Blogok

Nemes, nagy

 

 

Kövek. Fák. Ló. Udvarmélyek

sok, pontos négyszöge.

Milyen tervezés erélye

hullajtott le ide?

Hány mérnök mért szót szép szádra,

és hány költő dalolt,

hogy felépítsd valahára

magad és Ekhnatont?

Kezdet és vég. Őselemek

Advent

Egy gyertya ég már
koszorúdon, Uram.
Szívem is kitártam,
várakozva fordulok 
feléd most, hogy
megadd számomra
a türelmet..
 
Két gyertya ég már
koszorúdon, Uram.
Lelkem is nyitott már,
Bizakodva fordulok
feléd most, hogy
megadd számomra
a reményt.
 
Három gyertya ég már
koszorúdon, Uram.
Elmém is tiszta már,
Várakozva fordulok
feléd most, hogy

Bismarck háziorvosa

Otto von Bismarck kancellár ragaszkodott háziorvosához, Schweninger egyetemi tanárhoz. Ezen sokan meglepődtek, hiszen a két férfi első találkozása után ezt kevesen hitték volna.

Bismarck közismertem durva modorú volt, de a bátor embereket kedvelte.

Felhívták a figyelmét a jó hírű orvosra, és fel is kereste.

Dr.  Schweninger szokásához híven elkezdte aprólékosan kikérdezni az új pácienst eddigi betegségeiről, testi állapotáról.

A kancellár azonban gyorsan elunta a felelgetést. Régen elszokott már attól, hogy őt kérdezgetik.

Vén poéta

Pokoltűzbe lóg a vézna lábam,
pedig a földön se nagyon fáztam.
Mezítlábas, vén poéta vagyok,
lelkem e hőben most mégis vacog.
 
Szemem bezárom, elvakít a szenny,
csak igazaknak jár a fönti menny.
Oldj fel, Isten e kínból lágy puhán,                  
ne nézzem végig a saját tusám.
 
Dörömböl agyam falán a bánat,
megadom magam a léha mának.

Róka-móka (Eső után)

 
Falevélen ringó cseppek...
összegyűlnek, szövetkeznek -
lesz belőlük cseppek cseppje,
szél vonója húzza egyre.
 
Elindulnak, mint folyondár,
(ha tehetnéd, becsorognál) 
egyik-másik optimistább...
ettől felhők könnye tisztább.
 
Odajutnak földrögökhöz...
testük velük tócsát ötvöz -
máris résnyi patak dagad,
ábrándja biz' messze szalad.
 
" Elérem majd az óceánt...s
álomekém hullámot szánt -

Bágyadt ádventi napon

Bágyadt ádventi napon

Múlt bóbiskol a padon.

 

Eddig kedélyes a Tél,

Régi vicceket mesél.

 

Köd ül jövendő fagyon

Bágyadt ádventi napon…

 

Bágyadt ádventi napon

Csak a Jelen hatalom.

 

Csíp a hajnali hideg,

Nem hódolunk senkinek.

 

Fáj a szabadság nagyon;

Bágyadt ádventi napon.

 

Bágyadt ádventi napon

Remény a Jövő-vagyon.

 

Közönyös a téli szél,

Csak az félhet, aki él.

 

A halál régi rokon

Bágyadt ádventi napon.

Kerettől keretig

Amikor még nem ismertelek,
nem voltál, én sem voltam neked.
 
Köd körözött, ágkontúrok 
sziluettjei magasodtak. 
Lehet, hogy te rajzoltad,
s egy képben vagyunk, 
kerettől keretig tart a létünk,
ha lépünk, le nem zuhanunk.
 
Bokrok nevét kutattam,
azt képzeltem tudom,
s ha mint varázsigét elmormolom,
minden valódi, s nem álmodom.
 
Száz alakban bennem motoszkált
a kérdés, hová vezetsz.

