Blogok

Számvetés a Vízöntő jegyében

Elhagytam az ötvennégyet,
S még mindig ízlik az Élet.

Van Családom,
Feleségem;
Miattuk érdemes élnem.

Szélmalommal sose vívok;
Királyi jókedvből írok.

Mint a legtöbb magyar ember,
Élek - túlerővel szemben.

A holnap új regét ígér

H.Gábor Erzsébet
A holnap új regét ígér
 
A Hold ma fenn feszít a kerti fák hegyén,
az ember elmereng a méla szélzenén,
a képzelet nagyúr. Vigyázz, csaló, hazug!
Hiába nyílnak ott a cifra vaskapuk,
 
belépve, jóleső a fény, a sok talány,
s időzni régi vágyak megkopott falán,
de hogyha ébredünk, az ész kijózanít,
előre nézni, látni, minket így tanít.
 
A hátraarc hibás, haladni nem lehet,

2015. - XVII.

TIZENHETEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

 

BBC

2015. október 6.

16 00

Belső közlemény

Három budapesti tudósítóval is megszakadt átmenetileg a kapcsolatunk. A ferihegyi repülőtér egyetlen gépet sem fogad, a városban fegyverropogást hallani.

Akinek van ismerőse a városban, próbálja felhívni!

XY

Főrendező!

 

Örökké ugyanaz

 
(Emberek, mesék, istenek)
 
Mindig a birtokvágy hajtotta az embert.
Még több földet, vallást, erőt, utat akart.
Közel a határhoz lépett határtalant... s 
tiszta lelkű pogányt tűzhittel keresztelt.
 
Halált rendelt, átkot, harmadnapra lángolt
ki ellenállt, s kár volt makacsságban élni.
Harácsoló gőgnek keze száz tenyérnyi -
koldusok éhéből módos bűnt barkácsolt.
 
Rőtszakállú bácsi mondogatta mindig:

Szerelem és líra - CCXLV.

KÉTSZÁZNEGYVENÖTÖDIK RÉSZ

Nézem tovább a verset. A következő etap:

Ezernyi fajta népbe töppedt,
de hetyke elmebajsza áll,
láttam, egy szónok ordibál:
csak keze van, mit égbe lökhet,
mert bár a múlt merő öröklet,
miért, hogy sorsa íly fatál',
s csörgőként rázva csontos öklet,
azt hiszi, megdeterminál?”

Ez igazán „különös kevercs”. Nézzük meg részleteiben:

Ezernyi fajta népbe töppedt,”

Védőháló nélkül

Ma éjjel a Hold oly
sápadt, hideg fénye
nem szárítja könnyem.
Elfogy életemnek
rövidke fonala,
s csak a két kezemnek
üresen csapongó,
torzó csontja csörren,
a semmit ölelve.
Panaszra nyílik már
a szám, de fékezem,
hisz nincs ki meghallja,
és reményt nyújt nekem.
A magány itt kísért,
körbefon e csendes,
boldogtalan órán,
s tán túl rég nyomorgok
agyam börtönében.

Rejtett titok

Tél – tavasz peremén borús napok
bandukolnak üresen, fénytelen.
A napsugár hol rejtőzik vajon?
Viharfelhőt sodornak a szelek.

Hazát, otthont elhagyó emberek
sokasodnak egyre határokon.
Arculatot vált’nak a nemzetek,
a kelet nyugatra zarándokol.

Kering a Föld a megszokott pályán,
de egyensúlyt vesztve már meginog.
Harc-feldúlt tájak búsongnak árván,

Vízöntő Jövőt keres

Vízöntő Jövőt keres,
Hullanak a percek,
Hiába is zúgolódik
A Pénz - vagy a Herceg.

Dollárgőzben fuldokol
A jelen-ködteste,
Dzsihádba botlott a Mammon
Hatalmat keresve.

Szirénének hívogat,
Csőlátásra kérve,
Rossz, kehes massza-jövendőt
Kínálna cserébe.

