Blogok
Rebellis szív
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, január 11 - 19:23Szerelmünket varrótűvel megfoltozni kár,
erőltetett menet lenne megmenteni már.
Keskeny a mezsgye, ami elválaszt most tőled,
jövőmre bízom a kigyógyulást belőled.
Rebellis vagyok nem tagadom, ezt vállalom
József Attila
Beküldte Mysty Kata - 2014, január 11 - 15:10Mysty kata
József Attila
Most
Beküldte baramara - 2014, január 10 - 23:41
Most hozzád bújok kedvesem,
álmodjunk sok szép mesét,
most úgy ölelj, mint hős vitéz,
ki rég nem látta kedvesét.
Most gondolatban ott vagyok,
hol minket együtt ért az éj,
ott édes nedűt kortyolunk,
Gyermekem
Beküldte Mysty Kata - 2014, január 10 - 21:59MystyKata
Gyermekem
Szívem valami erős pengeél,
benne életünk őssejtje éldegél.
A szívem dús kalászt termő mező,
benne léted testőre védelmező.
Szívem elrejtett sziklakolostor,
benne ott van mindig a mentő ostor.
Szívem gyógyír, angyali üzenet,
benne - lelked orvosló áldott kenet.
Debrecen, 2011.05.04.
Egyetlen szó
Beküldte hzsike - 2014, január 10 - 20:22H. Gábor Erzsébet
Egyetlen szó
Látod, elég egy röpke szó;
szavad zamatos, íze jó,
elég ha hallom, jóllakom -
te vagy a féltett holnapom.
Forrást fakasztasz, s ringva ott
egekre festek csillagot,
szárnyalok és te jössz velem,
te vagy a cél, a győzelem.
Tőled, elég egy drága szó,
hangod zöngéje lázt adó,
lobogva száll a képzelet,
tüzed táplál, ha éhezek’.
Látod, elég egy árva szó…
Pilinkél lágyan ránk a hó,
Violin...(hangszerek, kicsit másképp)
Beküldte barnaby - 2014, január 10 - 15:30Tested méltó mása a legszebb földi lénynek,
S oly vékony, könnyű benned a lélek,
Hangodtól az ég is sírni óhajt,
Könnyezve száll, ha lenget égi sóhaj.
Karcsú nyakad, ha illetné ujjam,
fogni sem merem, nézlek lángra gyúltan,
ha testedhez simulnak értő kezek,
angyalok kórusai köréd sereglenek...
Szólhatsz szívet szakítva, léleknek vigaszt hozva,
vagy vad vágyakat egekbe ostorozva,
majd szelíden, csendben sírdogálsz halkan,
csak az hall, ki érzi lelked, szívében dal van...
Éjfekete
Beküldte baramara - 2014, január 10 - 14:26
Hiába festettem én tarka színeket,
de mára minden csak éjfekete lett.
Festett ecsetem tengert, azúrkéket,
fölötte elterülő eget égszínkéknek,
távoli hegyeken zöldellő erdőket,
a lebukó naptól bíborban – felhőket,
kék szarkalábakat arany búzakalászt,
"Reneszánsz..."
Beküldte barnaby - 2014, január 10 - 08:18Szemforgató idők, némaságba fulladtan.
Ripők, klónozott zsebi babák,
sápadt kötélnyelők, spárgabohócok.
Remete -lakában széttaposott,
lógónyelvű cúgos cipők orrolnak.
Hajas babákra ráfésült csepű-kócok
Üres szemeikben fénykanócok oldódnak…
Keress egy biztos pontot ember!
Jólétben sarjad a nevelt kender.
Mikroklímába zárva ébred a hamis tudat
Nyáltengerben taposnak előtted utat,
csapást mérve a fejlett ösztönrendszeredre...
Ma megcsókol az, ki holnap ölni szeretne.
Mit kéne tennem
Beküldte Braunel - 2014, január 10 - 07:46
Szerelem és líra - CX.
Beküldte lnpeters - 2014, január 9 - 23:14Száztizedik rész
Még mindig ugyanott tartok: a költőnek a közönségével szembeni felelősségénél.
Úgy vártatok
Beküldte Mysty Kata - 2014, január 9 - 19:50Mysty Kata
Úgy vártatok
Úgy vártatok, mint Messiásra,
én lehettem szíveteknek
legeslegszebb dobbanása.
Az első szó, az első lépés,
cirógató, becses érzés...
Játék-sikoly, még több mosoly,
boldogabb és szebb gyermekkor!
Gyerekszoba mesevár,
derültség és tündértánc!
Vidám perc egy fényképarc,
mézédes szeretetharc!
Meseéhség fénylőn-kék,
Táplálgat hisz eleség.
Szivárványt festő hegye,
meg is nő az ereje.
Ébredés
Beküldte hzsike - 2014, január 9 - 15:29H.Gábor Erzsébet
Ébredés
„Szemhéja lassan felreped",
és újra él a Tűzmadár,
világok múltak ezredek,
hamvába hullva szenvedett,
előtte többé nincs határ.
Perzselve mindent, felrepül,
nyomában izzó láva ár,
szárnyaló vágya felhevül,
a Föld a Mennyel egyesül,
az égi párja várja már.
Együtt indulnak újra el,
elölről kezdve életük,
a két szerelmes útra kel,
az érzés bennük úrra lel -
kísérti őket végzetük.
Ott, ahol a szó elül...
Beküldte Mysty Kata - 2014, január 9 - 14:54 Mysty Kata
Ott, ahol a szó elül
Az élet tünde
Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2014, január 9 - 11:00Nélküled
Beküldte Braunel - 2014, január 9 - 08:45
Elfeledett szerelem, valahol lenyugodva a porban.
Száll tova, messze a kép; élve temetve a mát.
Két szemedet csak a képzeletem fedi fel. Fala átkoz.
Dobban a szívtelen út, bontva a múlt fonalát.
Januári ősz
Beküldte lnpeters - 2014, január 8 - 23:18Kondul a hajnali szürke, sivár köd;
Lomha a tétova égbolt,
Te nem tudod…
Beküldte baramara - 2014, január 8 - 21:34
Te nem tudod, hogy rabként éled sorsodat,
ahogy peregnek napok, hetek, évek,
akkor észre sem veszed a szürke ködfátyol alatt,
nem érzékeled, hogy hány tavasz után
hányszor volt nyár, s már csak az ősz maradt.
Egyszer csak azt látod, hogy megnőttek a fák,
Milyen most
Beküldte baramara - 2014, január 8 - 20:13
Érezted már a tavasznak illatát,
madárdalt száz-színű zöldben,
téptél-e májusban lila orgonát,
futottál mezítláb záporesőben?
Meséld el, milyen most, érzed-e azt,
mit én akkor éreztem húszévesen,
mikor dobolt a zene a vár oldalában
A megkeresztelt
Beküldte Haász Irén - 2014, január 8 - 19:07Ment a vízhez. Sáron rózsája
éledt szelíd lába nyomára.
Amerre járt, kis portölcsérek
keveregtek – testben a lélek .
A Jordánnál már János várta,
rögeszmét ápolt dacos tudása.
Hite övezte – hegyormot várfok –
mert csak a szegény vár megváltót.
Földanya forró csontján hevert
s cserélt igét a Megkeresztelt.
Körötte száz más evett-ivott,
s még Jánossal is egyedül volt.