Blogok

A Nap ugyanúgy ragyog - XLI.

NEGYVENEGYEDIK RÉSZ

A nép már közönybe süllyedt. Pavana uralma csalódást hozott, az emberek nem szálltak síkra egykori védencük érdekében. Pavana mellett Szélfarkason és egy maroknyi hívén kívül senki sem maradt. Katonájuk ötszáznál is kevesebb, és még ezek többsége is árulóvá lett.

Ha Pavana teljesítette volna legalább egy részét a nép kívánságainak, nem maradt volna ennyire védtelen. Akkor bizonyára akad, aki megoltalmazza őt Dékó dübörögve menetelő katonáitól.

Örök Asszonyom

Szent varázsod nem múlik,
Nem enyészik,
Lelkemben él, és újul mindörökre,
Akár a Kikelet;
Jó Veled...

Szerelmünk sose vénül,
Derék, szorgos cseléd,
Elém tárja a Lelked,
S az enyémet - Eléd.

A vén Idő nekünk még
Sok szép percet farag;
Szívem kamaszul dobban,
Ha megpillantalak.

Csikó még bennünk az Élet,
Ezer örömet ont,
Kettesben maradva tüstént
Elnémítjuk az összes telefont.

Gyűlik már életünkben
A Múlt,
Akár a hó;
Drága Örök Asszonykám!
Te Drága
Anikó!

Suttogó

 
Néha úgy elfog a pánik,
hangja, tanácsa hiányzik,
csonka darabjai folynak
síri sötéten a Holdnak.
 
Futni szeretne a lélek,
megszabadulni ma végleg
forma csalóka ködétől,
s nézni, amint fala szétdől.
 
Ám, ha szemét felidézem,
fénye kigyullad enyémben
cseppnyi időbe bezárva,
édeni csend a hazája,
 
s mintha e testbe lopózna
lénye, tanítva a jóra
súgja, hogy életem éljem

Belvárosi téli tárlat

 
Belepi a hó a tavalyi mocskot,
hull a kutyaszaros, csúszós betonra, s 
talpamhoz ragadva, némi szétfoszlott,
filterig szítt csikkel kerül szinkronba'.
 
Egyhangú a környék, unalmas a táj,
naponta ugyanaz a szürke festmény -
én vele lélegzem (szökött papagáj),
sokszínű tollaim bárgyún keresvén.
 
A parkban reszkető percekkel villog
a fényes kijelző... mindig ránézek -

Mínusz harminchét

Fehéren csillogott a jeges hó. Ropogott a lábak alatt. Hajnali fény világította meg az utcákat. Olyankor még aligalig volt mozgás a városban. Csak néha tűnt fel egy-egy emberi alak. Nagyon fontos dolga lehetett annak, aki ilyen időben kimozdult a lakásából. De akadtak olyanok is. Miska sofőr a központ felé igyekezett. Az este ott hagyta a teherkocsiját. Jól sejtette, hogy nehezen indul majd a motor. Befagy ebben az időben, s biztatni kell, hogy melegedjen, és induljon. Miska már mindezeken túl volt, mikor Bálint odaért. Már csak Józsira kellett várjanak.

Apoteózis

Adrienn egy pillanatra – csak úgy a függöny mögül – kikémlelt az éledező városra. Az ablakot persze csak résnyire, csak szőrmentén nyitotta ki, hogy az esetleges kémlelődő úgy gondolja, reggel a munkába igyekvők felejtették így, és most nem nyitotta ki senki. Hogyan is nyithatta volna ki, amikor a lakás most üres?

 

Az Isteni Szó

Békességben élt az ember
édenkertben az Istennel.
De hallgatott hazugságra,
veszte lett a tudás fája.

Jézusban jött el váltsága,
nyája hallgat a hangjára.
Meghallja az Isteni Szót,
mélységesen szívbe hatót.

Köszönjük e drága kincset,
felemelőbb nála nincsen.
Mit az ember elveszített,
visszanyeri igaz hittel.

Hála – hála - hála érte.
nagy az Isten dicsősége.

Schvalm Rózsa

Szél támad a messzi Múltból

Szél támad a messzi Múltból,
A Föld - naiv gyászdalt dúdol...

Ha út a Jövőbe nincsen,
Őrködni kell régi kincsen.

Ha az utak csavarodnak,
Nagy becse lesz szónak, dalnak.

Szél támad a messzi Múltból;
Az ördög minden bajt kódol.

Az Életet felgöngyölné,
Hétköznapot porrá törné.

Rossz söpörné a jót félre,
Tél tolakszik nyár helyébe.

Szél támad a messzi Múltból;
A Halál - mindig behódol.

Pénzes végzet iparkodik,
Borul történelem-ladik.

Közösség tömeggé mállik,
Abszurdum - törvénnyé válik.

Fatális

Ez a bolygó Földön túli,
szépsége mily földöntúli.
Ragyoghat az istenadta, 
fényét neki, Isten adta.
 
Tévedésem oly fatális,
hogy leborult a fatál is.
Hajam reggel, csak brutális, 
de a ruhám még brutál' is.
 
Néha fejem egy sötét lik',
az üresség bent sötétlik. 
És az agynak, ej mi haszna,
ha nem teper a mihaszna?
 

Hála

 Anyám, őrizgetlek
a szívemben,
veled beszélgetek
a sírkertben.
Mert elmentél korán,
itt hagytad gyermeked,
s nem láthatlak téged,
csak sötétet.
 
Egyetlen támaszom
voltál nekem,
veled boldogultam
az életben.
Eljöttem most hozzád,
s kérem a jó Atyát,
hogy a sírodban is
vigyázzon rád!
 
Odalent a mélyben
nyugalmat ád,

2015. - XV.

TIZENÖTÖDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

 

 

Tömeges letartóztatások Magyarországon

 

BBC

2015. október 6.

 

Magyarországon hetvennégy ismert ellenzéki politikust tartóztattak le a reggeli órákban. Némelyikre kommandósok törtek rá vidéki otthonában, egyet a hegyeshalmi határátkelőnél fogtak le. Budapesten forrásaink szerint összesen negyvenegyet állítottak elő.

 

Emlékirat

Bármennyit baktathatsz
hátrafelé életed
kacskaringós ösvényén,
rádöbbensz majd, nem jöhet 
múltadból szembe veled 
igazság, hisz csak hátad
látja és nem ismer fel.
Amint megfordulsz, rögtön
belátod, az életben
csak előre tudsz lépkedni,
visszafelé ez nem megy.
Így minden emlékirat
csak kalandfilm, melyben
történeted képkockáit
kedvedre megkeverve
vetítgeted szájtátó,
bamba nézőseregnek.

Szerelem és líra - CCXLIV.

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

 

Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.

 

Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék eltúlzott hangsúlyt kap, és óhatatlanul megjelenik a nyelvvel való játék helyett a közönséges, profán játszadozás:

 

Esik eső csendesen

Vízöntő a kerteken,
Csoda készül:
Tél-közönyből
Tavasz-Reménység terem.

Februári pocsolyák,
Cammog az Idő tovább,
Tétován és
Esetlenül
Tipródik még a világ.

Vigyorog a szürke ég,
Siránkozni nem elég,
Az édenkert,
Vagy a pokol
Nagyon-nagyon messze még.

Esik eső csendesen,
Víz folyik a földeken,
Egyszer talán
A világ is
Jobbra fordul hirtelen...

Oldalak