Blogok

Szélben rezdül január,

ragyog egén napsugár.

Foltos, rongyos ruhája,

itt-ott havas lankája.

Kékje néha elborul,

szürke felhő átvonul.

Hullat néhány csillogó

pelyhet, ami olvadó.

Ám ne higgy a látszatnak,

cseppek jégbe záratnak.

Fagyba dermed az este,

holdfényt ölt fel reszketve.

Schvalm Rózsa

(2015-01-03)

Megunt, ócska ripacs már az Óesztendő,
lámpalázban izzik az ifjú Jövendő.
Mint a kezdő színész, egy kicsit még kivár
mielőtt színre lép, mert a díszlet sivár.

Változik pár kellék, új kosztüm kell, ékes;
mit hoz a premier, csöppet sem mellékes!
Nincsen súgópéldány, oly mord a kulissza,

Mysty Kata
Kinn rideg szél söpör
 
Még nem igazi a tél,
alig kemény fagyban a hó!?
Talán a magasban fönn,
ott lebeg, ott honol,
hómanók lakta bércen valahol!?
 
Benn - olyan jó a meleg,
s az ünnepi tartalékban
még forró a szeretet.
Kinn rideg szél söpör,
akad dolga - léggel,
törődhetne kicsit jobban
a környező Széppel?!
 
Ha sok puha hópehely
esőn, lesőn szállna,
selyemszállal szőne
ragyogást a világra,
a dér meg csipkés díszt
hintene reája...

Hát megjöttél. Piszkosfehér

és gyér havat pakolt e tél

kis öklödbe, újszülötte

időnknek, mely vénséges vén.

Kezecskéd már kutatva jár

bölcsőd falán, ködöt szitál,

s bár rózsát, lent nyáron teremt,

nyoma még csak lógó jégcsap.

       Kui János

  Visszafordítottam

SZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ

Ha a „művészet vége” hisztéria a hivatali művészet korszakának leáldozására utal, úgy gondolom, a fején találja a szöget. Csak a körülmények elgondolásában téved.

A hivatali művészet előbb vagy utóbb biztosan bekövetkező pusztulása minden kockázat nélkül prognosztizálható, hiszen semmiféle lényeges társadalmi funkciója nincs. A „minden egész eltörött” állapotnak, a társadalom töredezettségének köszönheti létét, a töredezettség esetleges felszámolódása a hivatali művészetet is felszámolja.

Új esztendő, friss remények,

Ezer gyertya ég,

Könnyű, boldog évünk legyen,

Adja meg az Ég!

Ismét nevet vált az Idő,

Él a babona,

Legyen végre öröm, legyen

Igazi csoda.

Új évet ad most az Isten,

Új teret nekünk,

Ha újra reménykedhetünk,

Tovább élhetünk.

Új esztendő, a kedélyre

Új remény kerül,

Ami tavaly kudarcba fúlt,

Hátha sikerül.

Boldog újesztendőt,

Minden igaz Hitnek,

A Békességet szerető

Igaz Embereknek!

Holnap, majd elvásik a tegnap
szemernyit sem kopik az őrület
csendes gyűlölettel varrja, színt hagy,
felvesz ostoba allűröket:

csenevész műmázas csendet,
behódolóan színlelt képmutatást.
Kurkászni vágysz, ismered a trendet:
pincsikutyáknak kihangosított ugatást,

bátorító lábszárcsontot, csupa velőset,
visszatérő balek postásfiút.
Hadd tudja meg, hogy ki az erősebb,
mert igaz-hű eb az, ki szolgálni tud!

HUSZONEGYEDIK RÉSZ

A Magyarországról és az osztrák örökös tartományokból összegyűjtött katonaság tétlenül vesztegelt Győr alatt. A zömmel német, cseh, olasz és spanyol egységek parancsnokai semmi hajlandóságot sem mutattak arra, hogy tevőlegesen lépjenek fel a török ellen. A feladatuk egyértelműen az örökös tartományok biztosítása volt, ennek eleget is tettek. Könnyű dolguk volt, a török elállt attól, hogy Ausztria irányába folytassa a támadást.

   Kui János

Csatangolok

Az év lassan lejár…

A tél förgeteg trombitáját fújja,

Fényes lélekkel készülünk az újra,

A világ jobbra vár.

Sápadt özvegy a tél,

Ködök takarnak reményt és utat,

Születő jövő múlt után kutat,

Poklot regél a szél.

Fecsegnek locska végzetek,

Hallgat az Akarat.

Az év lassan lejár...

Téli napok kullognak csendesen,

Jövő és múlt a jelennel üzen,

A világ – rossz bazár.

Vén verkli nyekereg,

Minden kocsma a rossz zenében ázik,

Hamis csodák - a fű valódi,
egy új világ: hardrock a módi.
Buzogjon Ádám, Éva vére,
e gépi vad metálzenére.

Szegény csibészek éjszakája,
halálba ráz a mágiája.
E nagy zsivajra már az Éden
az alvilág szobája régen.

Gyalog futott, de gyászbatáron
jutott tovább a láthatáron
a nóta, népdal ismerőse.
Ma punk a kurta kocsma hőse.

2014. dec. 26.

A láthatáron szürke köd lebeg,

Fagy közeleg.

Kint a vénülő év terhe kopog,

Bent tűz ropog.

Bennem új hiányérzet alakul,

S a Múlt fakul

Karácsony után

Új hétköznapok,

A jelen gomolyog,

A múlt – ragyog.

Hajnalban a köd

Fehér lepedő;

Újabb körét kezdi

A vén Idő.

Az Élet -

Hegyet fúró

Kis patak;

Anyag zörög -

Az Isten hallgatag.

Mysty Kata
Sugár Fényben…

Istállóban szürke fény,
A sötétben füst és "Félsz",
Láng lobban, - nem szalmaláng,
Világ Fénye, - Haza vár!

Odatéved a pásztor,
ragyog a fénylő jászol.
Odaér a bölcs király,
három is, ez - nem vitás…

Kegyeletét rója le,
"Isten Fia! - Trónja lesz!
Hódol Neki a világ,
a kegyelme mint Titán!

Az a Fény - oly isteni,
jut belőle neked is.
Gyertyát gyújtasz, - már elég…
Sugár Fényben, - az Te légy!

SZÁZÖTVENEGYEDIK RÉSZ

v     Lehet-e bármely korban, bármilyen helyzetben értelmiségi és művészi alapállás a nem cselekvés?