Megsemmisültem előtted
Beküldte Toma - 2013, február 1 - 16:17Megsemmisültem előtted.
Nem voltál a Himalája,
hol a lábam lesz erőtlen.
Nem voltál ember munkája,
Megsemmisültem előtted.
Nem voltál a Himalája,
hol a lábam lesz erőtlen.
Nem voltál ember munkája,
Fényes metropolis mega áruháza -
nagy üvegportállal várt engem a pláza.
A mai nappal kérem regisztrációm és összes felkerült versem törlését a főszerkesztő velem szemben tanusított minősí
Hatvankettedik rész
A sznobizmus önkéntes, jobban mondva ön-szocializációs kísérlet a sznob ember olyan csoporthoz akar szocializálódni, ahová valójában nem tartozik. Létezik hatalmi, gazdasági, pénzügyi, fogyasztói, kulturális, és sok másféle sznobizmus is.
Motivációja esetenként a hatalmi, gazdasági, pénzügyi, kulturális vagy egyéb elitekhez való integráció, de leggyakrabban csak ennek a puszta látszata. A sznob beéri az integráció felszínes külsőségeivel is.
Közeljövő ablakából
Mindig látható
A holnapfrász, mint vén, kopott
Fekete autó.
—-
A rég kimúlt Rákosi-rendszer idején megmérgezett nemzeti tudat betegségei helyenként máig tartanak. Ennek terméke nemcsak a “magyarellenes magyar” abszurd figurája, de talán a hosszas böjt után életre kapó nacionalizmus egyik-másik valóban túlhajtott, groteszk megnyilvánulása is.
A magyarságba nemzeti bűntudatot oltottak, mintha az egész történelmünk lényege, legfontosabb eseménye az lett volna, hogy Hitler utolsó csatlósa” volt a magyar állam.
Nemzeti tudat helyett megpróbálták a magyarságra tukmálni a “proletár internacionalizmus” vulgármarxista elképzelését.
Ma a tükör is kérdőn néz rád:
mikor lesz már rendben a szénád?
Még felriadok éjszakánként
s elmém sötétben tapogat.
Rángásba feszülnek az álmok,
Időotthonunk falán
Rések szaporodnak,
Boldogidő-mesterek
Ritkán foldozgatnak.
——
Homlokzatán repedés,
Ne haragudj édesanyám,
Teremtőnket se okold,
ó, ha tudnám elmondanám
ez a sorsom, ne zokogj.
Miért veszem egyből magamra az inget?
hiszen nem vesztettem el,
és nem vonz sok tekintet.
Miért veszem fel azonnal a kesztyűt?
hiszen tudom, mi a cél:
hogy kiégjen a lelkünk.
Miért öltöm magamra mégis a jelet?
hisz csak olaj a tűzre,
és szúrja a szemet.
Fagyott tócsa vagyok, nézek
esténként a nagy Holdra fel;
ha felfénylik, lázban égek,
Tán kevesen vagyunk,
S a Feladat – temérdek;
Szemben velünk kappanságos ál-líra,
Meg lomha érdek.
Már sokszor volt olyan,
hogy a testbe zárt fájdalom
- mint nyöszörgő folyam -
utat szakított ajkamon.
Égre néztem- kék volt.
Láttam, ott a vén Hold.
Hatvanegyedik rész
Most pedig – sajnos – szükséges kitérő.
Kulturális közállapotaink egyik legfőbb jellemzője, hogy napjainkra a magyar kultúra kanonizált vidékein nagyhatalommá válhatott – a sznobizmus. Látszólag ugyan nem kapcsolódik sem a szerelemhez, sem a lírához, de vizsgálódásaimban mégsem kerülhetem meg, hogy foglalkozzam vele. Alaposan körül fogom járni.
Mi a sznobizmus?
Egyáltalán nem könnyű a felelet. Mindenképpen valamiféle másodlagos, tanult motiváció. Mielőtt válaszolnék, néhány dolgot le kell szögeznem.
.