Blogok

Bőrömre égtél

Péntek volt.
Este.
Én hatéves voltam,
színes álmaimat
szivárványból fontam.
Apa, s Anya karja
házam volt, és váram,
féltőn ölelték,
bontakozó szárnyam…
Péntek volt.
Este.
A lángok égig értek,
őrjöngő sikolyban
égett a hámréteg.
Csontig hatolt a hő,
a füst torkomat marta,
közben, Apám, a láng,
bőrödet–bőrömre varrta.
Bőrömre égtél,
húsod szagát érzem,
bár a fájdalomtól
hiányos emlékem,
de arra emlékszem,
ahogy ölbe tartva,
mint lángoló főnix,
szeretettől hajtva,

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XVII.

TIZENHETEDIK RÉSZ

Folyik az ágyúharc. A török aknászok is igyekeznek aláásni a falakat, de a magyar védők az esetek többségében résen vannak.

Közben azonban már épülnek a közelítőárkok is.

Utóbbiak körkörösen közelednek a várfalak felé, a legfontosabbak a falakon ütött réseket célozzák meg. az árkokat befedik, és egészen a falak tövéig vezetik őket. A támadó gyalogság ezekben fogja megközelíteni a falat, és csak közvetlenül előtte lépnek ki az árkokból a janicsárok, a következő pillanatban pedig már özönlenek be a várba.

Mi, örök kamaszok

Az esztendők jöttek-mentek,

Évtizedek múltak,

Boldogságos vágyaink

Sohasem csitultak.

 

Odakint sznob dőreségek

Haláltáncot ropnak,

Idebent megmaradunk

Örök kamaszoknak.

 

Élet

Igaz Léttel él;

Nem lennék,

Ha nem lennél.

 

A magány vad szakadék;

Nem lennél,

Ha nem lennék.

 

Örök kamaszok,

A vén Idő foga vacog,

A hétköznapban halál kavarog,

A zsákutcába futott lét sajog,

S nem boldog senki,

Csak

Az

Fényt áhító

Fényt áhító, dermedt éjszakáknak
rozsdás emléke, vérző fájdalom,
lelkem kertjében mély árkot ásnak,
a kegyetlen múlt tort ül vállamon.
S az idő, életét unta koldus,
perckönnyeket sír, lomhán vánszorog,
ütemét vesztette már a ritmus,
nézd, nyomorom ösvényén tántorog.
S hiába jön kacéran a hajnal,
hiába hinti csókkal homlokom,
gyér hajam szórhatja már arannyal,
ha nyirkos köd szitál csak csontomon.

Tudom, az idő sebeket gyógyít,
nem lázongok hát, várom a gyógyírt.

Az éji égiháború esője

 
 
 
Az éji égiháború esője 
az ablakon porozta permetét, 
s az egész szobát illattal betöltve, 
a nyárfaágról szórta szerteszét.
 
Te, kedvesem, kicsinyke, könnyű alvó, 
pihés madár, mesékben élt dalos, 
mily álmok értek, volt öröm-sugalló, 
s akadt dal abban is, káprázatos?
 
Akár a lombok, édes álom-kertben, 
borultak szemedre a szempillák. 
De reggelünk valódi füttyre kelt fel, 

A rosszul gombolt mellény

Egyszer valamelyik bécsi politikus arra hívta fel Deák Ferenc figyelmét, hogy az októberi alkotmányt már nem lehet megváltoztatni.

- Gondolja? – kérdezte Deák.

Az Angol Királynő egyik termében voltak. A vendég úgy hitte, megfogta Deák Ferencet.

- Minden erre épül már – magyarázta. – Mindennek az októberi alkotmány az alapja. A teljes államberendezkedés. A közigazgatás. Az állami infrastruktúra egésze. Már nem lehet változtatni rajta!

Deák a fejét csóválta.

- Nem hinném.

A vendég pofaszakálla megremegett.

Ébred a hajnal

H.Gábor Erzsébet
Ébred a hajnal
 
Ébred a hajnal, rezzen a harmat,
Nap mosolyában fürdik a rét,
bíborra festi pírja a tájat,
rőtszín a reggel, boldog a lét.
 
Tarka mezőnek hímzi a kertjét,
fák levelére fénye vetül,
színarany pitypang szőke hajára,
apró kis lepke inni repül.
 
