Blogok

Szerelem és líra - LXXXVI.

Nyolcvanhatodik rész

A líra nem az emberiség történetének valamely szakaszában jelenik meg, hogy utána eltűnjön, a líra az emberiség örök tulajdona, ha úgy tetszik, Isten adománya. Minden korban, minden időben újjászületik, nélküle nincs emberiség.

A költészet haláláról szóló fejtegetéseket és jóslatokat háttér nélküli együgyű fecsegésnek kell tekintenünk akkor is, ha egész intézmények bizonygatják megbízhatóságukat. Akkor sem lenne egyéb buta locsogásnál, ha törvény mondaná ki.

Hómező...

A szép kertvárosi házak egymás mellet álltak. Éva és Péter már gyerekkoruk óta barátok. Minden szabadidejüket együtt töltötték. Játszottak, bicikliztek szinte más gyerekkel nem is voltak. Az iskolába is együtt jártak. Szüleik gazdagok, mindig valamelyik szülő hordja őket kocsival. Életükből nem hiányzott semmi.

Vörös mint a rubin...

Erzsike egyszerű falusi kisleány volt. Iskoláit kis iskolájukba végezte. Tanárai szerették a csendes mindig szót fogadó leánykát. Jól tanult nem esett nehezére, esze jól fogott. Mindent megértett elsőre. Sok dicséretet is kapott érte. Szülei büszkék voltak az okos gyerekre. Hát még mikor a tiszteletes úr a misén megdicsérte. Az volt ám a nagy öröm.

Ködtejes álmok

Álmom az éjjel visszarepített régi időkbe,

s szállva a szárnyán, égre feszült egy szép, fura érzés;

látni az udvart annyira vágytam, s futni előre,

áll-e a fáradt géme a kútnak? - furdal a kérdés -

 

él-e a láza - s benne az illat - gyermeki múltnak?

Lám, Nagyanyám jön kert mezején, s egy kanna vizet hoz,

tört csigaházból tétova szarvak félve kibújnak,

s látva magam, hogy kő a kezemben, s köd teje elmos…

 

Drága Mamát, úgy húzza a bánat, s terhe az útnak,

szöszke hajammal játszik a napfény, s festi aranyra,

Mondd, megelégedhetsz-e énvelem?

 

Mondd, megelégedhetsz-e énvelem,
akit naiv nőisége irányít,
nem tudás fáján - érzelmen virágzik;
vágy lángja perzsel, nem hűs értelem,

 

s csak nézi megújuló éveken
át, szellem - gyertyád miként világít;
fényed közös világot kitágít
neki, s túlteszi magát érveken?

 

Vigyázz azért. Az önhittség eresszen.
Ki felmagasztosul talapzatán
hideg ésszel, ám szíve, hogy szeressen,
képtelen arra – nincs más esélye tán,
mint hogy hasonló hűvöset keressen
egy elfáradt szív szerelme után.

Találkozás.

Elmúlt sok év s nem láttalak. Emléked élt csupán a szívemben. Fiatal voltam s oly mohó azt hittem minden jár nekem. Meg is szereztem aki kellet. Nem néztem családot ,gyereket csak mentem a szerelem ösvényén. S ez akkor hozzád vezetett . Gyönyörű nyár volt, a fákon madarak daloltak,a kertekben nyílott ezer színű virág.

Anyám álma...

Anyám pogácsát süt.

 Álmodja fiait közös asztalhoz

Húgommal, s apámmal, vasárnap ebédre

gőzölgő húslevessel, jóízű nevetéssel...

 Álmában  tyúkjainak se szeri- se száma

és nem nézi , hogy kappan- e, vagy jérce...

Már hamar fárad.

Szíve gyenge, néha „kiüti a pacemakere”

Sorsa fölött mégsem ül a bánat

igaz, mit is tehetne ellene...

Életéért alamizsna csak a bére

tény, nem volt meg a negyven éve,

sem bejelentett munkahelye.

 Gyerekeket nevelt."Nem dolgozott",

Sorsfordító

Az alábbi próbálkozást ne versnek, hanem dalszövegnek tekintsétek (mert az). Bizonyíték is van rá: alul egy narancssárga link az ismert videómegosztóra.

 

Lehetett volna fordítva is, de ő született előbb,
s az elsőszülött minden előnye megillette őt.
Ő huzgálta a Panni copfját, pedig nekem is tetszett,
az eredmény persze fordítva volt: nekem kevert le egyet.

Már felnőttek a Lányaink...

Már felnőttek a Lányaink,

És néha hazajönnek,

És kopottas ruhája van

A meghitt, régi Csöndnek.

——–

Most újra nyári szép napok

Hódolnak tiszta Égnek;

Bolyongó szent emlékeink

Szép csendben hazatérnek.

——

Roskad már kedves körtefánk,

Még üdvöt ad az Élet;

Sok évi édes szép nyarunk

Már ősziesre érett.

——

Te drága, édes Anikóm;

Szerelmünk Isten érti;

A világ? Egyre ostobább.

Jó Hozzád hazaérni.

Nézd el...

Nézd el...

Nézd el,
ha bántalak,
szavaim
csak ártanak.

Nézd el,
ha legyintek,
vagy rád se
hederítek.

Azt mondom,
megbocsájtok,
mégis zúdulnak
a szókorbácsok.

Nézd el,ha
szomorkodom,
az okokat soha
sem titkolom.

Kimondom -
nyers és fájó
tövis - szúrásom.
El is hibázom..

Fekete hóesés - IX.

Miért is van a magyar történelemben 1664. november 18-nak ennyire komor, tragikus jelentősége?

Vannak események, amelyeket a jelen történetszemlélet elmismásol, elken, amelyeket a kincstári történettudat “lehúz, altat, befed”. Nemcsak Zrínyi halála ilyen, gyaníthatóan ugyanebbe a kategóriába tartozik a másik Zrínyi Miklósnak, az éppen általa eposzban megörökített szigetvári hősnek a küzdelme is, 1566. Zrínyi meggyőződéssel vallotta, hogy dédapja hőstette fordulópontot hozott az európai történelemben, megállította a török előnyomulást.

Oldalak