Blogok

Szerelem és líra - XCIII.

Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 12 - 22:41

Kilencvenharmadik rész

 

A Kádár-korszakból, a korszak közéleti toposzaiból egész sereg maradt meg ideológiai köpönyeget váltva, de változatlan mechanizmussal. Eltűnt az „élen járó tan”-ra való örökös hivatkozás, a marxista blabla, de a vele kapcsolatban álló sablonok ma is élnek.

Nézzünk néhány ilyet:

Annak idején a korszak ideológiai közvéleménye igen fontos fogalmakat sajátított ki. Például:

v     Szabadság

v     Haladás

v     Igazságosság

v     Elnyomás

v     Hősiesség

v     Forradalmiság.

Fáradt egek

Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 11 - 23:02

Kedélybeteg,

Fáradt egek

Aurájában

Lebegek.

——

Milyen szép is hazajönni;

Alig győzöm megköszönni…

—-

Világ arca: lelki bádog;

Fáradt csapadék szivárog.

—-

Fenn sötétlő

Fáradt egek;

Őszi-lanyhán

Pihenjetek…

—–

Hazai kutyaugatás,

A kapun belül

Minden más.

—-

Milyen szép is hazatérni,

Itthon mindig lehet

Élni.

——

Vén, reszketeg

Fáradt egek;

A világ mindig

Gyermeteg.

—–

Csak úgy, magamnak...(két verzió)

Beküldte barnaby - 2013, szeptember 11 - 07:41

1.

Fél-álomba ringató csoki nyuszik,

Remekbeszabott kötéllétrán lányok,

Marhalábszáron nyomókötés. Tuszik

Kalasnyikovval. Térdig vérben járok...

 

Vak- szerencse-patkó hintalovon

Hát-szélkakas toronyból lekiáltott

Három majom- parádésan visszafogott

Tenger-szem-ére (m) gyűlt kagyló. Neki átok...

 

Fekete hóesés - XVI.

Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 10 - 22:53

XVI. RÉSZ

 Magliani elment. Hamarosan a többi lovas is utána. Bethlen és a többi vendég gyanútlanul beszélget.

„mü ott a hintónál beszélgeténk.”

Most történik a gyilkosság. Zrínyi Miklós, az ország legfontosabb és legtehetségesebb embere most kap halálos sebet. A gyilkosságot egy vadkanra fogják, és Magyarország helyzete hamarosan még rosszabbra fordul.

Senki nem tart semmitől, senki sem számít katasztrófára. Békés és enyhe novemberi délután van.

Esik a hideg eső

Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 9 - 22:33

Esik a hideg eső,

Ázik a Múlt-temető,

Emlékekből főz befőttet

Az Idő.

——–

Csatornából víz csorog,

A csóró Jelen kopog,

Vérszomjas filozófia

Sompolyog.

——

Sárrá lesz az út pora,

Tart a remények kora,

Szegények asztalán még van

Vacsora.

——

Esik a hideg eső,

Sóhajt erdő és mező,

Függöny mögött hallgatag a

Rendező.

—–

Hideg szeptemberi szél

Csalódásokról mesél,

Idő apó kampósbottal

Mendegél.

—–

Fű helyébe sár terem,

Unikornis

Beküldte barnaby - 2013, szeptember 9 - 10:50

Már hallatszik a kutyák hangja,

csaholnak, ugatnak vérebek vadul.

Csilingelnek csengők, hajtók harangja,

életem elvenné a gonosz nagyúr…

 

Takarj engem lágyan, rejtekadó erdő,

borítsd be az eget, éjfekete felhő,

válj viharrá mostan, simogató szellő,

várok valakire, ma biztosan  eljő…

 

Vigyetek lábaim, ugrassatok árkot,

vörös sörényemből szítsatok fel lángot,

égesse fel sorát patáim nyomának,

mielőtt nyilaikkal hozzám eltalálnak.

 

Csapzott heves testem hűteném habokba…

Csillagos az Ősz ege

Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 8 - 00:29

Csillagos az Ősz ege,

Tere Jónak, vésznek;

Galaxisok nyájai

Csendben legelésznek.

——

Atyáskodó szeptember

Serkent most dologra,

Hullanak a levelek

Csendesen susogva.

——

Eltávolodik az Ég,

Föld néz az Időre,

Ólomsúlyú hétköznapok

Sorjáznak előre.

——-

Csillagos az ősz ege,

Fény a Lélek vére;

Remény nélkül válhatna csak

Koromfeketére.

—–

Lusta, sötét éjszaka,

Mint a tele bendő;

Eltűnik a szörny gyomrában

Talán a jövendő.

—–

Cyberpolgár...

Beküldte barnaby - 2013, szeptember 7 - 21:51

Bordadongák között még lüktetésed érzem,

vérrel telik  véredényem. Nem az enyém az érdem.

Mészfalu erekben beszűkült bűntudat

egy vak hegedűssel búcsúdalt huzat…

 

Tyúkmelledben harmonikasíp zihál,

tüdőtérfogatod galambbegynyi oxigént produkál.

Gyenge a sóhajod? Sebaj! Csak fuvallatnyi szellő

viharvert egeden. Félénk, torzó bárányfelhő…

 

Ne számold újra, rövidre fogott kalandtúra a földi léted,

 szexepiled lesz, ha a felnőttkort majd megéred.

Úgy szeretted a dohánybokrok virágzását!

"Megakoszt"

Beküldte hzsike - 2013, szeptember 7 - 19:23

Űzte a méhet a vágy, a virágnak a kelyhe a cél,

hitte, hogy adhat a nyár, ahogy eddig is enni adott.

Fújta a méh szekerét a kehelybe segítve a szél,

száraz a nyári világnak a vége - a semmi van ott.

 

Ősz zörög itt az idő, szekerére a bú szele száll,

- csurran a méz, a barack leve vár - ragadós szerelem -

hajtja a korda idő, biza sürget a tél dere már.

Koppan a héj, a dió keserűn-tapadós kenyerem.

 

Fagy szele fú a mezőn, "csupaszon" verebek hada vár,

nincs eledel - csak a csősz kegye jut - fukar ő mikor oszt.

Oldalak