Blogok

El-elvetett sulyok

Beküldte hubart - 2015, december 19 - 12:11

Hogyha néhanapján zavart vagy a láztól,
ékesszavú szádról alaptalan vád szól.
Jóakaróiddal ne rúgd össze a port,
megtévesztő lehet az „ártatlan” raport.

A dajkameséknek csak a balga dől be,
csak torzíthat a kép a görbe tükörbe!

A porral elvegyül

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, december 18 - 18:06
 
Pici lettem, oly csepp, mint egy bolha,
s ti, mintha tovább nőttetek volna -
magasak vagytok, terebélyesek...
közöttetek úgy érzem, elveszek.
 
Hangom fúlóban, gondolatom nincs,
ha voltam régen, az elásott kincs -
és sok föld került rám elevenen...
mibe az Érzést most belevetem.
 
Remélem kikel, ha nem ma, holnap,
a lényeg: énem, mely kapaszkodhat -
legyen támaszték lentről az égbe...

Műhelytitok

Beküldte kékszem - 2015, december 18 - 10:35
Nem alhatom,
de nem bánom,
verseimet
éjjel írom.
 
Az ötlet jön,
ízlelgetem,
aztán végül
legépelem.
 
Engedek az 
ösztönömnek,
és azonnal
nekikezdek.
 
Egy sor - nem jó,
és áthúzom,
mert, ami rossz,
nem fogadom.
 
Úgy érzem, hogy
jobbat tudok,
mint a jó ács,
úgy faragok.
 

Szerelem és líra - CCI.

Beküldte lnpeters - 2015, december 17 - 23:33

 

KÉTSZÁZEGYEDIK RÉSZ

 

„A rókatárgy egy frakkzakó, 
nehéz étrend a mellén, 
a rókatárgy faggyas, fakó 
felhők egy őszi kelmén.”

 

Következzék a jelenlegi kánon fejedelme. Ebben a témában nem kerülhetem meg Parti Nagy Lajos költészetét.

 

Ő a jelenlegi hivatalos magyarországi költészeti kánon koronázatlan királya. Hatalmas díjgyűjteménnyel rendelkezik. Minden jelentős irodalmi kitüntetést megkapott, ami csak létezik. Furcsa lenne, ha egy is hiányozna a kollekcióból.

 

Homályos ablak

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, december 17 - 21:09
Homályos ablak az, amelyen most
átszüremlik az édes életünk.
Halhatatlannak képzelt lelkünkkel, 
talán boldognak hitten élhetünk.
 
Ám, viselésre megkapott sorsunk
egy borzongató, kínos káprázat.
S ettől, örökké lázongó testünk
pörgő motorja, könnyen átfázhat.                                     
                                            
 

 

Hasonlóság, ellentét

Beküldte kékszem - 2015, december 17 - 15:41
A sötét sötétben
nem találja magát,
a magány magányban
unatkozik.
A munka munkában
fáradozik,
a világos világosban
nem keres semmit.
A sötét magányban
sötéten kesereg,
a magány sötétben
hiába keres.
A munka világosban
jól halad,
a világos munkában
boldogít.
A sötét, magány hasonlít,
a munka, világos
dolgozik.
Sötét, magány, munka, 

Lelki erővonalak

Beküldte lnpeters - 2015, december 17 - 00:33

Nem látható,

Nem hallható,

Nem tapintható;

Mégis érzem,

Amikor rám gondolsz,

Anikó.

 

Csak a felszín,

Vékony hártya

Léten az anyag;

Másutt vannak

Az igazi

Erővonalak.

 

Hogyha valamelyik Lányunk

Elindul haza,

Órákig

Várja kapunkban

Mind a két kutya.

 

A szkeptikusok szerint

A megérzés – mese;

Mégsem tévesztik el a

Kis Gazdit

Sohase.

