Haász Irén blogja
Uram, ha megítélsz
Beküldte Haász Irén - 2020, március 19 - 14:17
Visszadobtam az aranyhalat,
s ő rám tátogott: Miért?
Három kívánság kemény falat,
a telhetetlen hoppon marad,
hát ne tarts rá igényt.
A parton fürge eső szaladt,
a tavasz mindent ígért.
Visszadobtam az aranyhalat,
mert elfogadtam önmagamat,
s amit a sors kimért.
Még élnek bennem haragszavak,
s elfog a páni félsz.
Visszadobtam az aranyhalat?
Magamnak húztam magas falat…
Uram, ha megítélsz,
a mindennapit, nekem azt add,
ne vágyat másikért.
Határtalan
Beküldte Haász Irén - 2020, január 7 - 15:57Emberárban
Beküldte Haász Irén - 2019, szeptember 4 - 14:54A lantos dala
Beküldte Haász Irén - 2019, április 19 - 16:43
Aludtam épp, de Vesta szólt
reám rivallva, mérgesen:
Ne álmodozz, te szertelen,
az összes írnok elpucolt!
Elégiát skribál Horász
után, babért remélve mind,
s a nép feléje csókot int.
Mit állsz? Eredj, ne tétovázz!
Dalold ez arc szép tónusát,
regéld Junói termetem,
de nyikkanni se merd nekem
Aquincum
Beküldte Haász Irén - 2019, április 18 - 17:01Ajánlás
Beküldte Haász Irén - 2019, március 29 - 13:48Illyés után egy mondat
Beküldte Haász Irén - 2019, március 15 - 13:55Fennsíkon
Beküldte Haász Irén - 2019, február 11 - 13:46
Hullámzik és villódzik és ragyog,
mint a folyó – benne kis hal vagyok -,
megkettőzve tükröz és varázsol
a lég. Tornyos felhőket harácsol,
a halványkék ibolyaszínt mutat
a távolban – magas hegyvonulat
a láthatár. Tüdőt tágít az ér,
és elemi nyugalommal felér
a csendesülő szív bizodalma:
itt a helyed. A gond sem fojthat ma.
Gomolyfelhők, mint halottas menet
vonulnak lassan, könnyet ejtenek,
hol a csúcsok felhőket döfnek át.
Villantanak néhol egy glóriát,
Téli világ
Beküldte Haász Irén - 2018, december 7 - 16:29Urak kíséretében
Beküldte Haász Irén - 2018, november 15 - 18:06Korhadt szálfák
Beküldte Haász Irén - 2018, november 6 - 19:00Porszem
Beküldte Haász Irén - 2018, október 17 - 16:01Bolond világ
Beküldte Haász Irén - 2018, október 1 - 16:48Csírabölcsőben
Beküldte Haász Irén - 2018, augusztus 29 - 16:46Jótékony éj
Beküldte Haász Irén - 2018, július 11 - 16:22
Jótékony éj, tussal rajzoló,
gondot hozó, s messze hajszoló,
ki megváltoztathatsz dolgokat,
súlytalanná tehetsz fontosat,
mi van e házban, kik laknak itt
magukba zárva kis titkaik,
ahogy látatlan-hangtalanul
markában tartja őket az Úr?
Osztott-e nékik húst eleget,
tarka gyümölcsöt, szívmeleget,
jó nevetéseket, víg parolát,
szurtos utódokat, szép babonát?
Vagy csak a „nincsen” jajszava szól
fűtetlen kályha roncsa alól,
s eres kezekből veszett erőt
Csak egyszer
Beküldte Haász Irén - 2018, június 2 - 16:01
Volt egyszer - egyszer volt,
egy szál lágy gitár szólt.