Blogok

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 1.

Beküldte lnpeters - 2017, december 5 - 23:33
Mottó:
 
"A kultúra úgy siklik a századokon át, akár jelképe, a kígyó: ki-kibúvik bőréből. Amit külső ismertetőjelének hittél, ami felé már messziről tisztelettel közeledtél, arról igazán csak a szentségtörő megtapintáskor derül ki, hogy üres bőr." (ILLYÉS, Gyula 1976: I/ 218.)[1]
 
Mi a költészet értelme, funkciója manapság? Miféle költészet születik napjainkban, amikor a költői tevékenység tömegessé vált? Ezrek írnak ma verseket magyarul. Mitől lesz, mitől lehet ma valaki költő?
 

Apácska, anyácska és az angyal

Beküldte Csilla - 2017, december 4 - 22:54
 
Fehér december, csend. A téren
szántalpas jókedv siklik át,
álomban félig, majdnem ébren
apácska húzza kisfiát.
 
A táj, s egy csillag mozdulatlan,
varázsos csengőhang röpül,
emlékké nő a tág tudatban:
angyal kering a ház körül.
 
Karácsonyfát hoz. Egy Fiában
az Isten sír fel emberül,
jajába fordul át vidáman
földünk, s a fényben megmerül.
 
A tér, az utcák összezártan
megnyúlnak, égig érnek el,

Hajnali kirakat

Beküldte titus56 - 2017, december 4 - 06:59
Hajnali kirakat
 
A csend lassan körém zsugorodik,
feszül a hajnalok semmi hangja,
az ébredő nap lekuporodik
álmosan a fénylő kirakatra.
 
A hűlt üveg szikrája kiárad,
lecsordul halkan az éji vakság,
tükröződő galambszárnyak járnak,
tükörképpé olvad az igazság.
 
Pára bugyog a csatornarácson,
kis cseppekben ragyog a járdaszél,
lépés koppan, hogy a csendnek fájjon,
az ágak közt megint a szél beszél.

Egyéves vizslánk, Mira

Beküldte lnpeters - 2017, december 2 - 23:17

Egyéves vizslánk, Mira
Az ölembe mászik,
Ahogy kiskutya korában,
Továbbra is játszik.

Lassan kezdődik a tél, és
Rég elment a gólya,
Szalad Mira, ha repül a
Sárga pattogója.

Zoeval együtt tapicskol
Bele sárba, hóba,
Aztán másznak a két szemben
Lévő házikóba.

Egyéves vizslánk, Mira -
Talán elkapatva...
Hazatérő gazdit fogad
Boldogan ugatva.

 

Csillagtitok

Beküldte hubart - 2017, december 2 - 11:55

Régóta rója már útjait, 
a pálya holt sima, nem rögös. 
Ki tudja mikor lesz újra itt, 
kíváncsi szerzet az üstökös!

Látja, hogy mocsokkal telt a Föld, 
felméri egy röpke perc alatt, 
e szennyes világra nyelvet ölt, 
s mint gyerek, borzongva elszalad.

Titkukkal vonzzák a csillagok, 
ellobban lassan a lenge láng, 
toporgunk, mind itt lent, mint vakok, 
ezüstjét miért is  szórta ránk?

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 1.

Beküldte lnpeters - 2017, december 1 - 22:45

Bevezetés

 

Gyerekkoromban olvastam először Grandpierre K. Endre Fekete hóesés című könyvét. Még csak azt sem mondhatom, hogy megragadott; sokkal inkább megdöbbentett. Teljesen mást állított, mint amit én olvasmányaimból és tankönyveimből tudtam. Elhűltem, meglepődtem - aztán napirendre tértem.

 

Nekrologó

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, december 1 - 19:56
 
A halálnak szépnek kell lennie.  
Ránctalan szeműnek, kíntalannak,
testet hagyva földi, víg tavasznak -
szelíd vonásunk, mondd, istenhit-e?
 
S akinek nem juthat mégsem béke,
(lapja-hullott Könyvet lát végzete...
tündér szállt el abból, játék, mese)
hogyan idéz nyugvást pisla fénye?
 
Vajon oszt-e idillt egy Örök Úr
és mi alapján dönt rólad, rólam?
Az üdvös távozás csak kép? Szólam?
Mit tegyen az, kiben fájdalom dúl?

