Jó Anyám
Beküldte Schvalm Rózsa - 2013, május 3 - 10:00
Jó Anyám
Emlékeim bús homálya,
tisztul mikor Rád gondolok.
Szereteted fényárjában,
kedves arcod rám mosolyog.
Hiányodat mindig érzem,
fognám szorgos, fáradt kezed.
Jó Anyám
Emlékeim bús homálya,
tisztul mikor Rád gondolok.
Szereteted fényárjában,
kedves arcod rám mosolyog.
Hiányodat mindig érzem,
fognám szorgos, fáradt kezed.
Később aratókhoz
Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!
Tunyogi almáskertek!- ti most
intetek bátrabb merszet?!
Szabókerti szilvafák!- bírjátok-e
nyögni még az örök alvó igazát?!
Kemény, konok agyag rögök! - hogy
ragadtatok körmei között....
Jól van így, Hozzá tartoztok, mint
mihozzánk Ő, aki messze költözött!
Hetvenötödik rész
A kanonizált líra kialakulásának és tényleges szerepének számos tényezőjét vizsgáltam, de még nem esett szó az egyik legfontosabbról, amiről nálunk legfeljebb elvétve lehet olvasni, Európában sem sokat, de amiről a posztmodernnel és jelenségeivel foglalkozó amerikai társadalomtudomány meglehetősen sokat beszél.
A XX. század igen jelentős mértékben az utópiák évszázada volt.
Könyörgés
Még sose láttam tán gyönyörűbbet e földi világon
Szép idegennek csalfa szemébe beírva a sorsom
Már beleestem nagy szerelemmel, s lett a keresztem
Bűv' rabigáját könnyen hordom, kaptam örökbe
Fogja bilincsbe a lelkem, rálehel angyali csókot.
Ring a csipője, a vágy tüze éled gerjedelemre.
Égeti vérem mélytüzü tánccal, halni ölébe’
Csók pirul ajkán, keblei halmát rejti a kelme.
Dús haja ében, hópihe fátyollal betakarva.
Nézni is édes kéj babaarcát férfi szemeknek.
A mérleg nyelve félrebillent
s röhögve nézi életed.
Az ész az egyik oldalon lent,
a másikra szíved teszed.
Nehéz a szív. A nyelv remegve
kúszik, de mégiscsak megáll.
A józan-ész győz, eltemetve
Ha az idő megállna
Most oly jó volna, ha az idő megállna!
Most, mikor gyönyörű, ragyogó a tavasz.
Szépséges természet valós tündérálma
fényárban tündököl, száll bűvös illata.
Nefelejcs, tulipán, s a lila orgonák,
lelket megérintő, csodás színorgiák.
A fák is öltöttek ékes lombkoronát,
tarka réten, nyílik sok- sok szép vadvirág.
Vagyunk e világon
Gyámoltalanul esetlen-esendő Emberek
Szeretet-virág álmunk
Szeretni akarunk akkor is,ha már nem lehet..
Más utakon járunk,
Repülni úgy vágyunk szárnyakat növesztve
Egymásra találunk
Összefutok veled is majd,a Végtelenben.
Jöttem,Te is jöttél,
Honnan, ne kérdezd most ,egyre megy
Hallottam,köszöntél
Tétova mosollyal kutattad,fürkészőn lelkemet..
Mondd ,mit találtál,
Szemembe nézve:virágot,világot,háborút,
Temetőben fejfát
Május első napja
Nyár képét mutatja,
Félrecsúszott a melegtől
Az égbolt kalapja.
—–
Kicsi tavaszunkba,
Fáradt otthonunkba
Szellő hátán megérkezett
A májusi pompa.
——
Friss színeket látok,
Újra élni vágyok,
Mindenütt harsány pompában
Nyílnak a virágok.
—–
Amikor a világ
Lelki szeme tompa,
Illat-árral életet ment
A májusi pompa.
—–
Május első napja
Bizonyságát adja;
Hogy a vén halált az Élet
Győzni sose hagyja.
Foghíjassá vált a parancsolat,
falloszból áll Bábel tornya mára,
az angyal csak hibás génmásolat,
más ágyában mind gyönyörét várja.
Olyan a világ, mint egy ementáli,
Ma még imába reszket ajkam,
melyre csókot éget vad tüzed,
még velem vagy,
de kibírnám-e
nélküled?
Ma még sorsomban hordozlak én,
lelkembe simítva szavaid,
de egyedül
vajh meglelném-e
magam itt?
Ma még te vagy nekem a minden;
éhem, a szomjam, a gondolat,
ha nem lennél
elmúlnék, mint szép
pillanat.
Ma még úgy szeretsz és szeretlek,
hogy elérjük az Úr kék egét,
ha elhagynál,
kibírnám-e az
Mondd, mit írhatnék, amit még nem írt le más,
mit szerelmes szó sem suttogott tán soha
- s fuvallat sem vitte, repítette tova -,
hogy csak a tiéd legyen ez a vallomás.
Mondd, hogy hallathatnám lelkemnek sóhaját,
mely kimondatlanul is annyira vágyó
- s féktelen szívemnek oly gyönyörűn fájó -
téged úgy kívánó, epedő óhaját.
Szerelmem otthont ígérő tiszta, lágy hó,
leszek asszony, szerető, kedves, jó barát,
igazi hűséges - nemcsak annak látszó -
Mottó:„Én azt hittem, hogy az élet pont erről szól,
egyszer fent, egyszer lent.”
Nem!Isten azt tervezte, hogy
először ereszkedj le: a térdeidre imádkozni;
aztán állj fel hittel, és tedd, amit Ő mondott!"
Csodaszép kikelet,
remegő levelek,
s üde orgona biztat.
Zeneszó, kacagás,
bekerít e varázs,
s ez a májusi illat.
Ma a szív szava szól.
Kitekintve hajol
le a nap, tele kedvvel.
Szerető szemed int
mosolyogva, megint
Cím?
Táncoló sirály
A Szabadság bennünk lakik;
Kívül? Pénz vicsorít.
A zsarnokság ellenfele
A Képzelet,
S a Hit.
—-
A pénzért árult végtelen
Csak vásári kacat;
Semmivé illan hirtelen,
Ha Isten rákacag.
—–
Arctalan háttérhatalom
Gubbaszt a pénzeken;
S mert csak profit az istene -
Rettegni kénytelen.
—-
A Szabadság kívül nem él,
Csak bennünk ver tanyát;
Mi vihetjük a jelenen,
A szakadékon át.
——
A Szabadság: az akarat;
És Mindenki Szabad,
Vörös hajad lángtenger,
kékes ruhád fodros tó,
rajtad még a zsákkender
is,
babapúder, foltos hó.
Lágy ujjaid gally-ágak,
cseresznyevirág-simák,
halk szavaid faházak
és
Lelkünk koldulva, félve kér,
sorsunk kallódó két levél,
néha felkapja ősz szele,
szelíddé válva bősz heve.
Szívből, szabadon szállani,
felhők fodrain játszani,
égőn érezni, hogy vagyunk,
egymás ölébe olvadunk.
Aztán zivatar szétszakít,
villám cikázva elvakít,
hullunk lefelé, mint a mag,
s ázunk patakzó víz alatt.
Sodor hullámzó, vad vihar,
egyszer feléled, majd kihal,
s mire rőtszínű bánat ér,
hóval lehel be már a tél.
A végtelenben találkoznak, higgyük!?