A pilóta
Beküldte kékszem - 2015, május 5 - 07:36Kui János
Kui János
Aki Istent holtnak mondta,
Rég nem él.
Lelki a Hit, anyagi a
Szemfödél.
Felszámolja önmagát
A mű-bazár;
Olcsóbb lesz a piacon a
Mű-halál.
Ex-avantgárd pénz-díszszemlén
Élre áll,
Anyagiasul néhai
Ideál.
Szegény Nietzsche, tán a sírjában
Forog,
WC-csészén ájuldoznak
A sznobok.
Trágyadombon legfeljebb csalán
Terem,
Holt Isten is élőbb, mint a
Posztmodern.
Valahol egy öreg mester festeget,
színes földet, s fölé gonddal fest eget.
Körkép készül. Az a címe: Természet,
fényecsettel pingálja az egészet!
Két marokkal szórja kincsét, nem kufár;
osztja, amit kitapint a szemsugár.
Minden színt és árnyalatot kikever.
Három cigány kislegény az osztályban...:-)))
9 évesek...:-)))
Azt mondja nekem a múltkor az egyik; (...) Ferike:
"Andrea néni, tudja, hogy magát nagyon csípem...:-))))???"
Sokan udvaroltak már nekem, nem is egyen... de így... még sosem...:-)))
Ma megint sündörög...:-))) látom, hogy nagyon mondanivalója lenne...
Én: "Gyere Feri, mit szeretnél....:-))??"
Feri: "Tudod Andrea néni, (néha tegez, néha magáz), ha rád nézek, nekem rögtön jó kedvem lesz...:-)))"
Sokat gondolkodtam rajta, honnan származhat az ismert mondás. Talán a kínai és az orosz katonáról szóló jól ismert viccből? Lehet.
De lehet, hogy az alábbi történet is a forrásai közé tartozik:
Ernest Hemingway szenvedélyes vadász volt. Egyszer Afrikában hatalmas kudu (Tragelaphus strepsiceros) bikát lőtt, a trófea híre bejárta Európát.
Az olasz diktátor, Benito Mussolini féltékeny lett. Biankó csekket küldött az írónak, írjon akkora összeget, amekkorát szeretne, de engedje át neki a kudut.
Hemingway elutasította.
Tárva már a boltív terhe,
szalmaszálon égszín kedve
Együtt
Hajnal szántott az égen, mikor jöttél
felém, s átlátszó harmat-barázdában
emlékfoszlányt görgetett a dühös szél.
Játszva öblítetted le hajam, vállam
az ébredő Nap hűs mosdó-vizével.
Sírt a pirkadat, együtt sírtunk vele.
Érezhettem volna, már nincs kivétel,
én sem leszek az, hát törődjek bele.
Összebújtunk. Ígéretesnek hittem
magam. Olyannak, akiért meghalnak,
majd ismét élnek; akin kuncog Isten,
mielőtt szól: zuhanj csak, én elkaplak.
Egyedül
Úrvacsora
Az én kicsi asszonyom virágot kapott,
együtt ünnepeljük a szent vasárnapot.
Megszólal a harang:
bim-bam, bim-bam, bim-bam -
hív minket templomba.
Megyünk:a tiszteletes úrvacsorát oszt,
tör az áldott testből
egy áldott darabot.
És iszunk Jézusunknak ő szent véréből,
megváltja bűnünket,
áldását adja ránk.
A lelkünk megtölti az Úrnak templomát,
zenél az orgona,
és végül elhangzik
hős nemzetünknek zivataros imája.
Illatoznak a színek,
a zöld ciromszagú, a barna mentamérges.
Színülnek a formák,
a háromszög haragoskék, a kör cirmos lett.
Kiültem a kőlépcsőre s
Isten mellém telepedett egy kávézásnyi időre.
2014. január 8.
Újra eljött szerelmes Májusunk,
A Jövő int, a Lét virágba áll,
Minket most is
Szerelemben talál.
Régebben hetykén ragyogott a Nap,
Most pityereg,
Folyton esőre áll;
Ötven felett
Ilyen Május dukál?
Nem mindig majális az életünk,
Néha gyülekeznek
A fellegek,
De hideg szél
Csak kívülről jöhet.
Újra eljött szerelmes Májusunk,
Vén Kikelet, kopott kabátja rőt,
S a vén Időtől koldul
Szép Jövőt.
Mindig akadt tavasz és napsütés,
A csillagok figyelik
a hold udvarát,
erős a fényük,
és világítanak
a halvány holdnak.
Neki nincsen fénye:
múlik az éjszaka,
de ha fénye nincsen,
úgy nem talál haza.
Szól a harang az udvarban,
a nap nem hallja,
holnap ő lesz az úr:
vörös az ég alja.
Tanácsot tartanak:
mindenki vigyázzon magára,
és csak akkor pihenjen,
ha van rá alkalma.
Ne azt kövessék,
mit csinál a másik,
s ha nem teljesítik,
a nap megharagszik.
Túl fohászon, esőt óhajtó imán
friss záportól tágulnak már az erek,
a madár is hálatrillát csicsereg,
csókra nyújtja ajkait a tulipán.
A kiskertünk újul, s ujjong, ha ázik,
zuhé után vidámabban araszol
a giliszta, s boldog békák kara szól,
bukszusunk is smaragdzöldben pompázik.
9 év után Facebookhoz kaptam a felmondólevelem.
Kiposztolták; köszönjük, ennyi volt! Mehetsz...!
Pótlék voltál csupán...!
"A legédesebb csók nem a tiéd volt,
Sem a legkívánatosabb test...!"
"...Nem leszek soha a tied...!"
Van új...! Nem te...!
S ledobtak a sziklaszirtről.
...
Zuhanok.
Felettem sámándobok örülnek; lent halálomnak, fent éji násznak.
Zuhanok.
ELSŐ RÉSZ
Prológus
Sokszor volt, hol nem volt…
Sokszor volt három testvér…
Nem tudom, igazából mikor kezdődött a történetünk – annyira nem hosszú az emlékezetem. Élünk egyik életről a másikra, és gyakran találkozunk, ami az esetek többségében nem kellemes.
Kavarognak a korok, jó idők, rossz idők. Békés korszakok, háborús korszakok.
Ők ketten mindig tudják, hol a helyük – én csak keresem. Nem vagyunk egyenlők. De – a Nap rám is ugyanúgy ragyog.
X