December vállán megül a homály,
szívek mélyén reménysugár dereng,
Karácsony szent üzenetén mereng,
fényre szomjaz a várakozó vágy.
Béke hírnöke, már eljött egykor,
bár ez a világ be nem fogadta,
kegyelemmel felénk fordul arca.
A szeretet mély kútja ki nem fogy.
Türelemmel szólít, hív még szava,
érinti, kit nem vonz világ zaja.
Fellobban benne igaz hit lángja.
Ragyog felette vezércsillaga,
cél iránt halad az útvonala.
TIZENNYOLCADIK RÉSZ
Buda eleste után Csáktornya volt az első olyan magyar vár, amelyik sikerrel vert vissza egy török ostromot. Képzeljük el, milyen hatást gyakorolt ez a kortársakra.
Ma már aligha mérhetjük fel Csáktornya sikeres védelmének jelentőségét. Nem is emlékszünk rá, nincs olyan tankönyv, amelyik említené. A szakirodalom sem foglalkozik vele különösebben.
Úgy figyelek sejtelmes szavára!
Titkokat súg, csakis énnekem,
de illékony, mint a könnyű pára,
Ihlet-asszony, az én végzetem.
Lángvirág ő, hajnalomba oltva,
ébredéstől szítja tüzemet,
perceinket Isten rakja sorba,
rózsafüzér ez az üzenet.
Boldog ember, aki benne bízik,
igaz hittel ha tollat fogok,
versem sora ettől majd felizzik,
lángra gyúl, és szent fénnyel lobog.
Érzem, lassan közeleg az este
a nagy, sötét bársonytakaró;
rája arany csillagokat fest-e
e Szellem, a mindent akaró?
Kui János
Az idő rabságában
(depresszió)
Repedt csőrű varjú-kánon
Károg a posztmodern ágon.
Nem gagyi ez, csak eklatáns;
Isten meg egy vén dilettáns.
Alanyi meg tárgyi líra -
Etikus a halott csíra.
Repedt csőrű varjú-kánon
Ücsörög a száraz ágon.
Pöfékel Líra efendi;
Ami hivatali – rendi.
Poétakórus nyekereg,
Hogy a díjat ki kapja meg.
Repedt csőrű varjú-kánon
Gubbaszt műanyag faágon.
Hadd virágozzék a talmi,
A hulla nem tud meghalni.
Jézus él
Kérlek szépen, Messiás
Kálmán munkája mellett időt szakított arra is, hogy Virággal foglalkozzék. Jól érezték magukat együtt, s olyan szorossá vált a kapcsolat közöttük, hogy a virágszálat olyasmivel is megrágalmazták, amire egyikük sem gondolt. Kálmán házigazdái, Bözsi néni meg a fogadott lánya mondott különösen rosszat róla, mert talán eladó volt a fogadott lány is.
Ady Endre anekdotája:
—-
Valamikor az 1890-es években egy érettségiző osztály tanulói igen gyakran látogattak éjjelente egy környékbeli csapszéket.
Ez akkor főbenjáró bűn volt, kicsapatással járhatott. Az iskola teljes mértékben diszponált a tanuló iskolán kívüli tevékenysége fölött. A fegyelmi tárgyalás a törvényszék hatáskörével bírt, döntése a Monarchia egész területén érvényes volt.
Persze az iskola nem mindig értesült a diákok tivornyáiról.
Erről azonban tudomást szerzett.
Pirkadatba hív a lepke szárnya,
bár csapongna még a képzelet,
rivaldafényre vált az éjek árnya,
ám, ne nyisd ki még reá szemed!
Hadd pihenjen itt e tünde béke,
higgyük azt, örökre így marad,
ha hártyajég is álmainknak éke,
Jelenlétedben
Fölöttünk lebeg
A Szerelem,
S az évtizedes, próbált szeretet -
Beleng házat, udvart,
Betölti lelkemet.
Jelenlétedtől
Élek és halok;
Nincs külvilág -
Csak
Általad vagyok.
Ha velem vagy,
A Vágy és a Jövő
Bennem azonnal
Új reményre
Éled;
Jelenléted -
Maga az Élet.
Mint kit sorsa büntet, okít,
immáron több évszázada,
befalazva úgy állok itt,
de elfogyott váram hada,
s ki-be jár a környék vada.
Valamikor a nyolcvanas évek elején bűvkörébe kerített a korondi népi kerámia. Egy erdélyi művészeti folyóiratban folytatásos vitarovat jelent meg a messze földön híres korongos falu hagyományáról, és annak vadhajtásairól. A vitában érveket és ellenérveket ütköztettek néprajzosok és a szépért rajongó, de laikus hozzászólók. A cikksorozat olyannyira érdekelt, hogy kiollóztam minden egyes részét, és egy nagyméretű füzetbe be is ragasztottam egyenként, úgy, ahogy következtek.
Mysty Kata
A Mikulás jön-e már?
Kapu előtt Peti áll,
A Mikulás jön-e már?
Messzi földről érkezik,
laptopon email-ezi..
- hova, s mikor érkezik...
"Amit viszek, gyermekem!
Puttonyomban: - fegyverek!
Bátorság és kitartás,
életedben vidámság,
barátságos szív és száj...
egészség és jó étvágy,
tanulásban eredmény,
ez csak mind, mind jó kellék...
Vedd el, vidd el, a tied!
Szomjad oltó friss vized!
Mindennapi kenyered!
Megkönnyíti terhedet."
Valamit vissza kéne kapni,
Valamit élni kéne hagyni…
Álmos, rossz zenék,
Betondzsungelek,
S a hétköznapok, mint a vert sereg,
Sebzetten rohannak a múlt felé.
Valami végleg szétszakadt,
Valami régen elmaradt.
Valamit vissza kéne venni,
Valamit helyre kéne tenni.
Bűzös kocsmákban fröccs az áldozat,
Profanizálódott a kárhozat,
És szorgalmas bürokrata a sátán.
Hitel-nyílzápor,
Rabló pénz-baranta
A Szeretet földjeit lerohanta,
Kui János
Mikulás bácsi
Miklós bácsi, Mikulás,
nagyon közel vagy már,
rakd meg a nagy zsákodat,
a sok jó gyerek vár.
Tudom, hogy elkészültél,
tele van a zsákod,
ha megérkezel hozzám,
köszönetet mondok.
Mit tegyél zsákodba
Mi legyen a csomagban?-
azt te jobban tudod,
nekem mindig a legszebb
ajándékot hozod.
Mondod, hogy megérdemlem,
mert jó gyerek vagyok,
ettől az esztendőtől
iskolába járok.
TIZENHETEDIK RÉSZ
Most pedig nézzük Zrínyi Miklós előéletét.
Családja, az egykori Šubić nemzetség a régi horvát nemességhez tartozik, már az Árpád-korban is jelentős szerepet játszottak. Nagy Lajos király 1347-ben adományozta nekik a horvátországi Zrin várát, amelyről a nevüket kapták.