Blogok

Síndarabon rozsdás szegem
kalapáccsal egyengetem.
Bajlódtam sok deszkalappal,
s kihúzgáltam egy kalappal.
Kínnal verem ám a vasat,
mert az egyik körmöm hasadt,
de sok szeg kell majd a nyáron,
ha az ólat eszkábálom.
Egyik kajla, másik görbe,
vagy derékban el van törve.
Eső, idő szétmardosta,
pereg róla a vakrozsda.
Egész este kalapálom,
míg szememre nem jön álom..
Üllődallam pengve kopog,
szórakozom, ritmust fogok,
Szép az élet, ihaj, csuhaj!
Kopp, kopp, kopp, kopp - jaj, jaj, jajj, jajj!

Elringat  az éj...

Mysty Kata: Anyák
 
Születtek, szültek kínnal,
nyeltek mosollyal,
 soktűréssel; idegszál hegedűvel.

Kaptak - adtak életet...
"Szeretet - bűn"elkövetők,
másokéért vezeklők.
"Szeretet-börtön" foglyok:
önfeláldozásban visszaesők,
áldozathozó áldozatok.

Arcuk örömfény-tűzkarika,
forog belső lélekpáholy
tengelyén; Lángját elnyelő
bűvészcsodák tetteik...

A tradíció a líra egyik legfontosabb témája, a költészet azonban a hagyománynak nem csupán kifejezője, hanem alakítója is.

Felhő száll a kert fölött,

lebeg ég és föld között.

Éj óvja az árnyakat,

bánat ül a fák alatt.

Temetőben fáj a csend,

galamb lelked itt kereng.

Kihunytak a csillagok,

csak egyetlen fény ragyog,

szemedé, mit őrzök én,

törött szívem rejtekén.

Tavasszal mindig újrakezdünk

Hitet, Reményt és Életet;

Mélázva süppedő sírokon
bánkódik pár régi jó barát,
könnyeit morzsolja hű rokon.

Nercprémmel nyomul egy kiskabát,
fél marék földcsomót dob maga,
bús dáma riszálja vén farát.

*

Dombtetőn őrt áll egy kopjafa,

Az ördög ment, az ördög ment,
és elvitte a fináncot.
Ő táncikált, csak táncikált,
és elvitte a fináncot.

Az ördög húzta a vonót,
forgatta a fináncot,
és minden nő rikoltozott:
- Csak vidd el a fináncot!

Hopp, csapra bort és csapra sört,
járjuk mi is a táncot,
és százszor is köszönjük meg,
hogy elvitte a fináncot.

Van forgatós és csattanós,
és más ezernyi táncunk,
de legjobb volt, mellyel a vén
Patás vitte a fináncunk!
*

Burns:
The Devil is Away with the Exciseman

Ma rosszul vagyok. Túl sok volt belőled,
az ünnepből, a hamis felhangokból.
A szeretet egész nap fals hangon szól
a zajládából, s ború száll felőled,

bár ugyanúgy látod, mint én: a dokkban
közösen kéne lyukakat foltozni,
egymás lelkére százszorszépet hozni,
hogy múljon a csömör okafogyottan;

hogy Vízkeresztig lanyha, szép napok
csomagoljanak víg ünnepi díszbe,
mint karácsonyi, pihés angyalok;
s a lusta szemhéj alatti íriszbe

Mysty Kata
Tüzelj még, Fejvadász!


Éltes élet kénes alkonyán,
Rám is süss, a telem űzd, napsugár!
Fényed ugye elér hozzám, s megvár.
A testem velejéig járd csak át!
Az élet az alkonnyal jegyben jár,
feléd fordul, nézd:
fiatal, suhanc, gyerek , vén!
Szépülő arcát ékesítsd,
tükröddé égesd homlokig....
Tőled lesz mindegyik fényesebb,
az élettől nyertes, s teljesebb.
A bús élet - borongós alkonyán ,
fejemre süss, tüzelj még Fejvadász!
Érezzem a véred, ha bennem égsz.
Vigyázd hévvel az élők életét!
Jöjj ismét az égre fel, fényezd

Forr a Tavasz!

Emeljük fel a fedőt,

Borszínű horizonton botladozok a honi dombon
"Őskori"dia, Lombardia gombbal dobozolt bonbon.
Csoki dorongon fuvolaszólam, majd buli a hóban
Sublótfiókban vadidegen, vaginapózban. Csókban
szerelemígéret. Szépül az élet, végül leépül...
Elfekvőben sarok, nem Svájc, szívet facsarók, hospice,
ha nincsen sok "stájsz"... szemétben turkálsz,sötétben botorkálsz.
Az élet jó fodrász, akár Engelsé, Marx-é a képed
Büdös a lábad, csomókban szakállad, hiába téped.
Nincs semmi vétked, kijutott mégis a jóból
Nem jön a válasz, hiába kérded a sorstól...

Hajamba jégmadár rakott le fészket
- fiókám éhesen is gyémánt-drága,
fejemre tövist mar, karmolász, tépked,
fa vagyok, éj-sima örökös lánya.

Köröttem berepedt mindenütt a föld,
koponyák táplálnak vér-homok talajt,
mezőket álmodok, pille-telt, nagy, zöld
táblákat, rügybontó, illatos fafajt.

Nővérek, zöld-vérű, hatalmas elmék!
Álmomban itt vagytok, táncoltok velem,
a halál fájaként éteri emlék,
hogy eső öntözi évgyűrűs lelkem.

Mert íme, fekete, vijjogó fészek
a kontyom, csípőmön sikamlós kígyó,

Régi történet, több helyen is olvastam.

——

Mysty Kata
Egy percre
 
Ért kalász a feltámadás,
üdvöt ígér, megmaradást.
Érted érlelt búzaszemek,
holnap-kenyér, szemre szeme.
 
Szellők tánca Jézust várja,
pörög- forog az 'ki látja.
Fordul vele a világ is,
de egy Percre még megállít!
 
Ünnep-fényben falu, város,
kölnivízben úszó vánkos .
Nyuszi ül az Úr ölében,
hímes tojást szentel éppen!

(hímes tojás szentelt képen)

Látlak tűznek lángjában lobogni,
széppé fényesedve. Mosolyogsz, nem félek.
Tiszta tűzragyogás, életre kelt egy lélek.
Vérrel áztatott angyali szép arcod; könnyek nem
mossák le örök fájdalmad, végtelen kínod.
Rád emlékezünk. Nagy tüzeket rakva, neved
áldjuk: szülessen újjá minden, mi porig égett,
semmivé váljon a szenvedésed... legyen öröm az ünnep,
fakadjon zöld, szívekbe szeretet-virág nyíljon...
Ölelj ma kebledre szomorkodó jámbort, koldust, ki hontalan...
Asztalodnál hellyel megkínáld. Úgy, mint aki érted