Blogok

Átjáróház

A legelső kocsi utast vett fel, a többi taxi eggyel előrébb hajtott a kocsisorban. Zoltán is előrébb gurult a Passat-tal. Közben az órára nézett.

21 óra 57.

Bőven van még ideje éjfélig. Járókelő – főleg utas – a kevésnél is kevesebb. A borongós téli időben pára ülte meg az ablakokat, és a hatalmas Keleti pályaudvar úgy szunnyadt odakint ködös magányában, mint valami roppant, lusta mesebeli óriás.

2004. január harmadika, szombat volt. Az év első szombatja. Az utcákon alig voltak járókelők, a legtöbbje talán még mindig nem heverte ki a szilvesztert.

Mi a varázsod?

H.Gábor Erzsébet
Mi a varázsod?
 
Mi a varázsod szent betű?
Gyönyörű végű, s kezdetű
szavakká fonva, líra vagy,
s akár a hal a víz alatt,
lubickolsz. Ízes, dús nedű,
érzékiség vagy, fény, derű!
 
Hófehér lapra rótt szöveg,
bársonyos, selymes, dús szövet,
takaró, kályha, könyv, tudás,
magyaros csárda, vén dudás,
magokat rejtő, jó talaj,
kenyér, az éhnek nagy karaj.
 

Maradj velem

Holnap újra megfürdöm
selyemfényű tekinteted
áldott fényében.
Jelenléted majd fokozza
égető hiányod,
hisz régóta nélkülözöm
tested titkait. 
Oly ritkán bódítja
lelkem mágikus illatod. 
s ritkán andalítja
elgyötört testem
öled mámorító mákonya.
Maradj itt nálam kedves,
maradj velem örökké.
Hagyd, hogy a nap és a hold
most ránk mosolyogjon, 
hiszen az új tavasz 
nekünk bont szirmokat,

Ötvennégy

A naptár egy évet lépett,
Ma töltöm az ötvennégyet.

A kor - időzített járom,
Már nem vagyok ötvenhárom.

Vékony ösvény, széles árok;
Ötvenöt felé sétálok.

Az Időt nem érem tetten;
Kenyerem javát megettem.

Anikó, Szerelem - Lélek...
Szeretek, írok - és élek.

Sötét a Jövendő sátra,
Nem tudom, mennyi van hátra.

Elhagyom az ötvennégyet,
Szeretek, írok, és - élek.

 

Kígyókarnevál

A szudáni királypiton büszke ám a rangra,
szegedi Pick szaláminak öltözik farsangra.

Csörgőkígyó a csörgőjét farka végén hordja,
mikor csörög, égre mered, mint a templom tornya.

Amazonas erdejéből jött az anakonda,
két megtermett üszőbornyút  nyelni le naponta.

Magadnak játssz!

H.Gábor Erzsébet
Magadnak játssz! 
 
Nem baj, ha nem hallgat már többé senki sem,
s magadnak játszva égsz a méla éjeken.
Odakinn fú a szél, a lelked benn zokog,
körötted múltvarázsú, kába fény forog.
 
Nem baj, hogy vége lett, hisz minden megmaradt -
szívedbe költözött az összes pillanat.
Senki se tudja azt, hogy néked mennyit ér,
soha nem adtad volna színes gyöngyökér’.
 

Mégis elhiszem

 
Csendem ringat el, fáradt nappalok
árnyát járva is tőletek lopok
csöppnyi kis mosolyt, álmot, emberek!
Szívre röppenő tűnő perceket;
 
és ti mégis úgy nyargaltok tova,
mintha nem másban volna otthona
arcotoknak; vagy szűkmarkú a vágy,
s adni képtelen tiszta önmagát?
 
Mégis elhiszem, egyszer rám nyitod
ajtómat, talán, sárga nárciszok
illatát hozod, átnyújtod nekem,
hogy szemed, szemem egymásból egyen.
 