Közös játék

Beküldte hubart - 2017, november 30 - 14:36

(Feleségemnek)

Kis flörtnek indult az egész, 
úgy szép a játék, ha merész. 
De szenvedély lett, kőkemény, 
pedig csak álmot szőttem én.

Vártam a jöttöd, mint gyerek, 
bár tudtam, csodák nincsenek. 
Ám percre perc múlt, s mint vonat, 
robogva hozta titkodat.

Ezüstszőrű fagydémonok

Beküldte lnpeters - 2017, november 28 - 23:12

Ezüstszőrű fagydémonok
Éhes hada kint csámborog.

Farkasfogú sötét reggel
Takarózik a hideggel.

Vén csüggedés-szörnyetegek
Felett az enyészet lebeg.

Ezüstszőrű fagydémonok
Torkából végzet vicsorog.

A vén ateista halál
Fagyserege glédába áll.

Felelőtlenség barangol,
Az árulás készre hangol.

Vonít pár ezer rossz torok;
Ezüstszőrű fagydémonok.

 

Új napom

Beküldte Mysty Kata - 2017, november 28 - 18:49

Most Golgotára visz minden út
Áll a kereszt már, áll szomorún...
Acsarkodàst hall, rágalmakat,
Megfeszíttetik! - kiáltanak.

     *

Köszönöm a tegnapot,
S azt, hogy megvirradhatott
Új napom!

Meglepő, mint egy álom...
Amint nagy lelkesedve
Felállok.

Rögvest kis csónakba száll,
Viszályt kelt, - nagy a ricsaj!
Jön a baj!

A vers , - énképed

Beküldte Mysty Kata - 2017, november 28 - 18:39

A vers , - énképed


Nem mondom el csak neked,
A vers, énképed, ne írd,
Teremtsd!
Szüld újjá benne magad,
Isten szócsöve leszel
Majdan...
Hathatsz, rostán fönn maradsz,
Babért is csak Tőle kapsz!
 
*
 
Istenem, Atyám!
Adj elvonó imát,
Folyton versre áll a szám,
Írom is őket,
több százan vannak már...
Alázattal kérlek, - áldd...
Apraját, nagyját!
Lelkem Hozzád kiált,
Tehozzád, - nagy, szent Király!
 
Ments meg,
Légy Te a Múzsám!
 

Őszi anziksz

Beküldte Mysty Kata - 2017, november 27 - 22:12

1.

Itt van az ősz hívatlanul,
Minden levél térdre borul...
Amerre lát hiány az úr!
Az alázat Földön lapul,
Ott talán majd megigazul.

2.

Száraz falavelek söprik az utcát,
Benyújtják holnap majd a megírt számlát!
Utánuk haladva vidámabb leszek,
A kezembe én is egy söprűt veszek.

Haldokló heverész, `merre a szem lát,
Gyászruhát nem visel egyik sem talán...
Várom, hogy ébrednek, s lesz takarítás,
- Széllel keringőzik nem egy, valahány!

3.

Az ősz színpadán...

Az irigy

Beküldte hubart - 2017, november 27 - 21:10

Süt a nap, vagy hull az eső, 
toppon van a haszonleső. 
Ha a szintet megugorja, 
mindegy, hogy ki fia, borja.

De ha lusta, irigy kutya, 
lehet akár retyerutya, 
kerüld ki a senkiházit, 
mert ellened lázad, lázít.

Potyaleső, mindig ott van  
halászni a zavarosban, 
gondolva, hogy ez a piár 
neki mindenképpen kijár.

Közel a Nappal

Beküldte Schvalm Rózsa - 2017, november 27 - 19:37

A szívemet kéred, Istenem,
őszinte, legbensőbb énemet.
Átadom, Jézusom, hogy faragd,
legyen a Te örök lakhelyed!

Te fényed ragyogjon át rajtam,
világító, igaz szavakkal!
Had legyek fáklya a sötétben,
éjen át derengjen a hajnal!

Mert a Nappal, lásd – már oly közel,
mit éjszaka többé nem követ!
Világosság lesz ott az Isten,
emberarcról törli a könnyet.

Zengjen dicsőítő szent ének,
hála - hála Menny Istenének!

Schvalm Rózsa

(2017-11-25)

Oldalak