Blogok

Vágyam csak ennyi...

   Mysty Kata:
 Vágyam csak ennyi
 
Élet,
hadd legyek rózsa
könyvedbe róva,
vagy inkább útjaidon
szétszórva,
az örök szeretet
fakasztója!
 
Vágyok esti fényben
merengőn,
a város zaját felejtőn,
átölelni
a csönd lágy fátyolát,
fátyolán át
alámerülni a végtelen éj
szerelmétől ittasan...
 
Vágyam csak ennyi :
téged virágban keresni,
kristály nyomára lelni,
szívrózsa szirmait
nap fényébe szórni...
 

Költészet vagy világvége?

(A KÖLTÉSZET NAPJÁN 2011-BEN)

Világnak világa,

Virágnak virága…

——-

Szabács vára óta

Él a magyar strófa,

S gyakrabban volt otthona

Kunyhó,

Mint a palota.

——–

Világnak világa,

Virágnak virága…

——-

Békében,

Örömben,

Bánatban

Vagy hadban,

Költészetünk ott volt

Minden pillanatban,

Hűség, szépség okán

Küzdött a vár fokán,

Nehéz csatatéren,

Egy őrült naplója

 

Már napok óta foglalkoztat a kérdés,

hogy hány méter víz lehet a csapban.

A család tágra nyílt szemekkel figyel

s nyugtatómat is ma tálcán kaptam.

 

Majd a fogpasztát mértem a szőnyegen,

egy tubusban vajon hány méter lehet,

a nejem a drága ideges máma

s gyanús szemekkel engem méreget.

 

A végtelenig már többször elszámoltam

csak az eredmény mindig más nekem

hogy ellenőrizem hol is hibáztam,

segitségül hivtam a nejem .

 

Cibola hét városa

Tán valahol a végtelen

Rejtelmes tengeren,

Túl szakadékon, tűzfolyón,

Vénséges vén hegyen…

——

Cibola hét városa,

Aranyból a kupola,

Hol lehet vajon?

—–

Hét város, messze túl időn,

Téren és lét-körön,

S a hit, hogy ami elveszett,

Majd egyszer visszajön.

——–

Cibola hét városa,

Létezett-e valaha,

Nem tudja senki sem.

——

Hét város. Vagy több? Nem tudom…

Múltak szimbóluma,

Tanácsok versbeküldőknek

Néhány gyakorlati tanácsot foglalunk össze az alábbiakban a versek beküldői számára, amelyek betartásával biztosítható az elfogadott versek egységes megjelenése. Nem titkoljuk, hogy ugyanakkor a szerkesztők munkája is könnyebbé válik általuk. Hosszas magyarázat helyett egyelőre csak felsoroljuk őket, a kényelmesebb tegező formában:

Űrlap-világ

Talán káprázat a világ,

Nem létezett soha,

Nem más, mint rongyos kartoték

Pár homályos sora…

——

Nem olvasható rajta már

A “született” rovat;

És az sem, hogy eredeti,

Vagy csupán másolat.

——-

Eltöprenghetünk rajta már,

Hol áll a “ráció”,

S másutt “kreáció” van-e,

Vagy “evolúció”.

——

Hogy több-e mindez valahol,

Mint néhány számadat,

És hogyha aktánk eltűnik,

Belőlünk mi marad…

—–

Évjárat

    Évjárat

Lépeget az óév, közben meg-megáll,
Visszatekint félszemmel , sandán

órájára néz, sietve  lépteit szaporázza,
A havat meg mindet a földre lerázza.

Karácsony csillagfénye követi , fenyők
Örökzöldje festi Reménye sugárútját.

Árkádok alatt halad , léptei oly suták...
Fáradtabbak most már a téli éjszakák.

Én nem panaszkodom , mert
Kis gyerek vagyok, öröm ragyog

Országút – Csokonai szellemével

Poros, kátyús aszfalt úton

Autók cikáznak,

“Az utasok már nem úton,

Megállóban áznak.”

—-

Autóban ül a gazdag,

Puha, renyhe testtel,

Hát miféle kádenciát

Mondasz erre, Mester?

——–

“Kocsitok lócitrom helyett

Benzinfüstöt áraszt,

Hol egy macskát tapostok el,

Hol meg néhány szál gazt.”

—-

Ördöngös és szélsebesen

Suhan a fémkaszni;

Úton kívül mit se láttok,

Égi rónán csillag jár...

