Blogok

Halk imával

Októberi sápadt esten
szemerkél a bánat,
már egy éve nem kerestem
édes jóanyámat.

Gyötört a bú gyakran itt benn,
féktelenül rágott,
de én, botor, mégsem vittem
sírjára virágot.

Díszíteni kedvem nincsen
azt a hűvös vermet,
de hiánya fájó kínt csen,
s hull az őszi permet.

Akit a hant terhe takar,
virág nem hoz vissza,
tehet érte bármit a kar,
konok a kulissza.

 Az idő száll, a gyász örök,
kitárom a szívem,
halk imával csendet török
emlékéhez híven. 

Palackba tettem

 
Én megírtam egy sötét délutánon, 
mert szürke gyöngyök hulltak az úton, 
kopogó cseppjeik a szürke fákon 
bizonyossá tették bennem, tudom, 
 
hogy cseppnyi létem magányába zárva
megismételhetetlen egy vagyok, 
s ha elmém nincs a világra kitárva, 
nem szerethetek, nem vitatkozhatok. 
 
És ősi félsz csapta meg rémült énem, 
a tehetetlen porszem-lét jaja, 
mi végigkíséri az élet hosszát. 
 

"Ballada a senki fiáról'

„Ballada a senki fiáról”
(Villon ciklus)
Faludy átköltésének átköltése
 
Szegény fejemen csak ég volt a kalap,
és szürke köd volt ázott ködmönöm,
míg urak szájában dőzsölt a falat,
asztaluk mellett éhségem nyögöm.
Fagyos szelekben én átmelegedtem,
kályhák tüzétől a fogam vacog,
s csak bámulom a napfényt meglepetten,
mert kedvét leli, hogy reám ragyog.
Lépésem mellett rózsák lekonyultak,
a tüzes nyár halódva elfeküdt,

Pillepalack

A petpalack csélcsap szerzet,
jó találmány, mondhatom!
Sörrel telten derűt szerzett
a bolt előtt szombaton.

Kólával, vagy pálinkával
szintén örömöt adó,
a pille név méltán rávall,
minden rosszra kapható!

Ha kiürül, árokpart ad
otthont neki, s szapora;
el nem bomlik, ki is tarthat
ezer évig a kora.

Lefitymálja az üveget,
cserépbögrét: „Vén köcsög,
repedt holmi, fityiszt neked,
a tartalmad kilötyög!”

Kincset érő...

Mysty Kata
Kincset érek

Kincskeresők között
Vándorbothoz kötött...
A sorstalan közöny.

Minden marék viszket,
Öröme a kincsen,
Erre nézve nincsen.

A Kincs nem tárgy,
Hanem alany, 'mi hajt!
Az állítmány  fakaszt!

Szó alkotta annak
tökéletes Karja,
Formál kézben tartva.

Megyek

Szellők szárnyán érkezek hozzád,
nálad szebbet a szemem nem lát,
 halvány fehérbe öltöztetlek,
és egy estélyivel megleplek.

Nyílnak kertemben a virágok,
azokból csak neked adhatok,
égő színeket viszek neked:
az erős színeket kedveled.

Virágokat a kertből viszek,
akár a szerelmem, szerények,
viszem neked a legszebbeket,
valamennyit vázádba tegyed!

Hajnali friss a kicsi szobád,
csak a virágszín illik hozzád,
élvezzed, kedves, minél tovább,
megyek: kívánok jó éjszakát!



 

 

Az őszi est azt suttogja...

Az őszi est azt suttogja,
Az anyag henyél,
Nem attól lesz világvége,
Hogy eljön a tél.

A fagytól még élhető az
Emberi világ,
De lakhatatlanná teszik
Hitvány doktrínák.

Emberhez méltó Jövendőt
Nem a pénz csinál,
Létet Isten ad, az ördög
Csak profanizál.

Alkudjunk Herceg

Alkudjunk Herceg
(Villon ciklus)
 
Udvarodban halomnyi a múzsa,
nekem marad meg az utcamocsok,
nagyúri gőg a látszatnak rúzsa,
de mögötte álnok képmás-romok
felejtik koldus rongy-cicomáját,
fentről az élet sara se látszik,
hiába tűri nadrágja szárát,
meztelen seggel jut el hazáig.
 
Ragyás a képük, sanda tüdővész
időzik a mocskos ágy peremén,
rothadt halomban kapar a két kéz,
éhezők lengnek a vén jegenyén.

Vén őszi égen őszi csillagok

Vén őszi égen őszi csillagok;
Már jó ötvenöt esztendős vagyok.

Fejem felett az égbolt-kupola,
Vagyok hű férj és szerető apa.

Negyvenöt évemre lett házikóm,
Az ötvenötödikre autóm.

Vén őszi égen őszi csillagok;
Ember, apa és boldog férj vagyok.

Megalkuvónak már öreg vagyok;
Vén őszi égen őszi csillagok.

Elmeszelek

(hecc-perc)
 
Hetyke, kerge, SzemteLenke
henye kedve tervbe vette -
(felnevetve versbe szedte)
esdekel egy csere-testre.
 
Jegyzetelget este, reggel,
fergeteges szettet rendel -
beste lelke szervre seftel.
 
"Teremts nekem enyhet mellbe'.
Legyek kecses kebel-eszme.
Legyek edzett, sebes zerge.
- Ne terpesszen termet terhe. -
Legyek heves, de nem kehes,
cserfes, nemes, szerelmetes."
 

Üzenet

Üzenet-alternatív Villon ballada az eredeti Levél nyomán
(Villon ciklus)
 
"melyet François Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez": 
 
Hercegem, vagy minek nevezzelek most,
biz úgy esett, hogy egyik estfelé,
belém kötöttek - nem éppen egy prépost -
szaladtam volna éppen százfelé,
de haragjában rám vonta a kardot,
hát mond mit tegyen, ki mint én bolond,
igyekszik elkerülni még a hantot,

Rezignált őszi napsütés

Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.

Nyugdíjba aligha megy majd
Az agyunk és két karunk,
Nem kell toronyóra lánccal,
Csupán élni akarunk.

Azt akarjuk, nyugalomban
Süthessen a Nap le ránk,
Hogy unokáink számára
Maradjon meg a Hazánk.

Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.

Fent és lent

Fent és lent
(Villon ciklus)
 
Hercegem, én tudom, az utca nagy gazember,
a bűn megleli benne otthonát,
és ki behúzott nyakkal, feleselni nem mer,
eltaszítja a túlvilágra át.
 
De az sem különb ki nagyúri házba zárva
vettet magának kényes fekhelyet,
szolgák és naplopók között, úrhatnám árva,
csak önmagával gyakorol kegyet.
 
Próbálnál egyszer is az én helyembe lépni,
látnád, naponta állam felkopik,

Szín-fónia

Oktondi október,
ne fess színes eget,
skarlát és cinóber
színű bősz felleget!

Kérlek, ne pazarold
festéked hiába,
amit az este old
szomorú-lilába!

Majd, ha felkel a nap,
s a harmatos reggel
frissült erőre kap
az őszi meleggel,

akkor vedd majd kézbe
pingáló palettád,
és fesd bronzba, rézbe
amit a szemed lát!

Visszafogott pasztell,
szépia vagy umbra,
laza lazúr, az kell,
az illik a lombra.

A parton nézz széjjel,
a juharfák alatt
tobzódjon a fénnyel
millió árnyalat!

Oldalak