vagytok nekem,

Hogy tartalmas lehet az életem.

Isten örökké áldjon Titeket,

Hogy megszülettetek,

S Létetekkel

Felnőtté tettetek.

Míg szülők nem leszünk,

A lét – hamis;

A gyermektelen – gyermek maga is.

Ahogy szülővé,

Felnőtté

Lehettünk;

Isten sóhajtott -

Bennünk és felettünk.

Míg Gyermek nincs,

Az Idő mendegél,

Bőg az anyag,

Fityiszt mutat a tél,

A szülő más dimenzióban él.

Mysty Kata
Félted-e

Félted -e tieidet...
félted-e és minek?
Félted - e a tavaszt...
a telet, amíg havaz?
Félted-e önmagad,
ha az idő halad!?
Félted-e életed,
ami nem kis kaland!
Félted-e a békét,
vagy csupán kísértés?
Félted - e a hazád,
ebben van-e határ?
Féled-e az Istent?
Kérdezni nem tisztem.
Félőn félteni hitben,
Kincset érőbb nincsen!

HUSZONKILENCEDIK RÉSZ

A török célja egyértelműen Szigetvár hadműveleti bekerítése és – ha ez lehetséges – az elfoglalása volt. Tojgun budai pasa a közvetlenül a parancsnoksága alá tartozó egységeken kívül az esztergomi, a nógrádi, a hatvani, a szekszárdi és a simontornyai szandzsákból is csapatokat vont össze. Ezeken kívül az összes dunántúli bég alakulatai portyára indultak, hogy a magyar védelmet kellőképpen szétzilálják és megfélemlítsék.

Messze, túl a láthatáron

Vigyáz ránk az éber Álom.

Míg álmaink el nem tűnnek -

Van célja az életünknek.

Ős Becsület örök áron,

Messze túl a láthatáron.

Messze túl a láthatáron

Múltunk hófehér oltáron.

Cselekvő hazaszeretet

Ha van, ma is csodát tehet.

Messze túl a láthatáron -

Szabadság vagy globál-járom.

Vagy világba szétszéledve,

Vagy jövővé nemesedve.

Népek hazája – szép álom;

Messze túl a láthatáron.

Szent László, merre jársz, hová vitt az utad?
Rablóhordák után szemed merre kutat?
Fent örök a béke, itt lenn dúl a pogány,
bús, bujdosó néped nyeli rút ingovány.

Zabolátlan, zsivány senkik kedve zabos,
idegenek lába emlékeden tapos.
Hitvány siserehad habzó szájjal fújtat,

Ezt a történetet Liselotte orléans-i hercegné jegyezte le:

Durford márkiné francia származású nagyvilági hölgy volt.

A hölgy nagybátyjának kertjében Jupiter meztelen szobra állt. A rokokó idején számos festmény ábrázolt meztelen görög isteneket, leginkább Hermészt, vagy a három Gráciát.

Ez a Jupiter különösen vonzó lehetett, legalábbis a márkiné annak találta. Naponta megszemlélte.

Bámulta jobbról-balról, körbejárta, közben beszélt hozzá:

-  Szép vagy, Jupiter! Miért nem szólalsz meg? Szólalj meg végre!

Szokásává vált beszélni a szoborhoz.

Szemhéjaim között
a hajnalhasadás
valahogyan ma más,
mint tegnap s azelőtt.

Belőlem süt a nap,
mint ablak üvegén,
ha átcsillan a fény:
drága szemsugarad.

Bennem vettél lakást,
szemem csak ablakod,
min átragyogtatod
a hajnalhasadást.

Hitben ritkul a távlatok homálya,

kétely eloszlik, bizalom felébred.

Titkok mélyét az Ige szava tárja,

szíved érinti, átformálja lényed.

Golgotára nézz fel térdre lehullva,

a kereszt tövéné tedd le terhedetl!

Alatta rejlik Szeretet mély kútja,

újjászületést nyer benne a lelked.

Átkos örökséged tengerbe vetve,

mint Isten gyermeke élhetsz szabadon.

Őrködik feletted az Úr kegyelme,

vezérel mindvégig földi utadon.

 Schvalm Rózsa

A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek,

Az évszakok, mint fürge film, peregnek,

S a világ lassan öregedni kezd.

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Múltunk közös,

Szerelmünk

Ép marad.

Kint a világban jéghideg koboldok,

Nem szem a láncban soha,

Aki boldog.

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Amíg élünk,

Szerelmünk

Ép marad.

Myst Kata
Tavasz közeleg...

Közeleg a tavasz.
Nem lehet rá panasz...
-Ó, semmi szín - alatt!
Indulhat a kaland!

Napra nap jön, szalad,
fejünkre rászakad..
Szél-bélés elragad,
Madárdal mint harang.

Zöldellő szép mező..