Blogok

A legelső kocsi utast vett fel, a többi taxi eggyel előrébb hajtott a kocsisorban. Zoltán is előrébb gurult a Passat-tal. Közben az órára nézett.

21 óra 57.

Bőven van még ideje éjfélig. Járókelő – főleg utas – a kevésnél is kevesebb. A borongós téli időben pára ülte meg az ablakokat, és a hatalmas Keleti pályaudvar úgy szunnyadt odakint ködös magányában, mint valami roppant, lusta mesebeli óriás.

2004. január harmadika, szombat volt. Az év első szombatja. Az utcákon alig voltak járókelők, a legtöbbje talán még mindig nem heverte ki a szilvesztert.

A naptár egy évet lépett,
Ma töltöm az ötvennégyet.

A kor - időzített járom,
Már nem vagyok ötvenhárom.

Vékony ösvény, széles árok;
Ötvenöt felé sétálok.

Az Időt nem érem tetten;
Kenyerem javát megettem.

Anikó, Szerelem - Lélek...
Szeretek, írok - és élek.

Sötét a Jövendő sátra,
Nem tudom, mennyi van hátra.

Elhagyom az ötvennégyet,
Szeretek, írok, és - élek.

A szudáni királypiton büszke ám a rangra,
szegedi Pick szaláminak öltözik farsangra.

Csörgőkígyó a csörgőjét farka végén hordja,
mikor csörög, égre mered, mint a templom tornya.

Amazonas erdejéből jött az anakonda,
két megtermett üszőbornyút  nyelni le naponta.

TIZENHATODIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

TÖMEGES LETARTÓZTATÁSOK MAGYARORSZÁGON

BBC

2015. október 6.

15 30

Helyszíni tudósítónk filmjelentése

A pénz, a pénz az isteni, ha nincsen, kellene,

csak nem formálódott hozzá az ember jelleme.

A csúcstanár sopánkodik, hogy nem keres sokat,

de nem tanítja illemre az iskolásokat.

 A politikus harsogja, hogy védi a hazát,

 de elsősorban, legfőképp a maga igazát.

 Az ügyvéd mindenkit megvéd, rablógyilkos, vagy szent, 

mint Aranynál, zsebére csap: - Csak csörögjön itt bent!

Ki bankároktól vette fel devizahitelét,

törleszteni a részletet fél élet sem elég.

Óra csörren, állig ér a paplanom,
száll a perc, de visszatart az ágymeleg,
vár a dús hab, illatár a szappanon,
mert a vége mégis az, hogy felkelek.

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.

Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék eltúlzott hangsúlyt kap, és óhatatlanul megjelenik a nyelvvel való játék helyett a közönséges, profán játszadozás:

Vízöntő vidékén
Hideg szelek járnak,
Modern maszkban vigyorognak
Sanda régi árnyak.

Buta világba jön
Rossz pillanat hátán
Felvilágosult pofával
A nyakkendős sátán.

Rezignált esőben
Papír-Jövő ázik,
A világ a pocsolyákban
Fejreállni látszik.

Vízöntő vidékén
Hidegek a fények,
Élettelen hamissággal
Szól a gépi ének.

Csatakos eszméken
Kelepcék cicáznak,
Régi nyugalom-szigetek
Sivatagra fáznak.

Sok évtizedbe hűlt a mámor

fékezhetetlensége rég.

Buzgó művemben már a bátor

létedből összeállt a kép.

Lelkemben lelked felvilágol

örökmécs pisla fényeképp'

pillangók finom hímporából

mintázom lényed lényegét.

S visszavillan az elmúlásból

szép életünk  emléke még,

amerre szórja e kristálykor

tündöklő fényünk szerteszét.

Ez lényed szépségére önt

dicsőséges, nagy fényözönt.

              (2O16 jan.)

Én ezt a dolgot már százszor átgondoltam,
vaj’ hogy lenne akkor, hogyha nem léteznék?
Hisz az ember itt lenn átutazó vendég,
s kevesebben élnek, mint nyugszanak holtan.