Blogok

Kétség szivárog az égből,
Állnak komoran a fák,
Eső,
Döntésképtelenség -
Nyirkosodik a világ...

Lucifer vigyorog
És szavaz,
Zsolozsmázik a
Jéghideg Tavasz.

Brüsszel fáradt repterén
Kopott, szürke árny,
Gyertyafényekben vívódik
A sápadt hiány...

A halál,
Mint nedves, fojtó pára - szétterül;
Ártatlanok haltak meg...
Értelmetlenül...

Néhány tucat halvány kis gyertya ég,
A kegyelet
Jéghideg menedék...

De jó lenne, ha a nap az égen
beragyogná ezt a  bús világot,
boldogságot hozna, úgy, mint régen,
még mielőtt az ember kihágott.

Lenn a földön szent lenne a béke,
nem sírna sok árva, éhes gyermek,
lenne ágya, asztalterítéke
minden rendes, szorgalmas embernek.

Mt.21-12 „És bement Jézus az isten templomába, és kiűzi mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban;  és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatja.“

Homokszem a hajtóműben,

Jézus, ki figyel itt rád?

Nem enged ma a házába

se ellenség, se barát.

Szereteted zavarkeltő,

közelséged veszélyt hoz,

felkavarod az iszapot,

igazságod bajt okoz.

     (Befalaztak zsarnokságba,

      fogságba a hiteddel,

Lehajlok hozzád,
meglocsolgatlak,
vigyáznom kell rád,
hogy ne bántsanak.

Te nem veszhetsz el,
kék-lila virág,
most téged ünnepel
az egész család.

Az asztalon vár,
s nekem integet
egy üres pohár:
belé tegyelek!

Szót nem fogadok,
csokrot nem kötök,
veled maradok:
el nem köszönök.

Érted te ugye,
szomorú pohár?
illattal tele
nem leszel már!

NEGYVENHETEDIK RÉSZ

• Készülhetsz, Koszoskutya! – mondta anyám egy reggelen. – Hamarosan bebizonyíthatod, hogy férfi vagy. Nemzőapává válhatsz a Mindenség Édesanyjának segítségével.

A közeledő őszi orgiára célzott. Szinte mellbevágott a tudat: évszázadokkal, de az is lehet, hogy évezredekkel ezelőtt szeretkeztem utoljára. Eszembe jutott a faluban élő sok büszke tartású, ringó csípejű nő, és nyomban belesajdult az ágyékom. Végül is, miért ne?

Belebotlottam
Amáliába,
vittem legottan
Szomáliába.

Így otthon már hét
szép ara búsul,
élezi nyelvét,
s vét arabusul.

 Utánad nyúlok,nem veszhetsz el,
csokorba gyűjtelek kék-lila ibolya.
Kezdhetek valamit veled,vagy inkább
hagyjalak a kökény árnyékában?
Maradj! Ott jobb neked: éled
megszokott életed.Bokros az illatod,
de szerény a színed.Gondozlak,hogy
erőd legyen,és sokáig maradj velem!
Mégis,ha elfogy a megszabott időd,
várlak vissza,s te pontosan
visszatérsz a jövő tavaszra.
 

Kótyavetye - gazda nélkül...
Kié lesz a földünk végül?

A görög eposzok óta
Önmagáé Európa...

Kövezett útjait rótták:
Líra, emberi méltóság.

Látott sok emberi csodát,
S a szabadság gyermekkorát.

Gazdára régen nem ügyel,
Most meg...
Önmagát adja el?

Kótyavetye - gazda nélkül...
Minden hagyomány elévül?

                 *

Platón óta.
Jézus óta..
Európa...
Európa...

Hódító meg nem alázta,
Őseink kardja vigyázta.

Kidőlt szálfán, tört reményen
idő farag kőkeményen.
Hámlik, foszlik a pozdorja,
eső mossa, szél sodorja.

Le is harap a hosszából,
vajon mi lesz e rossz fából?
Mert mohos már, szú is eszi,
taplógomba tönkreteszi.

Az elegáns öltönyt viselő Lucifer lépett a pult elé.

- Lucifer! Előre megbeszélt találkozó!

- Máris uram! - bólintott a hófehér ruhás titkárnő, és alig láthatóan megrezdültek az angyalszárnyai. A kinyalt, hosszúkás, sötét arcú fickó egyáltalán nem tetszett neki. Aranyszőke, göndör fürtjeit mintha hirtelen fuvallat lebegtette volna.

Lucifer vállat vont. Giccses angyalka. Van, akinek ilyen kell, neki nem. Neki a dögös, bőrruhás vadmacskák tetszenek. Főleg, ha a rövid bőrszoknya alól a koromfekete fanszőrzet is elővillan. Ez csak egy porcelán baba.

Szamárháton ki lovagol,
Jézus közel'g, ni-ni amott!?

A hatalmas"bűn meglakol"....
Ármány árad, tömeg a colt.

Egyszerű emberek víg porontya voltam,
soha sem érdekelt, hogy kinn sár van, por van,
lepkére vadásztam a csipkebokorban.

Vonat jött, vonat ment, látta a domboldal,
szalutált a szőlő - vén, karót nyelt sorfal,
míg a pincék mélyén felcsendült a bordal.

Gondűző Tavaszról
Mond mesét a szél,
Tavasztündér valahol a
Régmúltban henyél.

Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél.

Szkeptikus egekben
Szürke fellegek,
A nyomasztó előérzet
Felettünk lebeg.

Gondűző Tavaszról
Beszél a Remény,
Visszatérhet a nyugalmas
Hétköznapi fény?

Illan a friss szellő,
Gyűlik a korom,
Támadásba ment át minden
Gonosz hatalom.

Vaskos jövő-démon
Durván lapogat,
Visszasírjuk a mostani
Hétköznapokat.