 

Ha boldogan vár Anikó

Meg a két Gyerek,

Téli álom

Beküldte Csilla - 2015, december 16 - 16:08
 
 
Dércsípte álom piros hajnalon
köszméteágra süpped, ring vakon, 
beburkolózik képzelet jegén,
eljön a tél is, fagyos lesz, kemény.
 
Hó-fodrot gondol, tiszta fényruhát,
hogyha dermesztő jégcsapcédulák
lógnak majd testén, mint lét-kivonat,
túlra a selyme visz, átsimogat.
 
Ám itt a bokrok tüskéi vágnak,
vége a zsibbadt télálmodásnak.
Piros a hajnal, vére kiserken;
álomba halni lehet-e szebben?
 

Ha kincset őriz

Beküldte hubart - 2015, december 16 - 12:40
Rád néztem, s nem voltam kimért,
de míg a szemsugár kitért,
te visszanéztél kedvesen.
Én azt a percet elteszem
örökbe, nem tudom, miért.
 
Ártatlan flört volt, széptevés,
amit kínált a létezés, 
elégtelen hogy mennybe juss, 
de rád se ránt a Cerberus,
hiába, bűnnek oly kevés!
 
Ha kincset őriz szívszobád,
a sorsod nem lesz mostohább,
se boldogabb mint tervezed, 
utad majd úgyis elvezet

Lelkeken keresztül

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, december 15 - 18:17
 
egy másik égboltot látok 
egy másik föld felett    
egy másik arcom szeme 
máshol már könnyezett
 
bábjából az új-mindenség
születni kényszerül
húst tép az élet foga
ínyén vér részegül
 
érzem azt, mi nincs előttem
ám bennem nagy kérdés 
vedlett bőr takarón át
nyomaszt még a légzés
 
valahol, hol egyszer voltam
holnaptól nem leszek, s 
enyves kezű múlt mögött

Rőzsedal

Beküldte hzsike - 2015, december 15 - 17:34
H.Gábor Erzsébet
Rőzsedal
 
A hó pihél, a szél elül,
az ünnep kelyhe megtelik,
békesség fészkel legbelül,
fárad a lárma, csendesül,
most megpihenni jólesik.
 
A rőzse lángol, s úgy lobog,
minthogyha táncot járna ma, 
vörös ruháján vér csorog,
a régi óra ácsorog,
nem kondul már a rézdala.
 
A gond, a bánat, elcsitul,
a Hold benéz az ablakon,
a lélek égi fényre gyúl,

Sármányének

Beküldte Márkus László - 2015, december 15 - 08:45
Nyírligetben
apró sármány
magot keres
bodza ágán.
 
Hogyha talál
hívja párját,
meg az egész
pereputtyát.
 
Csivitelnek,
csipegetnek,
búbolgatnak,
veszekednek.
 
Ha jóllaktak,
messze szállnak,
pici patak 
hűs partjára.
 
Vizet inni, 
megfürödni,
megszáradni, 
megpihenni.

Panelcsend

Beküldte Becca - 2015, december 14 - 23:55
 
Még melegít a kávégőzös levegő,
kettes busz ömlik a reggelek közé,
egy-egy dudálás, mint szaggató vesekő,
pupillád villan - kész is az expozé.
----
Betonszalagok tekeregnek el szerte,
itt minden út csak a szív felé szalad,
van bennük kanyar, és soha egy sem ferde,
de aki elmegy, annak kétrét hasad.
 
Indulj akkor, menj te is magyar múltaddal!
Vérátömlesztést kapj, hogy majd ne fájjon,
ahogy városod gyönge felhőket szabdal,

Felhőtlenül

Beküldte Csilla - 2015, december 14 - 23:36
 
 
Aki életét hittel írja
patyolattiszta ég-papírra,
annak a felhők terhe: kellék,
teljessé tévő szükség-egység.
 
De ha túl sokan gyűlnek egybe,
s kezed a félsztől megremegne,
legyen a szíved csendje bátor,
s boldoggá fürdet égi zápor.
 
 
 
 
 
 

Oldalak