VÁRVA VÁRT KARÁCSONY

Meghitt ünnep fenyőágon;

Eljött végre a Karácsony.

Tépett lelkünk menedéke;

Szent, egyszerű esti béke.

Kicsi gyertyafény imbolyog,

Az Isten bennünk mosolyog.

Szent Karácsony gyertyafényben,

Köszönöm, hogy eddig éltem.

Félénk érzés újra éled,

Élni való most az Élet.

Halkan csendül a tiszta Szó,

Élni és remélni való.

Szent Karácsony, Szent Karácsony,

Meghitt este Élet-ágon.

Kui János

Szenteste

HUSZADIK RÉSZ

Kanizsa sikeres védelme azonban elveszett az 1543. esztendő rettenetes veszteségeinek áradatában. A magyar kortársak szemmel láthatóan nem nagyon figyeltek fel rá. Azzal nyugtázták, hogy Kanizsa védői megtették a kötelességüket, szemben más várakkal, amelyek elvesztek.

Hideg szelek köntösébe

Öltözik a reggel,

Zúg a harang,

Karácsonyt vár az Isten,

S az Ember.

A külső világ közömbös,

Vakon mered jégbe,

Ember nélkül csak a csillag

Hideg fénye égne.

Közönyös az anyag-világ,

Mint örök december;

Istentől és

Önmagától

Kap hitet

Az Ember.

Hideg szelek köntösében

Didereg a múltunk,

Hogyha folyton elcsüggedünk,

Semmit se tanultunk.

Elődeink a hazában

Születtek és haltak,

Ma ezt találtam. A szerző neve nincs feltüntetve, de ettől függetlenül érdemes ololvasni, mert igen tanulságos. 

Az első világháború idején a történet bejárta a sajtót.

—–

A vasutasokat nem sorozták be, nem vitték a frontra, ezért igensok protekciós húzta meg magát közöttük, korabeli szóhasználattal: dekkolt. Főleg olyanok helyébe furakodtak be, akik letették a vasutaszubbonyt, és önként jelentkeztek a frontra. A háború elején sok ilyen akadt.

Akkor még sajátos foglalkozás volt a vasútállomás portása. Abban az időben ő adott felvilágosítást. Egy ilyen friss portás remeklését a sajtó is megörökítette.

Tehát:

—

Drága tömjént, fűszert hoztak elébe,

vidulhasson szeme arany kincsen;

Ó, Szentanya, én mit tehetek érte,

hogy rám nézni méltónak tekintsen?

Az ő daluk édesen száll Feléje,

Mysty Kata
Zöldfenyő-dal

Fényeső hull fenyőfára,
égő gyertya kis csonkjára.
Színeket szór szerteszét,
- zöld mezőben csillagéj!

Angyal-ének föntről szóló,
dallamfonta habcsókokból.
Szaloncukor aranylázban
díszeket fest fenyőágra.

Szívemet igy feldíszítem,
otthonomat kihímezem.
Dalt hintek én minden fára;

A hatodik évtizedben

Mindent higgadtabban, szebben…

Nem pályázom olcsó sarcra,

Nem nevelek osztályharcra.

Se fehérnek, se vörösnek;

Maradok külsőkörösnek.

A hatodik évtizedben

A sors szoknyája meglebben.

Ripacskodhatnak kánonék;

A boldogság – peremvidék.

A hivatal füle csorba,

Nem állok szekértáborba.

A hatodik évtizedben,

Hétköznapi szeretetben.

Akit a smokk-igény kerül,

Megalkudni nem kényszerül.

Kisjankó csüccsen

sarokba priccsen

s pitéből szilvát lop,

hüvelykét nyalva

hadarva vallja:

Hej, én be jó fiú vagyok!

*

Sutban a Jancsi

Igyekszik falni

Karácsonyi pitét.

Dicséri magát,

Kezek, lábak, karok, s egy fej csak...

Mint Síva vagy szarvasbogár,

(vagy pók is lehet)

száll a szélben

hegedűje már nincs kezében,

bár a nyikorgást hallani...

a házon átemelte valami

nagy szélvihar, vele szamovár,

vaskályha csöve súg feléje

Gerlicének Galamb bával
volt jó néhány kalandja,
pironkodhat, hogyha rávall
a mezőn a kalangya.

Kibeszélni tán nem fogja,
bár naponta sokat lát,
és mindent hall, míg a boglya
elnyafogja panaszát:

Tanúja az egész környék,

SZÁZÖTVENEDIK RÉSZ

v     Vajon a „minden egész eltörött” örökös ismételgetése valóban felment-e bennünket bármilyen felelősség alól?

Ez sokkal nehezebb kérdés annál, amilyennek tűnik. Látszólag nagyon könnyű a válasz, ha csak a józan ész egyszerű dimenziójának oldaláról közelítjük meg, hiszen a kérdés nyilvánvalóan abszurd.

Csakhogy…