Blogok

Idő tengerén

Kis névnap-sziget,

Évente egyszer

Elibénk siet.

A nap a névé,

S a név a Tied,

Hozzon még Neked

Ezer örömet!

Pályád poroszkál,

Máskor meg rohan,

A világnak Rád

Nagy szüksége van.

Másutt felnőttként

Néznek fel Reád,

Itt kislányként vár

Anyád és apád…

MÁSODIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

2015. augusztus 15.

FELHÍVÁS AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁHOZ!

A Magyar Köztársaság állampolgáraihoz!

A hazánkban ideiglenesen tartózkodó menekültek száma a mai nap meghaladta a 250 ezer főt, és még egyre érkeznek, átlagosan naponta 7-8 ezer ember.

Ó Európa, s benne szép Hazám,
lásd a Csillagot, amely Rád ragyog!
Világossága fénylőn átkarol,
halványulni ne engedd sugarát!

Schvalm Rózsa

(2015-11-10)

Éjjel, mintha a kerek Hold lennél,

ödémás sziluetted beragyogja

Köd szitál, közöny csorog,

A horizont imbolyog,

Felhők mögött zörgő csontú

Vén jövendő tántorog.

Élő Jelen egybe’ még,

Minden vágyunk lánggal ég,

Komor képpel néz le ránk a

Halálsápadt, szürke ég.

Multikulti-viszketeg

Kozmopolita sereg,

Pénz-sátán parancsszavára

Ránk döntené az eget.

Köd szitál, közöny csorog,

Tépett Jelen ácsorog,

Vén rezignált novemberben

Közhely csúszik, pénz forog.

A fél világ útra kel,

Toprongyos félmúlt figyel,

A nyári park dús sziluettje
ha null diétán átesett,
tonett-varázson pára pihen meg,
ködpaplanba bújnak a szelek.

A folyón innen köd szitál,

és gyepű-tüzek égnek,

part füzesébe bújt Tiszán

szláv, moráv nyugtalan végek.

Lesz-e támadás? Frank, bolgár

lovashad csap-e a népre?

Vagy nyűheti nehéz dolgát

a pór, mindük ellensége?

Seregélyhad, ha hirtelen

viharzik terhes fákra,

úgy támad az az idegen

zsoldos sereg e tájra.

Csak mohó szerzés élteti,

köp életre, halálra,

sovány motyó is kell neki,

s rabláncon visz Bizáncba.

Padláson pár öreg füzet
vastag porban kallódik -
avasságuk cserépfényben
kúszik fel a tarkómig.

Énekkönyvből ócska dallam
tilinkózik fülemben -
gyermekkori körtánckánont
ugrál bennem türelmem.

Emlék feszít homlokráncon,
s belesajdul fejem is -
hetvenkettő tudománya
távol... mint a Nemezis.

(2015. október)

Otto von Bismarck egyszer hosszasan hallgatta egy vén herceg siránkozását.

- Ez siralmas, kancellár úr! – panaszkodott az öreg kékvérű. – Leírhatatlan. Ön ne akarjon megöregedni.

- De akarok! – vetette oda Bismarck.

A herceg zavartan pislogott.

- Hogyan: Ön meg akar öregedni?

- Igen!

- Miért?

- Az öregedés a hosszú élet egyetlen módja.

A válaszom nem! Újra levelet

ejtett lábamhoz november szele,

mely kitartóan értetlen kamasz,

meg-megújuló rohama ront rám.

Elfutni sem hagy; ezernyi keze

ruhám alá igyekezne jutni,

hogy lángba borul arc és száj remeg,

mint csipkebokrok vértüzes bogyói

Köd terül a világra,

Mint megszálló sereg,

Dideregnek hazaiak

Meg idegenek.

Érlelődik már a Tél,

Készülnek a fagyok,

Felhők felett a megszeppent

Jövő imbolyog.

A vén sátán úgy nevet,

Könnye is pereg,

Reméli, hogy vérfürdőket

Hoznak a szelek.

Köd terül a világra,

Szürkén ellepi,

A jövendőt Európa

Kockára veti.

Liberális bölcsesség,

Tök a látszata,

Saját sírját ássa szegény

Demokrácia.

Fűcsomószigeten horgonyoz
egy hercig antik villamos.
Sínjét vesztett ékes pagoda,
kerekein sárkolonc kaloda.

Templom-csendnyi hangban
mennyi-mennyi dal van -
orgonasíp alszik...
horkol minden dallam.

Templom-csendnyi hangban
szavunk hallhatatlan -
padok között járva...
Isten pusmog halkan.

Templom-csendnyi hangban
lelked nyughatatlan -
rideg téglák mögül....
sóhaj-szárnyad csattan.

(2015. október-november)
 

Várakozással teljes a lég,

halkan suhanva sóhajt a szél.

Az őszi fény reményt sugároz,

szirmot bontva rózsa illatoz.

Erőt árasztó, áldott napok,

égi ajándék reánk ragyog.

Uram, hallom távolból lépted,

ó jöjj, ó jöjj, mint megígérted!

Lásd, hogy háborog, zúg a tenger!

Örvénylik a mély, hajót elnyel.

Szavadra csitul vihar, veszély,

előtted térdre hull a kevély.

Schvalm Rózsa

(2015-11-06)

Habkönnyű gömbökön csillogó gyöngysorék:
fűzöld, kék, indigó, narancs és bíbor ég -
szivárványszínekkel játszik a buborék.

(Talmi fény szikrázik, a külcsín regényes,
belbecsét ne keresd, ne légy oly igényes,
nézni is veszélyes, szemkésed belényes.)

Ne érintsd soha meg, azonnal szétpukkan.