Vízöntő Jövőt keres,
Zúdul a víz árja,
Eljövendő csillagóra
Tett-hőseit várja.

Akarunk-e élni még?
Merünk tenni végre?
Bátorkodunk végre egyszer
Felnézni az égre?

Örömből új öröm

Mysty Kata
Mint egy...mint cél
 
Örömből mindig új öröm fakad...
Lelkében annak, 'ki abban szabad.
Örömhírt hozni; mint egy kézfogás,
mint egy szívből jött, "szép jó éjszakát!"
 
Köszönet szava, nem lehet fukar,
A hálahiány rőt őszi avar,
Ha "örömzsákja" megkopott, lyukas...
Az Élet útján csak potyautas!
 

Takarj be kérlek

H.Gábor Erzsébet
Takarj be kérlek
 
Istenem! Mennyi reszketőt
takargatott már két kezem,
simítva rájuk szép reményt,
meleg pléd voltam, védelem.
 
Magamban hordva titkukat,
a terhük gyakran megfeszít,
cinkossá vált a némaság,
lakatja csöndre kényszerít.
 
Oldozz fel végre, én Uram,
nehéz e béklyó, nem bírom!
Add vissza hangom - hív a szó!
kifosztott múltam átírom.

Délután

 
Esőbe bújva jött a délután,
szitáló csendje négy után puhán
karon fogott, s már vitt az útra ki,
mogorva szél fújt, északi.
 
Bejártuk együtt azt a kis teret,
ahol tavaly pár sértő szó esett
a dolgainkról, és arról, amit
az eljövendő megtanít,
 
hiszen tudom, hogy bár a szó szabad,
következmények nélkül nem marad,
s a múltba hulló tetteink belül
beérnek, rájuk fény derül.
 
A délután, mint szürkülő barát,

Oly jól esik...

Mysty Kata
Oly jól esik...
 
Élvezem bentről, de nem úgy kintről ...
"a Tyúkanyós az ejh, mi a kőn"
Csepegő a csap,hangjában harag.
Oly jól esik - Neki, ha esik!
 
Az ég és föld is oly szép-tevők...
Mondhatnám így, - hogy "kékítők"!
Folyton mos ránk a szorgos idő!
Sok folt úszik el semmittevőn!
 
A pocsolya, ha tócsába ér,
a szapora szem árterén...
részegítő, napra kész!
Ittasan botorkál e földi lét!
 
Csak sír, sírdogál az elázott,
a bús világ már csak átkoz.

Februári napsütésben

Februári napsütésben
Sóhajt minden ág,
Pocsolyák tükrében nézi
Magát a világ.

Tél végén figyel a Jövő
Láthatatlanul,
Tavalyi konzerv-reménység
Talán kivirul.

Az évszakok vitájában
Isten nem ítél,
Csak nekünk kell elhinnünk, hogy
Véget ér a Tél.

Februári napsütésben
Álomfény időz,
Azt mutatja, próbatétel
Volt a Tél, s az Ősz.

 

Szuvenír a vállamon

 
Varrt egyszer a szerelem
nekünk folt-takarót... -
aprólékos öltéssel
hímezte, csodamód.
 
Felöltöttük magunkra
szenvedély-palástját...
darabjaim bársonya
örömmel talált rád.
 
Itt hagytad e pokrócot
grátiszként vállamon... 
kifakult, mint én magam,
s nincs mire váltanom.
 
Szemfedelem lesz végül,
halált átragyogva -
nézzük ezt mi magasból,

Bálint-napra

Bálintok, jól figyeljetek:
a szép lányok köszöntenek,
ti vagytok az ideálok,
tűzzel mosolyognak rátok.
 
Névnapotok nekik ünnep,
és jót táncolnak veletek,
Bálintokhoz illik Eszter:
összebújnak szerelemmel.
 
Nem felejtik ezt a napot:
egyelőre fiatalok,
talán meg sem öregednek,
hiába futnak az évek.
 
Szép ünnep nekik a mai,
szeresd őket, Bálint úrfi;

Oldalak