Füstölgő

 

 

A pénz, a pénz az isteni, ha nincsen, kellene,

csak nem formálódott hozzá az ember jelleme.

 

A csúcstanár sopánkodik, hogy nem keres sokat,

de nem tanítja illemre az iskolásokat.

 

 A politikus harsogja, hogy védi a hazát,

 de elsősorban, legfőképp a maga igazát.

 

 Az ügyvéd mindenkit megvéd, rablógyilkos, vagy szent, 

mint Aranynál, zsebére csap: - Csak csörögjön itt bent!

 

Ki bankároktól vette fel devizahitelét,

törleszteni a részletet fél élet sem elég.

 

Vidámság

  
                                 x              
                             x         x          
                          x                x               
               Vidámság                             
                          x            X         
   K                                         x                                                                                      
    i                     x            x     ?
       t                      x     x      p

Szerelem és líra - CCXLIV.

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

 

Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.

 

Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék eltúlzott hangsúlyt kap, és óhatatlanul megjelenik a nyelvvel való játék helyett a közönséges, profán játszadozás:

 

Túlparti csendélet

 
Nincs már min búsulni,
elmúltak a ködök... -
miért hát mégis, hogy
könnyekkel küszködök?
 
Tán a Nap ereje...
abban támadt hiba -
gyengesége révén
dúl bennem galiba.
 
Kevés lett itt a fény,
nem látok magamban -
lelkem csak botladoz
feldúltan, zavartan.
 
Kifújt innen a szél
virtust és ragyogást -
széthordta messzire,
hol rájuk Vadon várt.
 

Vízöntő vidékén

Vízöntő vidékén
Hideg szelek járnak,
Modern maszkban vigyorognak
Sanda régi árnyak.

Buta világba jön
Rossz pillanat hátán
Felvilágosult pofával
A nyakkendős sátán.

Rezignált esőben
Papír-Jövő ázik,
A világ a pocsolyákban
Fejreállni látszik.

Vízöntő vidékén
Hidegek a fények,
Élettelen hamissággal
Szól a gépi ének.

Csatakos eszméken
Kelepcék cicáznak,
Régi nyugalom-szigetek
Sivatagra fáznak.

Gyöngyös Imre művei - Anikónak

Sok évtizedbe hűlt a mámor

fékezhetetlensége rég.

Buzgó művemben már a bátor

létedből összeállt a kép.

 

Lelkemben lelked felvilágol

örökmécs pisla fényeképp'

pillangók finom hímporából

mintázom lényed lényegét.

 

S visszavillan az elmúlásból

szép életünk  emléke még,

amerre szórja e kristálykor

tündöklő fényünk szerteszét.

 

Ez lényed szépségére önt

dicsőséges, nagy fényözönt.

 

              (2O16 jan.)

Az én városom

H.Gábor Erzsébet
Az én városom
 
Szeretlek gyönyörű városom!
Akár egy sziklakő-vártorony,
hegyektől ölelt az otthonod.
Kiállva ezernyi ostromot,
barlangok védték a népet itt,
s ösvény, mely túlélni félre vitt.
 
Ezernyi áldozat, ősi vér -
hőstettek híre az égig ér,
s hódolni nékik egy szent madár
bronzfényű, gigászi szobra áll.
Turulunk sasszemű őr legyen, 

Várlak

Várlak. 
Várlak ám, nagyon-nagyon.
Hajszolnám a holnapot,
legyen végre jó napom.
Nem siet.
Állni látszik, az idő.
Kereke monoton zakatol
tova, elnyelve órákat
s perceket, mik nélküled
oly keservesen telnek el.
Mikor meg megjössz, 
egyből szárnyra kap.
Hiába nyesem tollait.
Elröppen.
Veled együtt.
Csak félmondatok maradnak.
Meg kínzó vágyak...
...s forró szerelem.
 
2016.02.03.

Oldalak