Blogok

Thomas Moore: Édes estharangok

Beküldte Haász Irén - 2015, november 29 - 18:02

 

Estharangok, estharangok,

Hány mesét cseng édes hangtok:

Ifjúkor, otthon, szép idő

Kongástok hallva visszajő.

 

A boldog órák elmúltak,

Adamante notare

Beküldte Márkus László - 2015, november 29 - 15:26
Messzi űzöd léha létemet, 
helyette új életet adsz
percről-percre, napról-napra.
Köszönöm neked, mit velem
teszel, bár betolakodó
bolondként kezeltelek.
Bocsásd meg gyarló tettemet,
megalkuvó gyávaságomat.
Tisztába tettél, mint anya 
frissen megszült gyermekét.
Új világot vetítettél elém,
pergő ritmust adsz dalomnak.
Lelkem míves rímekkel teli,
nem köthet gúzsba semmi már.

A Tél kapujában

Beküldte lnpeters - 2015, november 28 - 23:28

Tél kapuja tárul egyre,

Sohasem jutunk a Hegyre?

 

November már ravatalon,

De a jövő most is – talon.

 

Nem tudhatjuk, mennyit érnek

Szegény remény-kerítések.

 

Tél kapuja nagyra tárul,

A hazátlan Hazát árul…

 

Két dimenzióban a Tél;

Csupán az ostoba nem fél.

 

Bámul a Múlt fogvacogva,

Sátán koldul vigyorogva.

 

Aki él – élni akarjon,

A Haza velünk ne haljon…

 

Tél kapuja tárul egyre,

S – mégis feljutunk a Hegyre…

 

Lámpafényben

Beküldte Csilla - 2015, november 28 - 18:20
 
Keringve száll a tiszta álom,
millió szelíd hópihe,
sárga lámpafény alatt ázom,
szorosra húzom nagykabátom;
nem siet felém senki se. 
 
Köddé vált rég a nyolcas járat
az utca sápadó kövén,
varjúhad tépi szét a tájat,
kitárt szárnyukon - kell, hogy lássad -
gubbaszt a szűkölő remény.
 
Szemközt a ház, mint fáradt őrszem
fénytelen szemű, elhagyott,
fehér imádság pelyhe bőven

A Nap ugyanúgy ragyog - XXXI.

Beküldte lnpeters - 2015, november 27 - 23:17

 

HARMINCEGYEDIK RÉSZ

-         Nyilván az a városuk szent állata. A sas vagy keselyű napjelkép is. azt mutatja, hogy vezetőik immár férfiak, nem pedig nők, mint az ősidőkben. A teitánt nyilván hosszú ideig, mindennap kínozni akarják, amíg eljön a tűzgyújtás ünnepe.

-         Amelyről nem is sejtjük, hogy mikor van.

-         Ahogy mondod.

-         Hogyan segíthetünk a teitánon, Medve?

Falak között

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, november 27 - 20:10

Sötétben tapogatom a szoba sarkait...
vajon mikor és hogyan kerülhettem ide? -
Álom hozott-e, vagy lelkem hamvadó hite,
hogy pótolhatom majdan helyetted harcaid.
 
Hisz lemaradtál róluk, mi is jutott Neked?
A gyermekkor bája...kamaszlét komiszsága -
ifjúkor résnyi fénye, felnőttkori dráma...
mikorra felnyílt, éppen lezáródott szemed.
 
Engedte az Isten (vagy hasonló Fenség), hogy
pont annyi időd legyen ezen a világon,
aminek emlékét, mint konok, vigyázom,
míg közös falaink közt csatánk egyszer elfogy.

Miféle?

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, november 27 - 12:20
Miféle álságos, idegen istenség tűri el,
hogy születetten szeretetlen lényem eluralják
ezek a tompán sajgó, lelkemet rázó rengések,
és tovább mélyítsék meghasadt szívemnek árkait?
 
Miféle kívülről gerjesztett ősi hatalom az,
amely nekem adná azt a puszta élni akarást,
amitől kimászhatnék a fájdalom mocsarából,
s agyam háborgása lágy hullámokká szelídülne?
 

Stációk

Beküldte Márkus László - 2015, november 26 - 12:42
1.
 
Erőlködve,
kiabálva
pottyantottak
a világba,
bár élénken
tiltakoztál,
tejen kívül
mit sem kaptál.
 
2.
 
Cseberből 
vederbe,
bölcsődéből,
óvodába,
iskolákból
egyetemre
vonszoltak.
 
3.
 
Vidám kalandok
helyett szerelmi
csapdába estél, 
meglelted veszted.
 
4.
 

Szenilis vén Európa

Beküldte lnpeters - 2015, november 25 - 22:31

Szenilis, vén Európa,

Vigyázz,

Mert az áradat

A semmibe sodor;

Nem látod, hogy önmagadnak

Mivel tartozol?

 

Hány nemzedék munkája

Szólóntól mostanáig?

