Mysty Kata
Lóhátról...
Megkérdeztem én a tavaszt,
nyarat hoz-e, netán havat!
Lóhátról csak ennyit mondott,
Kíváncsiságod ostoroz!
Pillangó szállt, rajzolt napot,
szélben száguldó lovason.
Kikeleti színek szálltak;
fűre , fára, minden ágra.
Tavaszhírt majd nemsokára,
madárdal hoz, és kokárda.
Pegazuson röpül hozzánk,
Egy virágzó Magyarország!
2014.márc.15.
Felföld, áldjon Isten, a szívemben élsz,
itt bátrak születnek, az érdem merész;
Akármerre jártam, sors bárhogy forog,
Hegy-völgyedet Felföld, szeretni fogom.
A szívem az nincs itt, a síkon időz,
A szívem vadászik, mert dús ott az őz,
mert dús ott a szarvas, és csalitos a táj,
a szívem az ott van, akármerre jár.
Ti hófedte ormok, most elbúcsuzom,
ti bővizű folyók, és völgykatlanok,
ti rengeteg erdők, te vadtiport rét,
az Úr áldjon Felföld, a szívem tiéd.
Szerettem sápadt kezed Shalimarnál,
Hol vagy most? Kit terít le igézeted?
Kit vezetsz messze a gyönyörök útján,
mielőtt gyötrelembe kergeted?
Ó, Kínom, s Gyönyöröm sápadt forrása,
Ég és Pokol kapuja bezárult.
Mily vad volt forró vérem rohanása,
míg simogattál, s nem mondtál búcsút!
Úszó lótuszrügy volt sápadt ujjad pírja,
hol együtt voltunk hideg vizeken.
Bár éreztem volna, hogy nyakam szorítja,
s megfojt a lét, ha búcsút intsz nekem.
Laurence Hope
CASHMERE SONG
Jégzuhatag
Múzsacsókra szomjazónak reménynedű,
bájital vagy, erőt adó természetű.
Aki egyszer nyelvére vesz, el nem felejt,
Istenével is áldatja ezt a delejt.
Áhítattal iszom szavad rímes sorát,
aromája feledteti Bacchus borát.
Dallamával angyalokhoz köt e köldök,
ritmusában benne táncol ezer ördög.
Legféltettebb kincse vagy e szegény népnek,
kapaszkodó gyökér, hogyha szelek tépnek.
Magyar dalnak nincsen párja a világon;
Magyar Líra, te vagy az én imádságom!
2014. ápr. 26.
Tegnap valóság volt,
Ma már csak ünnep;
Az én kislányom szorgalmas, okos,
ráadásul kellően szerény;
hogy szorul fiatal, asszonyos,
szép lobos
fejébe ennyi emberi erény?
Ó mennyi kellem, mennyi grácia,
csoda e filigrán jelenség;
a világnak ezt kell látnia!
Voltam…
Vágyak mély tengere alatt
ne keresd az arany halat,
elég egy-egy szép pillanat,
kis boldogság, mit sorsod ad!
Vitéz Mihály havasalföldi vajda fontos ikon a román történetírásban. Állítólag ő kísérelte meg először Erdély, Havasalföld és Moldva “egyesítését”.
Mysty Kata
Halvány sárga rózsa
Halvány sárga rózsa, mintha lelke volna,
anyukámról szólna, mandalába róva.
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sápad, hervad aki, nagyon sokat szenved.
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sárguló színében önmagát kereste.
Szerelemmel kézen fogva
Nem vagyok a sorsnak foglya.
Íriszedben csoki-selyem lakik,
pőreségem öltözteted vele,
vannak olyan dolce vita-pasik,
akiknek mind lolli-pop a szeme.
Édenforró capuccinó reggel,
hedonista, két sárgájú tojás,
Margaritha sajtos pizzát rendel,
Alfonznak jár kávés tejszínfolyás.
S kakaófény gördül, bőrön csurog,
sós párákkal szimbiózist kiált,
kipárolgás bennünk összezubog,
cukrosságok mögött egóm summáz:
Míg eperlő létem édes burok,
képes vagyok szülni bonbon-fiát.
Magányba zár
Köröttem néma csend,
magányba zár az est.
Rám teríti fátylát,
ezüst szőttes árnyát.
Hűvös van, borzongok.
Sötétlő égbolton
felhők kergetőznek,
csillagok rejtőznek.
Vagy mégsem, ott távol,
ni csak, szinte lángol!
Nem vagyok egyedül,
égi fény rám vetül.
Schvalm Rózsa
(2014-04-25).