Blogok

Virágszőnyeg lábam alatt,
cipőm, zoknim, szanaszét,
éppen nyújtózkodott a Nap,
csalogatott tarka rét.

Szaladtam a tisztáson én,
pillangókat kergettem,
pipacsszirmok hűs rejtekén,
kis csigára ráleltem.

Könnye hullott, mint a zápor,
félelmében vacogott,
mamájától maradt távol,
s bánatában zokogott.

Merre menjen, hol keresse?
Óriási a mező,
gyorsabban száll le az este,
mint keresni indul ő.

Megsajnáltam, vigasztaltam,
együtt majd megtaláljuk,
csiklandozta fűszál talpam,

Mysty Kata
Hazáig- variációk
 
Akácos út visz
engem hazáig,
illatát szomjas
lelkem felissza...
Fürtös virága
rajtam, - medálom,
Nekem az élet itt
mézédes álom!
 
Akácos úton megyek el hazáig
most virágzik, nagyon érzem illatát.
jobbról, balról fürtjeiből kilátszik
a vándor álmodta nyírségi Párizs!
 
Akácos út,
vigyél haza!
Illatos ág,
mutasd utam!
Virág fürtje
szinte árad,
Illat-sávoly, /zsámoly /
e világon
nemcsak álom.
 

Kínom lettél, amely még meggyötörhet,
a mindig hiányzó, egyetlen részlet,
fohász, melybe az elme beleroppan,
ha Istent kutat üres templomokban.

Eljátszanám, hogy megy ez így, nélküled,
míg ki nem vet a parttalan becsület,
addig hinnéd, egyszerű a szenvedés,
mint bordáink közt törvényes lüktetés.

Úgy maradtunk itt, halálra ítélve,
hogy meg nem alkudhat egyik szívfél se,
mikor a gyengébb az ég felé vágyik,
ajtaján keresztülhasad a másik.

Ariadné szól: „Lovagom, Thészeusz,
itt e fonál, segítsen a vén Zeusz,
hogy a rejtett visszautat megtaláld,
ha a szörnynek kiosztottad a halált.
Óvatos légy, én csak arra intelek,
és győzni fogsz, kételyeim nincsenek!”

Délceg ifjú szerelmére vár a lány.

Tegnap még "szamizdatos jelvényt"hordtál,
ma meg a bulvársajtóból guberálod a szerelmet.
Majd rád köszönt a tavasszal!  A pultnál
nyakon csíped,  elbánsz a ravasszal, nem adsz kegyelmet!
A forgóajtón belibben eléd, levendulában fodrozik
(az aluljárók vécéiben ugyan ez az illat,)
gondolod...rózsaszínbe burkolja hosszú lábait
agyad pedig lázasan dolgozik;-ha már itt vagy,
(jósága és szépsége a napnak) az este jóval biztat
Valóra válthatnád, egy éhező sóvár álmait
elvonulva egy halványfényű bokszba... lágy zenét hallat

Távolban egy leányt láttam,

lantot penget félhomályban,

hallgatom a régi zenét,

hadd lássalak, jöjj közelébb!

Visszajött az ifjúságom,

vagy álmodom, csillagágyon?

Üde arca rám mosolygott,

beengedném, ha már kopog.

Türelmetlen az ifjúság,

keresem az ajtó kulcsát.

Mire végre megtalálom,

köddé lett a csodás álom.

Forró mézes teám kortyolgatom,

a múlt gőzölög a csésze felett.,

ecetet cseppentettünk bele citrom helyett,

akkor ért véget az ostrom.

A bögrét görcsösen markoltam,

kis kezem, lábam hideg,

a szobában kabátban vacogtam,

az otthon ízei  mégis oly édesek.

Megmaradt az aranyszélű  bögre,

drága gyümölcsteát iszom ma belőle,

visszaemlékszem egy fiatalemberre,

az értelmetlen halálra, negyvennégyre,

édes citromos teámnak keserű az íze.

Makrancos Május lova,

Szél száguld ide-oda.

Én láttalak régebben
úgy véltem, nézel, de nem tetted
"Szeretlek"-szóltam, s a válaszod lestem
véltem, meghallasz, de nem tetted
 
Kértelek, jöjj ki és focizzál velem
úgy véltem, követsz, de nem tetted
Képet rajzoltam, hogy nézhesd, neked
véltem, megőrzöd, de nem tetted

Bunkert tákoltam kettőnk részére
véltem, tábort ütsz, de nem tetted
Ha jönnél, kukacot szedtem bot végére
véltem, pecáznál, de nem tetted

Úgy. Tudom, honnan szakadtam! 
Mint a láng, ha jóllakatlan
vagyok, hév emészt, falánk.
Mit felfalok, fénybe kerül, 
mi megmarad, elszenesül,
én lehetek biz, a láng!

Friedrich Nietzsche: Ecce homo

Ja! Ich weiß, woher ich stamme!
Ungesättigt gleich der Flamme
glühe und verzehr' ich mich.
Licht wird alles, was ich fasse,
Kohle alles, was ich lasse:
Flamme bin ich sicherlich!

(Szöllősi Dávid nyersfordításából)

NEGYVENNYOLCADIK RÉSZ

Aszály volt a Szaharában,
muszáj  zűrös zavarában
szenved a fél Afrika.

Pípot kap a puputeve,
lám, a lombnak sincsen leve,
csípős lett a paprika.

Ételt, italt nem szül ötlet,
ennyi baj a bennszülöttet
már régen nem bántotta.

Fészket foszt egy fickó máshol,
napon sül a strucctojásból
hottentotta rántotta.

2014. márc. 8.

Mysty Kata

Kétsoros
 
Kórházba zár a fájdalom,
halál nevet sírhalmomon.

 2x2soros

Családi ereklye

Bölcs, aki bölcsek által,
bölcsen ad, gazdag ízt!
 *
Magvas gondolat-párnán,
családi ereklye szánakozván...

 
Négysoros

A tó mélyére néz a éj,
társát kutatja, a fényt...
tűzpiros szívben - rózsaág
vezeti útján, szinte száll.

Mysty Kata
Hat-sor  hathat!

Mysty Kata
Életed lesz
 
Kóstolj bele, - az imádság;
ébreszt, altat, lelket táplál.
 
Érezted, ha jó az imád,
Isten rád jobban vigyáz...
 
Csillogsz mint fénylő erőleves,
krémes madártej, lágy kellemes.
 
Rezegsz, mint kocsonya,
ha tapintod, - tejes piskóta.
 
Ételed az! - Életed lesz!
És egy kipróbáltan jó recept.