Blogok

Angyalszárnyon

H.Gábor Erzsébet
Angyalszárnyon
 
Nézz az égre, oly csodás ma, kedves -
mennyi csillag ring az éj vizén!
Szél se játszik, lantja húrja csendes,
álom ül a vén Hold íriszén.
 
Két karodban boldog lét az élet,
némaságunk szent, igaz beszéd,
szép szemednek fénye messze réved,
szívünk ver csak ősi dob-zenét.
 
Ajkad, mint az első nyári hajnal,
úgy becéz - a szomja oly mohó,

Március hajnalán

Mysty Kata
Március hajnalán

Kikelet vett ölébe, hóvirágillattal locsolt,
március hajnalán.
Világra jött drága kincsét anyám
napsugárba pólyálta, s fényével átölelte.
Magához oly közel, miért könnyezett!?
Sírásunk Élet könyvébe írta:
"Istentől ajándékba kapja.."

Az első tavaszi napon

Az első tavaszi napon
Fény táncol az ablakokon.

Madárhangok trillája száll,
Porrá kezd szikkadni a sár.

Eső verte Remény éled,
Mindenütt hemzseg az Élet.

Az első tavaszi napon
Kuncog a Jelen - fapadon.

Idő-parti pusztaságban
Pénz tetszeleg - koronásan.

Múlt apó dől a botjára,
Vágyik Jövő-unokára.

Az első tavaszi napon
Isten lép át egy sóhajon.

Mindig akad új túlerő,
De ha akarjuk - lesz Jövő.

Bár hajónk imbolygó ladik,
Vegyük észre: tavaszodik.

Hold mögött

 
Hold mögött
 
Két karod ha csillagot varázsol,
rám tapad naponta szürke ingem.
Hold mögött halott tükörbe lángol,
szép egedbe roskadó erényem.
 
Szél se jár, ha fátylakat terítve,
halk melódiát zenél az alkony
Lépteim mögött sötét az este,
fénybe zárva csillagod barangol.
 
Földre hull, sziromcsodányi álom,
látomás ragyog szemembe égve.
Vak sötétbe csendesült világom

Égi dajka

 
Égi dajka
 
Tűzszemét a nap lehunyta csendben,
a kormos ég szakálla föld szagú.
Halk rigódal otthonára reppen
imádkozón az esti mélabú.
 
Megkopott kabátja mint az álom,
a holdra varrva sárga látomás.
Égi dajka két kezével átfon,
a csillagokra száll a hallgatás.
 
Elhaló neszek között a fények,
az út porában járva botlanak.
Otthonát is elveszíti végleg,

Elherdált színek

 
Korkorsóm kiürült, még több időt innék.
Cseppennek az évek, (néha nem őszinték) 
csodálkozom nagyon, mire e  rövidség...
Cudar perc-fegyőrök - enyém ne őrizzék!
 
Még több időt innék. Órákat, kortyokban.
A kimért napokkal rosszul gazdálkodtam.
Sokat néztem (léha), ahogy a tűz lobban
és hevertem mélán magamra hagyottan;
 
ám milyen jó volt ez, így pihent az elme;
közben elfeledte: gyorsan itt az este...

Márciusi fiatalok

Márciusi fiatalok,
szabadságban éltek,
ti képesek vagytok,
hogy megőrizzétek.

Hű magyarok vagytok,
el nem menekültök,
a hazát védjétek:
az az örömötök.

Ti negyvennyolcasok,
velünk daloljatok,
együtt teremthetünk
szabadabb holnapot.

Régen elfogadtuk:
Petőfit követjük,
a mi küzdelmünkben
ma is a vezérünk.

A harcban elveszett,
ám de mivelünk van,
mert hazahozattuk,
s nyugszik a sírjában.

A rímkereső

H.Gábor Erzsébet
A rímkereső
 
Egy kiváló költő messzire utazott,
rímeket kutatott, s talált egy kutat ott.
Poétánk fáradt volt, elnyűtte már az út,
reménye sárba hullt, szél hordta rá a bút.
 
Lenézett az árva, s látva a friss nedűt -
rég érzett ily derűt, örült - a víz lehűt!
S hajolt a kútba be, a vedret kereste,
a léért epedve, nyomorán nevetve.
 
Szemével meredten a tükröt célozta -

Nő marad az...

Mysty Kata
Két Fél egy egész
 
Társ társával egy és egész,
Egyedül csak csupán egy Fél,
Így nem kerek, és nem is ép!
Önzés foglya, de tettre kész,
 
Egymással oly, de oly mesés...
Az ősz róka-veres ölén.
A izzó nyár még nem tökély,
A két különc össze nem fér,
 
Milliót át- és "megélten,"
Más nem ülhet az ölében,
Szeretetnek méz ízében...
Öröme is kerek, Egész...
 
Nő marad az, 'ki viszontszeret!
Társ társával már nem csak "fél".
 
 

Áldatlan égi áldás

Ver minket az eső-kvóta
Immár hosszú hetek óta.

Búskomor felhő hegedül,
Hull az áldás - kéretlenül.

A hétköznap sárrá mállik,
Jelenünk - tócsává válik.

Jövőnk bölcsője jeltelen,
Esőkönnyel sújt a Jelen.

Ész, meg Erény - sárban lapul;
Hull az eső - áldatlanul.

Latyak-kvóta, eső-kvóta;
Égig zeng a hamis nóta.

Barantál verbális tatár,
Hígan lep be mindent a sár.

Ember-, pénz- és szóáradat
Múltat és jövőt elragad.

Sár útjában Múltunk,
Vágyunk;
Helytállunk -
Vagy sárrá válunk.

Mindörökre, Mindörökké

 

Mysty Kata
Mindörökre

Én örökre, Te örökre,
Én a tied mindörökre.
Örökre ég a lángja még,
El nem vérző, mint bíbor ég...

El nem szakad, 'mi összeköt,
A szívöröm,'mi lelket tölt!
Örökké él a szerelem.
Te énvelem, én teveled.

Tavasz köszön, csupa virág,
Zöldbe borul egész világ,
Napkorongon kék madár ül,
Fiókáknak fény hegedül.

Szív a szívnek olyan áldás,
Sziklakerti virágágyás,
Vízesésnek muzsikája,
Csendéletnek színvilága.

Szépséges új tavasz

Tűnik az éjszaka,
harsan a madárdal.
Égre zeng szép szava,
mély hála fohásszal.

Felhasad a hajnal,
fénypalástja lángol.
Bíbor sugarakkal
a víz tükrén táncol.

Szépséges új tavasz
csodáival bűvöl,
Ágakon rügy fakad,
gondjaimat űzöm.

Istenem köszönöm,
szívből dicsőítlek.
Ezernyi örömöt,
sok - sok áldást hintesz.

Schvalm Rózsa

(2016-03-07)

A nagy madár

A nagy madár története április nyolcadikán, pénteken kezdődött. A Kiskunfélegyháza közelében található Alsógalambos külterületén ezen a tavaszi estén két kerékpáros fiatalkorú, a tizennégy éves K. Róbert, és testvére a tizenegy esztendős K. Mihály hatalmas, roppant szárnyas lényt látott körözni a levegőben. Elmondásuk szerint a különös madárnak félelmetes, horgas csőre, és vitorlának is beillő szárnya volt. Ráadásul „akkora volt, mint a templom”. A szülők és a pedagógusok nem adtak hitelt a gyerekek szavainak.

Oldalak