Földbe gyökerezem

Hozzád most én verset írok,
Szépséged oly elragadó...
Nincsen hozzá se fogható,
A hangod jaj, oly hívogató!

Hangos jajom ölbe kapod,
Sőt azonnal visszhangozod!
Rózsafüzér'be befonod,
"és üvöltöd,"ahogy bírod.

"Ha most bele'kiálthatnék
akusztikus, bátor hangon
Azokért , 'kik, - nagyot hallók,
netán vakok, gyengén járók,

vagy autisták, Down kórosok,
sok torzszülött élni béna...
Kirekesztett sérült élet!
Ünnep okán közbe lépek!"

Birkarikatúra

Birkáknak születtünk
mennyei akolban, 
de nem hat ránk soha
jó pásztorunk szava.
 
Követjük nyájunkat
minden szenvedésben,
Isten ege alatt
henyélünk kevélyen.
 
Csak akkor bégetünk 
néha kint a réten,
amikor egy farkas 
invitál ebédre.
 
Birkaszemmel nézve
sem túl víg az élet,
de nem vetünk ellent,
legelünk serényen.
 
Mindig van ki birkább 

2015. - VII.

 

HETEDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

 

Amerikai Magyar Népszava

2015. szeptember 30.

 

Európa kirekesztette Magyarországot

 

Minden irányból kerítések veszik körül Magyarországot…

 

Ilyenre nincs példa a történelemben.

 

Ünnepi csipkeruhába

H.Gábor Erzsébet
Ünnepi csipkeruhába
 
Annyira szép ez a reggel,
hópihe száll a hajamra,
lusta a Nap, de ha felkel,
nincs soha már nyugodalma.
 
Játszik a fénye az úton,
táncol a tócsa vizében,
olvad a jég is a parton,
pancsol a szél a levében.
 
Ünnepi díszben a város,
mennyei mécsesek égnek,
illatod őrzi a vánkos,
dallama van ma a létnek.
 

Szerelem és líra - CC.

 

KÉTSZÁZADIK RÉSZ

 

„Jó játék a konektor,”
 

Ez a vers is azért került ide, mert a tananyagba jutván komoly viharokat kavart. Az események nagyjából ugyanúgy alakultak, ahogy az előbbi vers esetében. Annyi különbség akadt, hogy itt megszólalt a Költő felesége, és védelmébe vette a férje versét.

 

Az utolsó sanzon

H.Gábor Erzsébet
Az utolsó sanzon
 
Búsan danáz a régi ősz,
pihenni tér a vén dizőz,
százszínű, tarka szőttesén,
kifakult rongy a rőt remény.
 
Mennie kell, hisz jő a tél,
maga se tudja, mit remél;
talán az álma fáj neki,
annyira, hogy már emberi.
 
Indul, de százszor visszanéz,
viaszos arca, mint a mész,
vérszíve gyászba öltözött -
karvaly kereng a tó fölött.
 

Majd magamért

Zokogásban szülessek majd újra...
magzatvizem sírásomból nyeljem -
gégefőmben új hangom serkenjen,
s portestemet dallal koszorúzza.
 
Ölelésben szülessek majd újra...
karok között öröm-énem nyerjem -
sosem kelljen gondterhet cipelnem,
batyu-hátam miatt, hason csúszva.
 
.....
 
Ne hagyjatok akkor engem cserben,
mikor egyszer újjá kell születnem -
körém állva ragyogjon arcotok...
ekkortól majd magamért harcolok.

Várakozás

Mindennapi áldással,
Türelemmel, imával,
Dicsérjük jó Atyánkat:
Küldi a Megváltónkat.
 
Fiúgyermek születik,
Jézusnak keresztelik,
Mikor már a földön jár,
S a bűnösre rátalál.
 
Kegyelmet ígér neki,
S a keresztet felveszi,
Mihelyettünk hordozza:
Feljut a Golgotára.
 
Mindenható Jézusunk,
Jöjj el: mi nagyon várunk,
És karácsony éjszaka

Oldalak