Blogok

A harmadik regényem

Azoknak, akik követtek az előző helyen, és netán itt is olvassák a bejegyzéseket:

A harmadik regényem jövő hét hétfőn jön ki a nyomdából.

http://www.gocpont.com/?p=458

https://www.facebook.com/StephenPaulThomasHun

Remélem, hogy akinek tetszett az első kettő, az ezt sem tudja majd letenni.

Köszönöm, minden jót

István

Születés

H.Gábor Erzsébet
Születés
 
Élet szunnyad a hó alatt,
elég volt már a téli árny,
árva szívemben dal fakad -
repítsen újra égi szárny,
ragyogni vágyom, mint a Nap!
Öleljen langyos, lenge szél,
s enyém lesz minden pillanat,
bizsergő láz, mi bennem él.
 
Termékeny földben száznyi mag,
duzzad, feszül a szép jövő,
- születni mindig áhítat -

Farkasasszony

H.Gábor Erzsébet
Farkasasszony
 
A nevem: Farkasasszony;
húsra éhezem,
uramból semmi hasznom,
nem hagyott nekem.
 
Gyomromat marja éhem,
máris indulok,
űzet a farkasvérem,
várni nem tudok.
 
Az ősi ösztön diktál 
 - reszkess áldozat ! -,
s ha már a vérből ittál,
édes kárhozat.
 
S amíg a húsát tépem,
kéjes élvezet,

Makacs akarást ünnepel Tavaszunk

Mysty Kata
Makacs akarást ünnepel Tavaszunk
 
Drága Tündérhaza, magyar honunk,
Vágy súlya alatt szíved megszakad...
Mégis, mégis igaz Reményed fakad!
Hiszük Benned, megvan rá az okunk.
 
Fölöttünk égi kékségben ragyogsz,
csillagbúra alatt - vér - dolgos napunk,
Makacs akarást ünnepel Tavaszunk.
Jöhetnek bár az áprilisi fagyok!
 
Május; rügyringató, csábító nóta;
Orgonavirágzásban lilán szelídít,
Teher alatt kihajtott " Szóvirradat",
Nemzedékek mesélnek rólad!

Mindenek Királya

Mindenek Királya

Hogy oldozd bűn – átok bilincsét,
hasonló hozzánk magad lettél.
Látásra nyitod lélek szemét,
hogy lelje meg elvesztett kincsét.

Süket fülét hallóvá teszed,
hogy az Isteni szót meghallja.
Benne szólaljon meg visszhangja,
mely hit útján békére vezet.

Hozzád mégis sokak hűtlenek
akkor is, ma is hitetlenül.
Értek gonosz, fájó ütlegek.

Bárányként áldoztad életed,
bűnös világért bűntelenül.
Ám sírból, életre kelt tested.

Schvalm Rózsa

Hittem a fényben

H.Gábor Erzsébet
Hittem a fényben
 
Hittem a fényben - Nap sugarától érik a búza...
Tudtam a titkodat én, s őrzöm a szép ragyogást -
s vágyva varázsát, tűz-heve lángért itt vagyok újra,
égve-simulva beléd - hallod e szívdobogást?
 
Ritmusa repdes, mint aki jót kap, fáj neki mégis -
ég fele száll a dalunk, zeng kegyekért az imánk.
Semmi a párnánk, pázsit az ágyunk, reszket a fény is,
lágy-puha, lenge a szél, lebben a selyme miránk.
 

Egy bizonyos hölgy

 

Tudok nevetni rád, s bólogatni,
S inni szavaid szomjas ajkakkal,
Szép vörösre érted a szám festeni,
S szemöldöködet, ügyes ujjammal.
Ha sorolod nekem szerelmi listádat,
Ó, nevetek én elismerően,
S te visszanevetsz. Csak végre lásd az
Ezer kis halált halott szívemben.
Te azt hiszed, hogy jól ismersz engem,
- Víg, mint a reggel, könnyed, mint a hó - ,
De összes zűrös dolgom szívemben
Nem tudható.

