Blogok

 Szép Magyar Hazánkra tekints, Uram,
szeretettel fordítsd felénk arcod!
Népünk szívét érintsd, hallja hangod,
tiszta forrásodhoz leljen utat!

Fénylő napsugarad ragyogjon ránk,
áldásodat hintsd e drága földre,
mindenkor teremjen meg gyümölcse!
Hálát adva néz fel Rád ez ország.

Emeld fel, Istenem, a gyengéket,
hajléktalannak adj menedéket,
ne érje utcán tél jeges fagya!

Ne szenvedjen soha senki étlen,
kezet nyújtson gazdag a szegénynek,
ember voltát tiszteletben tartva!

Nyarunk bágyadt verőfényű

Csendes, szelíd alkonyán

Felmosolygott kis kertünkben

A legelső padlizsán.

Buszon talált palántának

Életkedve megmaradt,

Rozsdabarna termésével

Ő zárja le a nyarat.

Még a fáradt Nap is kacag

Hétköznapok zavarán;

Nem tudjuk, hogy vajon gyümölcs,

Vagy zöldség a padlizsán.

Ami beérhet, beérett,

Ami nem, talán kinő;

Új hurokba tekeredik

Mostantól a vén Idő.

Új ciklusra gyülekezik

Kezünk alatt a munka,

Csak feküdj haránt és hallgass!
Hallod, hogy zúgnak a bombák?
Dúdolok, hogy nyugton alhass
míg a várost ostromolják.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Vörös minden felhő, álom.
Alszik a felkent lánctalpas,
s hűlt lőpor zizeg a fákon.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Füstös a kivérzett alkony,
messze repülnek a darvak
szárnysuhogásukat hallom.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Kint néptelenek az utcák,
nem jár csak a halál-farkas;
eszi a háború kosztját.

Nyárutó, szép, érett asszonyunk
köténye gyümölccsel lesz teli,
ezért mi hálával tartozunk,
talán a szívünket teszteli.

Mézédes körte a kerti fán,
szilva és barack az asztalon,
indáján jó dinnye érik ám,
augusztus megterít gazdagon.

A padkán párolgó új kenyér,
ontja már csábító illatát,
ennyi kincs mellett a bú nem ér,
hűs szellő őszünkbe ringat át.

2014. aug. 17. 

Mysty Kata
Köszöntő

Kívánom,
hogy szeretve szerethess...
de ne vágyakozz,
a Vágy te magad légy!

Szívedből ne csorduljon
ki a fájdalom,
csak Öröm töltse be
 pitvarát, kamráját
"könnyesen!"

Kívánd azt,
hogy kívánhass...
így szüld újjá Magad,
és boldogság szolgálja - javad!

Lassan már csomagolni kezd a Nyár,

Tompább a verőfény,

Ünnep
/Glossza-vers Sajó Sándor: A szabadság ünnepén c. versére/

Moha tapadt rá, élő smaragd,

idő-morzsolta perem alatt.

Kútsötétjében papírtekercs,

rajta vallomás – talán egy vers…

- Nem jött a lányka, nem vitte el,

kék madár röptét nem hitte el –

egy emberöltő fakította,

senki sem jött rá a titokra.

A többi régi, sárga korsó

virággal terhes, szirmot hordó.

Testük borongó félhomályból

A Lét

Sziklás mederben fut tova;

Köszönöm, hogy tartozhatok

Valahova.

Korunk, mint súlyos kőtömb,

Ránk terül,

Köszönöm,

Hogy nem vagyok egyedül.

Törjön magasra fel

A Líra orma;

Találjon egymásra

Tartalom és

Forma.

Laposan fújnak cinikus szelek,

A hivatalos líra szendereg;

Tárgyiasan, vagy alanytalanul

Nyelvet gyalul.

Pedig

A Szép,

Az Új

Most minálunk lakik;

Érmihályfalvától fel

Kissomlyóig,

Kemény napok voltak,
tiszták, hófehérek.
Reszketett a holnap
anyám keze alatt.

Úgy mosta a szennyest,
úgy varrta az álmot,
az édest, a csendest
párnám huzatjába.

Fényes napsugárban,
derengő hajnalon,
s örök-forró lázban
várom, egyre várom:

Elgurult gyémántok
- földre hullt csillagok -
csak eddzenek lángok,
hogy ragyoghassatok.

Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.

Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.

Önkényes augusztus,

Vágyakat nem tisztel,

Mysty Kata
Egy Ady szobornál

Ady testét kabátja egészen takarja,
Fején, mintha mi sem lenne, nagy kalapja…
Alatta rejtett alakja, tagbaszakadt,
  szánalmat vált ki, rajta  a szem megakad .

Hátat fordítva áll, nézi saját magát,
 - " Arca van". Fénykép ez, - vagy énkép?!
Szigorú önvizsgálat, vagy szembenézés...
Netán a fejvesztettség; lehet jelkép...

 Fejetlen az ember, küzdelme céltalan,
Élőként haldokló, örökké élni vágy,