Blogok

Hiába kérdezem

Beküldte hzsike - 2014, április 11 - 07:34
H.Gábor Erzsébet
Hiába kérdezem
 
Mitől a szép varázs, e szűzi, égi báj?
Miért e hófehér titok - te téli táj?
A lomha hó alatt mi végre rejtegetsz
csodát, regét, s minek, ha látni nem lehet?
 
Csitulj, te vad vihar, s jeges fagyok hava -
a vén idő legyőz, s az újulás „nyara”.
Ha olvad, elveszel, te büszke február,
a tócsa lesz ruhád, ha tűz a napsugár.
 
De kérlek addig is, ma súgd meg énnekem -

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Beküldte hzsike - 2014, április 10 - 12:30
Faludy György
Óda a magyar nyelvhez
 
(Kéri Pálnak)
 
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
 
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,

A harmadik regényem

Beküldte Toma - 2014, április 9 - 17:31

Azoknak, akik követtek az előző helyen, és netán itt is olvassák a bejegyzéseket:

A harmadik regényem jövő hét hétfőn jön ki a nyomdából.

http://www.gocpont.com/?p=458

https://www.facebook.com/StephenPaulThomasHun

Remélem, hogy akinek tetszett az első kettő, az ezt sem tudja majd letenni.

Köszönöm, minden jót

István

Születés

Beküldte hzsike - 2014, április 8 - 21:06
H.Gábor Erzsébet
Születés
 
Élet szunnyad a hó alatt,
elég volt már a téli árny,
árva szívemben dal fakad -
repítsen újra égi szárny,
ragyogni vágyom, mint a Nap!
Öleljen langyos, lenge szél,
s enyém lesz minden pillanat,
bizsergő láz, mi bennem él.
 
Termékeny földben száznyi mag,
duzzad, feszül a szép jövő,
- születni mindig áhítat -

Farkasasszony

Beküldte hzsike - 2014, április 7 - 20:05
H.Gábor Erzsébet
Farkasasszony
 
A nevem: Farkasasszony;
húsra éhezem,
uramból semmi hasznom,
nem hagyott nekem.
 
Gyomromat marja éhem,
máris indulok,
űzet a farkasvérem,
várni nem tudok.
 
Az ősi ösztön diktál 
 - reszkess áldozat ! -,
s ha már a vérből ittál,
édes kárhozat.
 
S amíg a húsát tépem,
kéjes élvezet,

Makacs akarást ünnepel Tavaszunk

Beküldte Mysty Kata - 2014, április 7 - 14:33

Mysty Kata
Makacs akarást ünnepel Tavaszunk
 
Drága Tündérhaza, magyar honunk,
Vágy súlya alatt szíved megszakad...
Mégis, mégis igaz Reményed fakad!
Hiszük Benned, megvan rá az okunk.
 
Fölöttünk égi kékségben ragyogsz,
csillagbúra alatt - vér - dolgos napunk,
Makacs akarást ünnepel Tavaszunk.
Jöhetnek bár az áprilisi fagyok!
 
Május; rügyringató, csábító nóta;
Orgonavirágzásban lilán szelídít,
Teher alatt kihajtott " Szóvirradat",
Nemzedékek mesélnek rólad!

Mindenek Királya

Beküldte Schvalm Rózsa - 2014, április 6 - 21:28

Mindenek Királya

Hogy oldozd bűn – átok bilincsét,
hasonló hozzánk magad lettél.
Látásra nyitod lélek szemét,
hogy lelje meg elvesztett kincsét.

Süket fülét hallóvá teszed,
hogy az Isteni szót meghallja.
Benne szólaljon meg visszhangja,
mely hit útján békére vezet.

Hozzád mégis sokak hűtlenek
akkor is, ma is hitetlenül.
Értek gonosz, fájó ütlegek.

Bárányként áldoztad életed,
bűnös világért bűntelenül.
Ám sírból, életre kelt tested.

Schvalm Rózsa

Hittem a fényben

Beküldte hzsike - 2014, április 6 - 19:15
H.Gábor Erzsébet
Hittem a fényben
 
Hittem a fényben - Nap sugarától érik a búza...
Tudtam a titkodat én, s őrzöm a szép ragyogást -
s vágyva varázsát, tűz-heve lángért itt vagyok újra,
égve-simulva beléd - hallod e szívdobogást?
 
Ritmusa repdes, mint aki jót kap, fáj neki mégis -
ég fele száll a dalunk, zeng kegyekért az imánk.
Semmi a párnánk, pázsit az ágyunk, reszket a fény is,
lágy-puha, lenge a szél, lebben a selyme miránk.
 

Egy bizonyos hölgy

Beküldte Haász Irén - 2014, április 6 - 15:05

 

Tudok nevetni rád, s bólogatni,
S inni szavaid szomjas ajkakkal,
Szép vörösre érted a szám festeni,
S szemöldöködet, ügyes ujjammal.
Ha sorolod nekem szerelmi listádat,
Ó, nevetek én elismerően,
S te visszanevetsz. Csak végre lásd az
Ezer kis halált halott szívemben.
Te azt hiszed, hogy jól ismersz engem,
- Víg, mint a reggel, könnyed, mint a hó - ,
De összes zűrös dolgom szívemben
Nem tudható.

Ámor

Beküldte Haász Irén - 2014, április 6 - 14:59

A falból lépett ki, vagy fától vált el
a faluszélen, s onnan követett,
nem tudom már; csak abból vettem észre,
mezítláb rugdosta a köveket.

Különös, furcsa lett akkor az erdő.
Toboz zuhogott,  kútba fény esett,
a pókhálókon szivárványos cseppek
hallgatóztak, s hollószárny verdesett.

A lábak halkan suhantak mögöttem,
de közelebbre sohasem került.
Némán kísért, fekete köpenyébe
ezernyi bánat hold - arca merült.

Áprily Lajosra emlékezve

Beküldte Schvalm Rózsa - 2014, április 6 - 11:44

Áprily Lajosra emlékezve
(125. évfordulóján)

Szava halkan és dallamosan cseng,
a nosztalgia fájdalmas hangján,
az enyedi sokszínű táj felett,
s állva szilárdan Erdély talaján.

„A sík mezőkön, fényes fátylon át”
költői lelke emléktükrében,
kitárul egy csodálatos világ,
sugárzóan, festői szépségben.

Értette Ő, a madarak szavát,
bánatos, őszi búcsúénekét,
a völgyek és erdők sugallatát,
patak partjának hercegi csendjét.

Oldalak