Ámor

A falból lépett ki, vagy fától vált el
a faluszélen, s onnan követett,
nem tudom már; csak abból vettem észre,
mezítláb rugdosta a köveket.

Különös, furcsa lett akkor az erdő.
Toboz zuhogott,  kútba fény esett,
a pókhálókon szivárványos cseppek
hallgatóztak, s hollószárny verdesett.

A lábak halkan suhantak mögöttem,
de közelebbre sohasem került.
Némán kísért, fekete köpenyébe
ezernyi bánat hold - arca merült.

Áprily Lajosra emlékezve

Áprily Lajosra emlékezve
(125. évfordulóján)

Szava halkan és dallamosan cseng,
a nosztalgia fájdalmas hangján,
az enyedi sokszínű táj felett,
s állva szilárdan Erdély talaján.

„A sík mezőkön, fényes fátylon át”
költői lelke emléktükrében,
kitárul egy csodálatos világ,
sugárzóan, festői szépségben.

Értette Ő, a madarak szavát,
bánatos, őszi búcsúénekét,
a völgyek és erdők sugallatát,
patak partjának hercegi csendjét.

Tarka ruhás víg Tavasz

A Tél semmivé lett;
Vajon mikor lesz a világ
Szerelemre érett?
—-
Kiskölykös torzsalkodás,
Alku pénzre, tökre;
Képernyőkről acsarkodik
A Föld minden ökre.
——
Kamaszos vetélkedés,
Gazdasági hajsza,
Világszerte ettől konyul
A Szabadság bajsza.
—–
Agglegény fontoskodás
Világot csal lépre,
Festett piacdémon helyett

Angyal dalába

H.Gábor Erzsébet
Angyal dalába
 
Néha úgy feszít a vágy,
letépni minden láncomat,
kihívni veszélyt, halált -
s nem lenni néma áldozat.
 
Tűröm béklyómat csendben,
sebeim nyalva - „vén kutya”,
közben semmi sincs rendben,
lettem a közöny bérura.
 
Szárnyat növesztett létem,
repülnöm kéne felfele -
Mama eljönne értem,
s szoknyaráncába rejtene.
 
S hol lánctalan Hold ragyog,

Csontomig hatolt

H.Gábor Erzsébet
Csontomig hatolt
 
Ó, mennyit fáztam didergő éjeken,
csontomig hatolt a kín, a fagy, 
és mindig csak téged hívtalak,
áhítva csókod, vágyaktól részegen.
 
Szívemben jajongva sírt a fájdalom,
sátrat vert nálam az árvaság 
- lomb nélkül mit ér a száraz ág -,
dermedten feküdt a csend az ágyamon.
 
Reméltelek még - a semmi fájt nagyon,
úgy szeretted ezt a kis szobát,
s szökni hagytad édes illatát.

Valóság, vagy tán égi varázs?

Valóság, vagy tán égi varázs?

Április a fáknak virágból szőtt fátylat.
Illatot harmatoz földerengő hajnal.
Ocsúdik a méhraj zümmögő zsongással,
beköszönt a reggel vidám madárdallal.

Álmot űz napsugár, ömleszti aranyát,
fénytengerben fürdik az ébredő világ.
Valóság vajh mindez, vagy tán égi varázs?
szellő repít szárnyán szívből hálaimát.

Schvalm Rózsa

(2014-04-03)

Hajnali fény sugarán

H. Gábor Erzsébet
Hajnali fény sugarán
 
Ébred a hajnali fény, indul a Nap sugarán,
bíbora szűz ragyogás, tél dere rezzen a fán.
Mélyen a szilfa ölén, fészkel a csöppnyi madár,
berkenye ága kopasz - kellene enni ma már.
 
Éhes a csöppke, remeg, kis szeme körbetekint,
vastag a hótakaró, tombol a tél idekint.
S lám csak, az út közepén, ballag a kedves anyó,
csúszik a jégen a szán - hallani, reccsen a hó.
 

Oldalak