Blogok

Újévi fohász

Áldd meg Isten ezt a földet,
áldd meg dolgos népét,
izzadsággal, vérrel görnyed
megtöretve hétrét.

Szétszakítva hét hazába
állja még a harcot,
de sírba lóg a fél lába;
fordítsd felé arcod!

Megjött a téli zegernye

Megjött a téli zegernye,

Fagy kopog, szakad a hó,

Vén Idő rianásában

Múltakat idéz a Szó.

 

Fehér lepelben a világ,

Gőgösen reped a jég,

Szegény Jelen önbizalma

Rossz Jövőre se elég.

 

Ásítanak a fellegek,

A Hold lábán jégcipő,

Mintha most téli álomra

Készülne a vén Idő.

 

Megjött a téli zegernye

Fagy tép álmot, ideget,

Reszkető kis reménységünk

Tavasz-képpel hiteget.

 

Jégkorszakban reménykedik

A globális Január,

Ezüst hajam

Ezüst hajam, ha megrázom
fehér csillám hull a tájra. 
Lágyan felém integetnek
a hólepte jegenyefák.
 
Kékül a szám, szó csikordul,
burokba fagy gondolatom,
de belül a szívem mélye,
lávatűzzel lett felfűtve.
 
Jeges tájon nyargal a szél,
aurora borealis
fénye táncot lejt az égen,
s szemembe most könnyeket csal.

Új évre ébredtem

Új évre ébredtem, hófehér a reggel,
az egekből selymes pehelyfüggöny lebben.
Tiszta lepel fedi az óév lábnyomát,
rezzenéstelen a néma várakozás.

Ballag a vén idő, perclépteit rója,
soha- soha meg nem áll, ketyeg az óra.
Tarsolyában a holnap - vajon mit rejthet,
hallgatagságával oly sok titkot sejtet.

Szívemben nem alszik ki a remény lángja,
hit sziklavára a vihart is kiállja.

Nehéz idő

Száraz ágak alusznak 
a jeges hó alatt,
reszketnek: őket 
nem melegíti semmi,
védik a törzset úgy, 
miként az emberek,
lecsúsznak a völgybe, 
ott simább a levegő,
támogatást nem kapnak, 
de küzdenek keményen, 
kiállnak, védik 
életüket, amit eddig 
tettek, beérik 
tavaszig, hajlanak, 
recsegnek, várják a
reggelt, gondolkodik 
a nap, nehezen indul 

A munkában megfáradt hős

A MUNKÁBAN MEGFÁRADT HŐS

 

 

            Kora délután már akkora volt a hőség, hogy a bölények is árnyékba húzódtak. Benny arrébb vitte kedvenc zsámoly-székét, és kedvtelve elhelyezkedett rajta a nagy tölgy árnyékában. Kövérkésen izmos kezében lombos ágat tartott, azzal kergette el mezítelen lábszáráról a tolakodó legyeket és szúnyogokat.

A 2016-os esztendő elején

Kettőezer-tizenhat van,

Fagy morog, akár a vadkan.

 

Múló Idő – vén vakondok;

Új esztendő – régi gondok.

 

Idő lápvidékén járunk,

Új zsombékra lép a lábunk.

 

Kettőezer-tizenhat van,

Fogy az Élet szakadatlan.

 

Kevés a “mi”, túlteng az “én”;

A világ – feje tetején.

 

Multikulti-őrületek

Fejünk felett keringenek.

 

Kettőezer-tizenhatban

A jövendő forró katlan.

 

Erőszak-rengeteg hátán

Pislog a félszemű sátán.

 

Szilveszteri varázslat

A láthatárra ült a lomha alkonyégezüst,
borút feledni gyűl a térre épp a szolganép.
A szalmatűz ropogva gyúl, az égre száll e füst,
a földre pernye hull, s a pódiumra banda lép.

Javában áll a bál, nevet, visong ma száz torok,
belé recsegve kürt zihál, a jó selyempapír;

Tóparti tél

 
H.Gábor Erzsébet
Tóparti tél
 
Csak állok, és nézem a szűzhavú tájat;
hó-suba óvja a föld melegét,
az ég fele nyúlnak a berkenyeágak,
vadlibák véje fest fent feketét.
 
A tó körül nádas. A szél játszva vélük,
zörgeti rajtuk a holt levelet;
a szárukba fagyva - ennyi volt a létük,

Pillantás

 
A Jelened egy pillanat, 
s Tegnapoddal... kimarad.
 
Elkapnád a fordulóban, 
hogy kicsikét pihenjen -
ne rohanjon mögéd érni, 
álljon veled kettesben.
 
Időt húzol, nem búcsúzol,
spórolt perc csak mozzanat -
töredék a nagy egészből...
mint olthatná szomjadat?
 
Szót érteni lehetetlen,
a "momentán" sürgető -
összes órád a küzdőtér,
meccs állása: tűrhető.

2015. - X.

TIZEDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

 

 

Kossuth Rádió

Budapest

 

2015. október 6.

05 00

 

KIJÁRÁSI TILALOM

 

A Magyar Köztársaság a mai napra Budapesten és minden megyei jogú városban 18 órai kezdettel reggel 06 00 óráig kijárási tilalmat rendel el.

 

Ötvenkét év

Ötvenkét év komor némasága feszül
koponyámban, agyam mély repedésein 
kitörésre készül, s most ellenem szegül. 
 
Szemembe szemtelen, fekete fény oson,
törtetve hatol be lelkemnek résein, 
bennem randalíroz utolsó démonom.
 
Menekülnék, de már késő, reám omlik
ingatag kőfala elnyűtt világomnak,
roncsolja testemet, egészen csontomig. 
 
Lépteim nyomában heveny lét-láz fakad,
bánatom folyói vadul hullámoznak,

Szerelem és líra - CCIII.

KÉTSZÁZHARMADIK RÉSZ

 

Nézzük tovább:

„Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,”

 

Parti Nagy versérzéke kiváló. Talán tudatosan, talán nem, de érzi, hogy valaminek össze kell fognia ezt a verset.

 

„Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,”

 

Voltaképpen anaforás szerkezetet teremtett.

 

„Toll fut, futol”

 

Szilveszter 2015

 Száraz hideg száll a hegyről,
majd megáll a széles völgyben,
kékre csípi az arcokat,
bámulok az embereken.
 
Kibújnak a házaikból,
mert mindegy az ő számukra:
otthon ülnek, vagy elmennek
a nagy szilveszteri bálba.
 
Én nem megyek, de jegyezd meg:
otthon is táncolni fogok,
hogy egy teljes esztendőig
ránk ragyognak a csillagok.
 
Ropognak a petárdáink,

Drága hazám Magyarország

H.Gábor Erzsébet
Drága hazám Magyarország
 
Drága hazám Magyarország,
Nap színezze lángos orcád,
eső mossa sáros lábad,
kerüljön el minden bánat!
 
Meződ, szemes búza lepje,
s jusson, ne csak ünnepekre!
Amíg e föld kincset terem,
éhes ember sose legyen!
 
Szőlővesszős dombvidéken, 
tűz forrjon a venyigékben,
adjon írt a szomjazóknak -
rangja legyen itt a bornak!
 

Oldalak