A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
Barátom
Beküldte titus56 - 2016, március 22 - 13:03Istenközelben
Beküldte zelgitta - 2016, március 22 - 12:40A mindenség, a hókristály,
a vágyra mikor fény szitál,
az örömben a pillanat,
ha reménységnek megmarad,
egy Bach-futam a zongorán,
ha megérint a dal puhán,
a talp alatt a fűselyem,
lélek-szív, észben értelem,
a napkorong a délfokon,
a nyárban ha már ősz oson,
a homokszem a saruba’,
tavaszban lengő friss ruha,
ringó derékon szoknyaalj,
örömdallamos víg kacaj,
sűrű sötétben villanás,
búzát érlelő dús kalász,
kedvenc könyvben a hű sorok,
imát este ha mormolok,
Sajgó sorok között (ars poetica)
Beküldte titus56 - 2016, március 12 - 14:48Szürkére ébred
Beküldte titus56 - 2016, március 9 - 18:32Elment
Beküldte titus56 - 2016, március 3 - 14:10Utolsó vers
Beküldte titus56 - 2016, március 3 - 14:08Majdnem optimista dal
Beküldte zelgitta - 2016, február 29 - 21:14Gondolathárfáim
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, február 9 - 19:40Szívkötelék
Beküldte Csilla - 2016, január 19 - 14:52Mint egy nyári este
Beküldte lewis51 - 2015, november 30 - 11:14
Szelíd bujaságot ígérő,
meztelen mosollyal simul hozzám.
Ölelésre csábít, mint egy nyári este.
Ujjai hűvös szellőként simogatnak.
Teste melegétől ébred a vágy, feszül a bőr.
Lassan hajol fölém, ajkamat keresve talál rám,
érett gyümölcs ízét, illatát érzem,
édes nedveit ízlelem, mielőtt elégnék tüzében,
mint végzetét betöltő, szárnyaló lepke.
Magtalan tél
Beküldte lewis51 - 2015, november 6 - 23:32Csillagtalan éjjel
köd-köpenyében
trónol a csend.
Ablak-szemek vaksi,
mély üregében
ül idefent.
Odalent, a járdán
csillogó fényben
baktat a szél.
Megbotlik az őszi
fák levelében.
Lépte zenél.
Könnyeznek az ágak.
Hűvös a pára,
paplan az ég.
Árnyak hidegéből,
meztelen tájra
kúszik a jég.
Búcsúznak a lombok.
Utolsó táncuk
most útra kél.
Fagyott-ölű világ
várja haláluk.
Magtalan tél.