Égi rónán csillag jár,

Minden ember jobbra vár,

Égi rónán

Földi síkon

Álom a határ.

——–

Égi úton vén kvazár,

Földi kertben rózsaszál,

Égi rónán

Földi síkon

Közeleg a nyár.

——-

Égi ködben kék fagyok,

Földi síkon Lét ragyog,

Égi rónán

Földi síkon

Jövő csavarog.

———

Égi rónán üstökös,

Földi hajnalunk ködös,

Égi rónán

Földi síkon

Minden út

Örök igazságok

Az igazmondáshoz kevés

A rossz szofista szómenés;

Nem ócska, trágár lasszóval,

Entellektüell  asszóval,

Hanem csakis igaz szóval,

Igazul és tiszta szóval,

Igazul és

Igaz szóval.

———

Száraz tónak száraz partján

Trágárul nyög a toportyán,

Művelt birka égre béget,

S a tiszta szó menedéket

Nem talál.

———

Ha kiszáradt, vizet kéne

Hordani;

Gonosz tűz van?

El kellene oltani;

Én azokkal érzek…

Én azokkal érzek,

Akik jövőt vetnek,

Akik számláktól és áraktól rettegnek,

Akik korán kelnek,

Csendesen szeretnek.

—–

Munkába sietnek

Zsúfolt buszon, gyalog;

Akik jók,

Szegények,

Igazak,

Magyarok.

——–

Én azokkal érzek,

Akik jóra lesnek,

Esténként fáradtan az ágyukba esnek,

Sokat dolgoznak,

És keveset keresnek.

——–

Akiknek a baj sok,

S a szerencse balog;

Parázslik vagy lánggal ég?

Parázslik vagy lánggal ég?

Van-e szép szó, lesz-e még?

Az emberi szó zenéje

Élni fog,

Vagy tótágast áll majd az Ég?

——-

Parázslik vagy lánggal ég?

Van-e ritmus, lesz-e még?

Zenél majd,

Vagy lesz helyette

Posztmodern szalámivég?

———

Parázslik vagy lánggal ég?

Rend és strófa lesz-e még?

Lesz-e öröm a sorokban,

Vagy semmiért

Mind elég?

——–

Parázslik vagy lánggal ég?

Simogató emlékek mezején

Az Idő rohan a Lét peremén,

A vén, közömbös, léha;

Simogató emlékek mezején

Jó megpihenni néha.

——–

Jó megpihenni néha,

Jó álmokat keresni;

És minden reggel újra

Szerelembe esni.

—–

Szerelembe esni,

Folyton csókra lesni,

Közös csókban égni,

Csóktól csókig élni.

———

Kedves,

Fogom a Kezed;

Köszönöm a végigcsókolt évtizedeket.

——–

Simogató emlékek mezején,

Wellingtontól Sarkadig

Gyöngyös Imrének

 

Drága Atyai Barátom

Ott a Messzeségben;

Száll a versünk éteren át

Napsugárban, jégben.

———

A vers sosem alhatik…

Száll az égen

Tengeren át

Wellingtontól Sarkadig.

——–

Augusztusi februárból

Száll a versed hozzám,

Minden szavad, biztatásod

Száz örömöt hoz rám.

——-

A vers sosem nyughatik…

Száll az égen

Tengeren át

Talányos Hold

Fenn szikrázó éji sarló,

Égi nagyúr, fényt pazarló,

Dagályt termő ős tudat;

Vándoroknak ő mutatja

Az utat.

—–

Földi élet titkos őre,

Fenn vigyorog nyakra-főre,

Csillagfénnyel hegedül,

A sötétnek mindig

Ellene szegül.

—–

Sötétségben fuldoklónak

Fénnyel járó égi csónak,

Körülötte csillagtenger, uszoda,

Vajon mikor,

S miért került

Fel oda?

——

A Szabadság

A Szabadság a Lélekben fogan,

Nem zászlódísz, nem kölcsön kamata,

Nem talált pénz fűszeres zamata,

Nem szolgája sem kénynek, sem piacnak,

Nem felbujtója gyilkos, sötét dacnak,

Nyakunkba nem bombák hegyén szakad;

Ha hírbe hozzák, máris elszalad.

—–

Várjuk már rég,

De nem járt erre még.

—-

Rég hirdetik nevét,

De közelről

Senki se látta még.

——

Még árnyéka is tiszta,

S azzal élnek lépten-nyomon

Oldalak