Ki bocsátja meg,

Ha semmivé válik?

 

Mennyit kellett, hogy az Ember

És Isten

Arasson, küzdjön, vessen,

Hogy Európa

Európa lehessen…

 

Szenilis vén Európa

Vajon mit érdemes?

Talán azt, hogy most egy végső,

Nagy szakállú

Bika rabolja el?

 

Európa,

Európa…

Fekete világ

Beküldte kékszem - 2015, november 25 - 19:24
Szemem kék tavában
fürdik a fekete világ,
lesz-e még valaha fehér?-
Én mostam egy életen át.
 
Fehér hótükörben
hosszasan figyelte magát,
nem akart másnak látszani,
tetszett neki az, amit lát.
 
Hallotta a vfolyót
hajnali patakban zúgni,
az figyelmeztette szépen:
a pusztulás fenyegeti.
 
Nem hitte percig se,
lassan folydogált, és haladt,

Búcsúzik az ősz

Beküldte Márkus László - 2015, november 25 - 09:42
Ősz-apó rusztikus szőnyeget szőtt az erdőn,
vörös-sárga-zöld mintáit dérrel díszíti.
Köd borít jótékonyan leplet a világra, 
takargatja erdők-mezők ijedező lakóit.
A nap korai fénye csapdába ejtve dereng,
sejtelmes árnyakat idézve a bokrok közé.
Szél fújja le apránként az utolsó leveleket,
nudista ágak siratják messze röppenő ruháikat.
Tovatűnik az ősz, helyébe hideg zegernye lép.
Madárdal és tücsökmuzsika mind múltba vesztek,
réti virágok illata emlékként lebeg agyunkban

2015. - IV.

Beküldte lnpeters - 2015, november 24 - 23:24

NEGYEDIK RÉSZ

 

Népszabadság

 

2015. szeptember 6.

 

A magyar miniszterelnök Berlinbe látogat

 

Hazánk miniszterelnöke ma reggel Berlinbe repült, ahol aktuális problémákról folytat rendkívüli tárgyalásokat a német kancellár asszonnyal. A találkozót a német kormányfő kérte.

 

 

Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:

 

„Nagyanya mesélte:

 

Novemberi fagyszimfónia

Beküldte lnpeters - 2015, november 23 - 22:28

Fagyszimfónia csendül a tétova, kajla világban;

Álszent ostobaság fújja a dallamait.

 

Reszket a csípős ködtakaróban a hajnali szellő;

Szürkén dünnyög az ég, sírnak a fák csupaszon.

 

Készül a Tél támadni a gyilkos hótömegekkel;

Kályhák, kémények őrzik a Lét örömét.

 

Fagyszimfónia hangjaitól hangos a világ ma;

Támad a baj serege, visszavonul az öröm.

 

Terjed a fagy minden formája a kerge világban;

Gyilkos őrületek járnak kint szabadon.

 

Öregeim

Beküldte Haász Irén - 2015, november 23 - 19:39

 

 

A tengerből nekik nem jutott,

csupán egy fiola víz,

de sárból, gondból tengernyi,

gyerekből is volt vagy tíz.

 

Gyémántok helyett olcsó bizsu

kápráztatott szemeket,

sor kígyózott a krumpliért,

hadirokkant kéregetett.

 

Hilton helyett a kispiszkos

kockás abrosza volt

a szórakozás csúcsa, de

legalább víg zene szólt.

 

S a dallam felszállt, mint a füst,

és eltűntek lassacskán

cekker, tantusz és társbérlő…

És  velük sajnos, anyám s apám.

 

Jövőtlenül

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, november 23 - 18:51

Étvágytalan, sovány Jövő,
innen nézve rossz céllövő -
préda nélkül éhen marad...
elfogy a nyíl, elfogy a vad.

Mikor lesz itt gazdag Holnap?
Jelen szikkadt, kérge korhad -
tengődik benn ifjú, öreg...
alszanak, mint vízben kövek.

Felébredni nem érdemes,
nyelvük, agyuk harctól sebes -
csatát vívtak hittel, szóval...
Mára ajkuk meg sem szólal.

Fegyverük volt lelkes vágyuk,
rájuk kaput e Kor rácsuk -
étvágytalan, sovány Jövő...
hús-roncsoló, eszmét törő,

állhatatost kifütyölő,
idegölő...idegölő...

Versműhely

Beküldte kékszem - 2015, november 23 - 15:31
Versműhelyem egyfolytában nyitva van,
alkalmas hely, hogy egész nap dolgozzam,
elmélyedve faragom műveimet,
belőlem már híres költő nem lehet.
 
Kényszerít az ösztönöm az írásra,
talán egy kis tehetségem is volna,
csak nem elég ahhoz, hogy remekeljek,
annyit érek, mint a középszerűek.
 
Mint egy gyenge amatőr, annyit tudok,
megnyugtat már az is, hogyha csak írok,
utánzással senki nem vádolhat meg,

Oldalak