Blogok

Kui János

Aki Istent holtnak mondta,

Rég nem él.

Lelki a Hit, anyagi a

Szemfödél.

Felszámolja önmagát

A mű-bazár;

Olcsóbb lesz a piacon a

Mű-halál.

Ex-avantgárd pénz-díszszemlén

Élre áll,

Anyagiasul néhai

Ideál.

Szegény Nietzsche, tán a sírjában

Forog,

WC-csészén ájuldoznak

A sznobok.

Trágyadombon legfeljebb csalán

Terem,

Holt Isten is élőbb, mint a

Posztmodern.

Valahol egy öreg mester festeget,
színes földet, s fölé gonddal fest eget.
Körkép készül. Az a címe: Természet,
fényecsettel pingálja az egészet!

Két marokkal szórja kincsét, nem kufár;
osztja, amit kitapint a szemsugár.
Minden színt és árnyalatot kikever.

Három cigány kislegény az osztályban...:-)))

9 évesek...:-)))

Azt mondja nekem a múltkor az egyik; (...) Ferike:

"Andrea néni, tudja, hogy magát nagyon csípem...:-))))???"

Sokan udvaroltak már nekem, nem is egyen... de így... még sosem...:-)))

Ma megint sündörög...:-))) látom, hogy nagyon mondanivalója lenne...

Én: "Gyere Feri, mit szeretnél....:-))??"

Feri: "Tudod Andrea néni, (néha tegez, néha magáz), ha rád nézek, nekem rögtön jó kedvem lesz...:-)))"

Sokat gondolkodtam rajta, honnan származhat az ismert mondás. Talán a kínai és az orosz katonáról szóló jól ismert viccből? Lehet.

De lehet, hogy az alábbi történet is a forrásai közé tartozik:

Ernest Hemingway szenvedélyes vadász volt. Egyszer Afrikában hatalmas kudu (Tragelaphus strepsiceros) bikát lőtt, a trófea híre bejárta Európát.

Az olasz diktátor, Benito Mussolini féltékeny lett. Biankó csekket küldött az írónak, írjon akkora összeget, amekkorát szeretne, de engedje át neki a kudut.

Hemingway elutasította.

Tárva már a boltív terhe,
szalmaszálon égszín kedve

Együtt

Hajnal szántott az égen, mikor jöttél
felém, s átlátszó harmat-barázdában
emlékfoszlányt görgetett a dühös szél.
Játszva öblítetted le hajam, vállam

az ébredő Nap hűs mosdó-vizével.
Sírt a pirkadat, együtt sírtunk vele.
Érezhettem volna, már nincs kivétel,
én sem leszek az, hát törődjek bele.

Összebújtunk. Ígéretesnek hittem
magam. Olyannak, akiért meghalnak,
majd ismét élnek; akin kuncog Isten,
mielőtt szól: zuhanj csak, én elkaplak.

Egyedül

    Úrvacsora

Az én kicsi asszonyom virágot kapott,
együtt ünnepeljük a szent vasárnapot.
Megszólal a harang:
bim-bam, bim-bam, bim-bam -
hív minket templomba.
Megyünk:a tiszteletes úrvacsorát oszt,
tör az áldott testből
egy áldott darabot.
És iszunk Jézusunknak ő szent véréből,
megváltja bűnünket,
áldását adja ránk.
A lelkünk megtölti az Úrnak templomát,
zenél az orgona,
és végül elhangzik
hős nemzetünknek zivataros imája.
 

Illatoznak a színek,
a zöld ciromszagú, a barna mentamérges.

Színülnek a formák,
a háromszög haragoskék, a kör cirmos lett.

Kiültem a kőlépcsőre s
Isten mellém telepedett egy kávézásnyi időre.

2014. január 8.

Újra eljött szerelmes Májusunk,

A Jövő int, a Lét virágba áll,

Minket most is

Szerelemben talál.

Régebben hetykén ragyogott a Nap,

Most pityereg,

Folyton esőre áll;

Ötven felett

Ilyen Május dukál?

Nem mindig majális az életünk,

Néha gyülekeznek

A fellegek,

De hideg szél

Csak kívülről jöhet.

Újra eljött szerelmes Májusunk,

Vén Kikelet, kopott kabátja rőt,

S a vén Időtől koldul

Szép Jövőt.

Mindig akadt tavasz és napsütés,

A csillagok figyelik
a hold udvarát,
erős a fényük,
és világítanak
a halvány holdnak.
Neki nincsen fénye:
múlik az éjszaka,
de ha fénye nincsen,
úgy nem talál haza.
Szól a harang az udvarban,
a nap nem hallja,
holnap ő lesz az úr:
vörös az ég alja.
Tanácsot tartanak:
mindenki vigyázzon magára,
és csak akkor pihenjen,
ha van rá alkalma.
Ne azt kövessék,
mit csinál a másik,
s ha nem teljesítik,
a nap megharagszik.

Túl fohászon, esőt óhajtó imán
friss záportól tágulnak már az erek,
a madár is hálatrillát csicsereg,
csókra nyújtja ajkait a tulipán.

A kiskertünk újul, s ujjong, ha ázik,
zuhé után vidámabban araszol
a giliszta, s boldog békák kara szól,
bukszusunk is smaragdzöldben pompázik.

9 év után Facebookhoz kaptam a felmondólevelem.

Kiposztolták; köszönjük, ennyi volt! Mehetsz...!

Pótlék voltál csupán...! 

"A legédesebb csók nem a tiéd volt,
Sem a legkívánatosabb test...!"

"...Nem leszek soha a tied...!"

Van új...! Nem te...!

S ledobtak a sziklaszirtről.

...

Zuhanok.

Felettem sámándobok örülnek; lent halálomnak, fent éji násznak.

Zuhanok. 

ELSŐ RÉSZ

Prológus

Sokszor volt, hol nem volt…

Sokszor volt három testvér…

Nem tudom, igazából mikor kezdődött a történetünk – annyira nem hosszú az emlékezetem. Élünk egyik életről a másikra, és gyakran találkozunk, ami az esetek többségében nem kellemes.

Kavarognak a korok, jó idők, rossz idők. Békés korszakok, háborús korszakok.

Ők ketten mindig tudják, hol a helyük – én csak keresem. Nem vagyunk egyenlők. De – a Nap rám is ugyanúgy ragyog.

X