Blogok
Kondul a hajókürt
Beküldte lnpeters - 2015, március 4 - 22:15Kondul a hajókürt,
Reszket a való;
Végzet-kertben játszadozni
Gyermeknek való.
Szenvednek a gyengék,
Hallgat az erős,
Létért a holt matéria
Sose felelős.
Közömbös a nemlét,
Az ember? – Szeret;
Nem génektől származik a
Lelkiismeret.
Kondul a hajókürt,
Egyszer meghalunk;
Ha csak hitványságot hagyunk -
Hitványak vagyunk.
Márciuska
Beküldte Mysty Kata - 2015, március 4 - 19:35Mysty Kata : Márciuska
Szeszélyes szabadság
Beküldte hubart - 2015, március 4 - 09:34Óhajtva a szabadságot,
mesebeli drága kincset,
a nép rozsdás láncot vágott,
és ledobta a bilincset.
Nagy kapuját a Nyugatnak
sarkig tárni vágytuk végre,
ahol a jogelvek hatnak,
új nap kúszik tán az égre!
Csak a szél
Beküldte hzsike - 2015, március 4 - 08:40Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXX.
Beküldte lnpeters - 2015, március 3 - 21:52HARMINCADIK RÉSZ
Tojgun pasa hadműveleti bekerítése sikerrel járt, Szigetvár elszigetelődött. A magyarok nem tudták érdemben akadályozni a török törekvéseket, mert a nagyon átgondolt, szerteszét portyázó, megfélemlítő oszmán taktikának nem találták meg az ellenszerét.
Bomlik a tavasz
Beküldte hzsike - 2015, március 3 - 14:23Akár a fák
Beküldte hzsike - 2015, március 3 - 11:30Zord tél sátorát bontja
Beküldte Schvalm Rózsa - 2015, március 3 - 09:57Ömlik, szakad a zápor,
ernyő védelme páholy.
Szépség és iszony vegyül,
szívünk riadtan rezdül.
Függönyét vonja az ég
lassan változik a kép.
A borút derű váltja,
Vénülő időben, fásult napokon
Beküldte lnpeters - 2015, március 2 - 23:28Vénülő időben,
Fásult napokon,
A szférák zenéje
Hervadt, monoton.
Hever az öreg Nap,
Mint fagyott szeder,
Sugaras orcáját
Köd takarja el.
Fenn a fellegek mind
Szürke fantomok,
Születő Tavaszban
Hol Tél imbolyog.
Vénülő időben,
Fásult napokon,
Jövő kopogtat a
Zárt ablakokon.
Hallgat a Múlt, mint egy
Fáradt idegen,
Kocsmaasztal mellett
Locsog a Jelen.
Perc-létű rossz kánon
Szószéken dadog,
Álmokkal vesd be
Beküldte hzsike - 2015, március 2 - 19:16Ölni készülnek a pártok
Beküldte lnpeters - 2015, március 1 - 23:28Állítólag Bodajkon esett meg valamikor az 1870-es években.
Választás idején a szemben álló politikai pártok helyi vezetői és azok hívei között valami nagyon komoly konfliktus támadt. Tömeget alkottak kormánypártiak is, ellenzékiek is, előkerültek a fütykösök, sétapálcák, lovagló ostorok.
Iszonyú sértéseket vágtak egymás fejéhez, üvöltve szidták egymás felmenőit, köpködtek, dühödten rázták a fegyvereiket.
Tomboltak, mint aki ölni készül.
Miért nem ugrottak egymásnak?
Összeköttetés-kötés
Beküldte Bieber Mária - 2015, március 1 - 16:43Ülök a templomban, s gondolataim
fönnakadnak rendre papod szavain,
amint kötőtűkön sok színes fonál:
korallvörös, türkiz, jáspis és opál;
s lesz kötésem tarka gondolatmenet,
benne aranyszál az Isten-üzenet.
Hallom, Uram, hallom szádból az igét:
életem megkezdett mennyországi lét,
akaratod immár boldog-szabadon,
megkötözöttségek nélkül akarom;
hogy osztatlan szívvel szerethesselek,
s Benned legyen sorsom egyre teljesebb.
Fényfutár
Beküldte hubart - 2015, március 1 - 15:49Csillagcsepp csöndbe cseng,
csordulnak kis erek,
vérkörök áramán
új remény bizsereg.
Napmosoly tüzében
párolog kinn a gát,
böjti szél hordja szét
misztikum illatát.
Mi ez a nagy talány?
Lelki kenyér
Beküldte Mysty Kata - 2015, március 1 - 11:49Mysty Kata
Maradj...
Rakd ki szavakból,
picit magadból...
szíved szeletét,
lelked szépségét!
Ha nem akarod,
benn is hagyhatod...
Ott majd "savakból"(salak!?)
lesz az - takaród!
Rakd ki aranyból,
fényét smaragdról,
megy is semmibe,
űrt hagy "tepsibe"!
Hűs mint jégpáncél
nem vagy, sem acél!
Az légy és maradj...
HívŐn meg)maradj!
*
Úgy élj, hogy maradhass!
Kicsi Társam, élünk szépen
Beküldte lnpeters - 2015, március 1 - 00:18Kicsi Társam, élünk szépen,
Mint mesében, erdőszélen.
Az erdő mélye fénytelen,
Szamócát meg szörnyet terem.
A pusztában nyarak, telek,
Jó emberek, rossz emberek.
Kicsi Társam, élünk szépen,
Időbeli erdőszélen.
Az ünnepnap – cifra bádog;
Öregedő hazugságok.
A hétköznap – tűnő öröm,
Amíg élek, mind köszönöm.
Kicsi Társam, élünk szépen,
A magunk téridejében.
A boldogság Isten szava,
Örök autonómia.
Tavaszról regél
Beküldte Schvalm Rózsa - 2015, február 27 - 19:09Az égbolt kékje bár rejtve még,
tavaszról regél a lenge szél.
Hajnalon szól már a nyitnikék,
visszhangját zengi a messziség.
Zsongás a föld alatt, föld felett,
kibújik, mi mélyen rejtezett.
Várja a napsugár mosolyát,
meleget árasztó fénycsókját.
Tar ágon aprócska rügy fakad,
zöld fűben szalad a hangyahad.
Tudja a természet a dolgát,
ütemet diktál a körforgás.
Felfogja-e vajh’ az értelem,
Isteni csoda, mi végbemegy.
Ajándék
Beküldte hzsike - 2015, február 27 - 17:15Elalszom
Beküldte Mysty Kata - 2015, február 27 - 12:29Mysty Kata
Elalszom ...
Elalszom egyszer,
majd elalszom...
Mélyen, - nagyon.
A Szeretet megcsodál,
csodálni fog,
de én a csenddel
perelek, s felkelek!
"Némaság kell"
- rivall rám - a testem,
de óvja még (az) "elestem."
Elalszom majd,
majd elalszom egyszer
a mélyben, mélyen.
A Szeretet csodája
megcsodálja,- meg!
De én a csenddel
akkor már nem perelek,
fel nem kelek.
Megnyugszom ....a bűnnel.
Kicsi mese
Beküldte kékszem - 2015, február 27 - 11:41Kui János
Kicsi mese