Gyere,enyhítsd gondomat,
elmentél, és fúj a szél,
mellettem vagy: süt a nap;
mosoly ül az arcomon.
Nem vagyunk még öregek,
érezzed, hogy szeretlek,
ne tartsd lehetetlennek:
tőled olyat nem kérek,
él benned, ami bennem:
elringató szerelem,
úton vagy, és érkezel,
aki vár, majd megölel.
Báránybőrbe bújt a farkas,
most nyájasan béget,
a kutyáknak tanítana
szelíd tisztességet.
Mysty Kata: Talán egyszer...
Talán egyszer megtudod,
szelek titkát megsúgod,
Talán egyszer megtudom,
Titkod nyitját félúton,
Talán egyszer én tudok...
Végigmenni végúton!
Kimondani az igent,
Átölelni A Mindent!
Egyszer talán megtudom...
Igennel hová jutok!?
NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ
Eltűnt a tenger!
Szökőnapon,
Szökőnapon...
A világ: túlzsúfolt vadon.
Dogma Szellemet üt agyon,
A Hagyomány - szégyenpadon.
Borongós szürke alapon,
Szökőnapon,
Szökőnapon...
Az ég: hamuszürke flakon,
Bánat ül - fellegkalapon.
Szökőnapon,
Szökőnapon...
Tél mereng elmúlt fagyokon.
Nap kucorog égi bakon,
Benéz a földi ablakon.
Szürke árnyék a falakon,
Múlik a Tél -
Hallgatagon...
Szökőnapon,
Szökőnapon...
Múlt kérődzik tél-romokon.
Téli virág harangfeje
fehéren kukucskál,
megmutatja fehér nyelvét,
hangosan kiabál.
Összegyűlnek egy csokorba,
illatuk fehérebb,
körülveszik zöld levelek,
úgy nincs nekik hideg.
Sok-sok csokor egymás mellett
ellepi a földet,
szép fehér szőnyegen járok,
nekik köszönöm meg!
Szerényen az ablak alatt
lehajtják fejüket,
amíg a nap megérkezik,
várnak ép eleget.
Az udvaron gazdájukkal
készítik a helyet,
eltüntetik a gazokat,
s aprózzák a földet.
Nevemet nem őrzi márvány,
nemes ércből cifra kereszt,
nincs, aki egy papírsárkány
üdvéért szent könnyet ereszt.
Leányt soha nem raboltam,
de a város blabla szele
porba tepert megcsúfoltan
Szent György gyászos napja fele.
Az indulat, ha léted társa,
legyűrhetetlen árkot ásat,
elnézést kérhetsz aztán százat,
hiába, végül nincs bocsánat.
De sokat nem duzzoghatsz ebben
a zűrös földi létszeletben;
én minden tüském félretettem,
hogy így utólag megkövessem.
Hibáidat, ha bűnnek vettem,
és ostorozlak fékezetlen,
legyél te jobb, mint én lehettem,
nevess rám fordított esetben.
Tisztelt Bíróság!
Én, Altorjay Bence, előre megfontolt szándékkal elkövetett időhamisítás bűncselekményéért elítélt budapesti lakos őszinte és töredelmes beismerő vallomásra szántam el magam, és ezennel a jelen lévő Iványi Endre büntetés-végrehajtási hadnagy, Apafi Luca börtön-dokumentátor, mint tanúk, valamint jogi képviselőm, dr. Utassy Zoltán előtt az alábbi, jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatot teszem.
Lágy fuvallat csiklandozza szárnyamat,
fent a fényben magammal jól elvagyok,
de szélcsendben létem könnyen fán akad,
s szenvedem a rontó éji árnyakat,
bár fölöttem néhány csillag felragyog.
Télutó poétikája:
Modern közhelyek;
Minden sora álmatagon,
Lustán nyekereg.
Hosszas eső-áriára
Fényes napsütés,
Hüppögő pesszimizmusból
Józan ébredés.
Véget ért a bánat-özön,
Vagy csak szünetel,
Ha célja volt, egész biztos
Nem érhette el.
Télutó poétikája
Csontos és merev,
Egészségnél, gyógyulásnál
Fontosabb a seb.
Rezignált szomorúsággal
Zeng a télutó,
Tudja, nem feledtetheti
Azt, hogy élni jó.
A nyár elmúlt, kopaszodnak már a fák,
a zöld hajtás holnapra tán száraz ág.
Négy kismadár mégis rajta ring derűt,
ahol járnak, virág nyílik mindenütt.
TIZENNYOLCADIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
Sürgős parancs!
Minden egységnek!
Elrendelem azonnal hatállyal a Budapesti Rendőr Főkapitányság alárendeltségébe tartozó XY rendőr százados, illetve az alárendeltségébe tartozó összes kommandós letartóztatását és előállítását, illetve – ha ez nem megvalósítható – a likvidálásukat!