Bodza ölében fészek a bölcső,
ágai óvják, mint a madár;
lenge a szél most, s lágyan - kerengve,

Gyöngyös Imre - Jambikus verselés

Jambikus verselés

                            (nem skandálóknak!)

 

 

                   A szótagszámba rendezett ütem

                   tömör lehet egy-két fontos szabállyal,

                   ha versláb szerint mindez idegen,

                   mi költhetünk kedves, egyéni bájjal!

 

                   A tizenegyes utolsó előtti

                   szótagja mindig csak hosszú legyen!

                   Tíz szótagú sor végét megelőzi

                   rövid szótag kilencedik helyen!

 

Idenőttem, itt vagyok

Idenőttem, itt vagyok,

Amíg élek, maradok.

 

Aki akar, elszalad,

Aki nem fél – itt marad.

 

Ha a lélek csenevész,

Helytállni mindig nehéz.

 

Idenőttem, itt vagyok,

A Kegyelem itt ragyog.

 

Ezerszáz év bennem él;

Ne maradjon, aki fél.

 

Van is, lesz is zivatar,

De mégis marad magyar.

 

Idenőttem, itt vagyok,

Férj vagyok, apa vagyok.

 

Élek meghitt perceket,

Élek boldog éveket.

 

Idenőttem, itt vagyok,

Vajon?

 Almássy János

  Vajon?
       
        I
Fiatal már nem vagyok,
túl öreg se nagyon,
ami bennem pislog még,
világíthat vajon?

       II
Menj ki a tetőre,
és onnan nézz vissza,
kérdezd a csillagot:
ő vajon mit látna?

       III

Vajon a szegénység
szülte a hatalmat,
vagy a hatalom
a szegénységet:
ki tudja, mondja meg!

        IV

A kert alatt foly a patak,
a tükrében már nem látlak,
vajon miért áldottalak?

         V

Mit mondhatnék neked?

Mit mondhatnék neked?

Most arra gondolok,
mit mondhatnék neked
egyszerű szavakkal,
csak hozzád szólót?
Hervadt szóvirágot
nem érdemelsz tőlem,
hogyha egyszer virág,
akkor élő legyen,
s ilyeneket pedig
találsz a szívemben.
Azokat fogadd el,
tedd a poharadba,
gondozd, hogy éljen még,
s ha jön a búcsúzás,
fond a koszorúba!

Szerelem és líra - CXLVII.

SZÁZNEGYVENHETEDIK RÉSZ

 

A marxizmus irányította figyelmünket az anyagi dimenziók fontosságára, de mindjárt túl is lőtt a célon; azt igyekezett velünk elhitetni, hogy az emberi élet alapja, a lelki, filozófiai és erkölcsi szférák lényege is a puszta anyagi dimenzióban keresendő.

 

Igazából ezzel nem állt egyedül, népszerű kiadványaiban a pozitivizmus sem mondott mást. A nagy pozitivista szintézisekben a természettudomány kapta a terjedelem 90-95 százalékát, a költészet, az irodalom és a szellemi élet meg gyakran néhány bekezdést a végén.

Poshadt kánonok recsegnek

Poshadt kánonok recsegnek,

Fúj az őszi szél,

A totyakos Történelem

Csöndben mendegél.

 

Vén fatörzsek hajladoznak,

Szakad az eső,

Felhők mögött álmodik a

Csecsemő jövő.

 

Hajlott korok búcsúzkodnak,

Ködös a világ,

Eljövendó Tavaszokra

Készülnek a fák.

 

Poshadt kánonok recsegnek,

Pityereg a sár,

Elvetélt poétikákkal

Tele a kosár.

 

Lehet tárgyas a halandzsa,

Lehet alanyi,

Nem röpít a Parnasszusra

Szárnyatlan gagyi.

 

Vallomás

 

.Mysty Kata
Vallomás
 
Szívetek dobog most bennem...
mit is lehetne még tennem!?
A régvolt gyerekben sebek...
kinyílnak bár, - mind heges.
 
Meggyógyulok tele hittel,
mert verselek; - s kereszt-rímmel
a ritmus, meg a "Hiszekegy"...
     mind Ti vagytok bennük, s bennem.

 

Oldalak