Blogok

Zúzmaracsipkék

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, január 26 - 18:36
Fehér csizmáikban, egyenes derékkal
állnak a kerti fák, s zúzmara-pizsamát
horgol rájuk ködből e marcona szélraj,
s néhány leheletig gyönyörködik saját-
 
ságos munkájában, büszkén, zseni-módra.
Nyomot kíván hagyni, biztat még remélni;
olyasmit sugallva, mintha nem halódna
minden itt e földön; pedig hiszem, érti...
 
szétfoszlik a csipke, elolvad a jég is,
évszakok őszülnek csillagok fényében -
s később, mikor megdől az utolsó tézis,

Nyársirató

Beküldte hzsike - 2017, január 26 - 11:47
H.Gábor Erzsébet
Nyársirató
 
Hol vagy drága nyár, te mézes illatú,
hó takarja már a fáradt réteket,
jó baráttá lett a tarka képzelet,
sátrat vert a bágyadt, szürke mélabú.
 
Messze száll az álmom, fényre vágyna már,
nem jó ez a sápadt, fázós, téli éj -
százszor inkább halj meg, minthogy félig élj!
Körtefán vacog egy árva kismadár,
 
mint, ahogy a szívem, éppen úgy remeg,
fél a vak magánytól, jégbe fagyva vár,

Jégmező az Időben

Beküldte lnpeters - 2017, január 25 - 22:59

Medrében néha holtra fagy
A vénülő Idő,
Ilyen korokban csúszik el
Minden tisztes Jövő.

Vad jégmezővé változik
A hallgatag Jelen,
De csak a távoli Jövő
Lesz majd embertelen.

Álszent, sikamlós jégmezőn
Rossz, sunyi köd tolul;
Mögötte vigyorog a rém -
Még láthatatlanul.

Hóesés

Beküldte Csilla - 2017, január 25 - 12:31
 
 
Fölhasadt szemmel áld az ég,
havat szitál a csendje,
mintha szívemre pár marék
csodát dobálna, csenne.
 
Hófehér pelyhe álmait
elénk hajolva hozza,
Istenünk kedve jár ma itt,
akárha szolga volna.
 
Nesztelen hull a csend-zene,
olyan örömbe pörget,
zokogni, sírni kellene
s köszönni minden könnyet.
 
 
 

Feketéllünk

Beküldte Haász Irén - 2017, január 25 - 12:10
 
 
Nehéz napok… A tél erélye
fogát mutatta; hó fehérje 
zuhant  a szálló tetejére, 
fehér csendet hozott.
 
Előbb még táncot járt a lejtő, 
reszketett templom, házrom, erdő, 
ami még állt is, halált rejtő 
torzóvá változott.
 
Utána láng csapott az égre, 
tizenhat gyermek szállt a fénybe, 
minden reményük elenyészve, 
hogy a szív megszakad;
 
de jönnek, jönnek új keservek: 

Cudar téli napokon

Beküldte lnpeters - 2017, január 24 - 22:46

Cudar hideg napokon
Jelen biceg hó-boton.

Fehér halál-szemfedő
Alatt sír a háztető.

Csüggedt jégborda terem,
Elsatnyul a türelem.

Cudar hideg napokon
A gonosz mégis potom.

Ördög vén herélt koson
Fagy-pokol felé oson,

Fagy-strapájú rossz közöny
A holnapnak nem köszön,

De a fáradt életek
Lelke mégse lett beteg.

Kémény füstje csendesen
Mosolyog a légbe fenn.

Minden Reménység rokon
Cudar téli napokon.

Csillagkabát

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 23 - 13:33
Én kilógok a sorsomból,
mint korhadó deszka rozsdás
szöge, amit a rút romlás,
apránként rág, földig rombol.
 
A mindenség nyom, megterhel,
mint csillámló csillagkabát.
Eldobtak, mint megunt babát,
s találkozom így Istennel?
 
A végzet már engem kémlel, 
lelkem kelyhe is széthullik,
s amíg el nem vész, csordultig
töltöm tiszta, szép reménnyel.
 

 

Vén gazember Január

Beküldte lnpeters - 2017, január 22 - 23:41

Vén gazember Január,
Gondokat hoz, bajra vár.

Keményen ropog a jég,
Szürkén gomolyog az ég.

Piszkosfehér a határ,
Tán nem is lesz sose Nyár.

Vén gazember Január,
Csüggedésre, jajra vár.

A Föld halvány lepedő,
Torzóban áll a Jövő.

Vén gazember Január,
Fagyra, csüggedésre vár.

Hogyha nem kaphatja meg,
Majd vihog vagy kesereg.

Meglehet, hiába vár
Vén gazember Január.

Tizenhat élet

Beküldte hzsike - 2017, január 22 - 16:58
H.Gábor Erzsébet
Tizenhat élet
(Mementó, a buszbaleset áldozataiért)
 
Lángolt a téli éjszaka…
Érzik az égett hús szaga,
elhalt a jaj, az Istenem -
ríva remél a nincstelen.
 
Reméli; hátha, még, talán -
kimászott tán a busz falán!
Tizenhat élet ott maradt,
lelkükben égi fény fakadt.
 
Nem jönnek többé már haza -
ó mennyi, árva, bús, anya!
Ilyenkor Isten merre vagy?

Fekete-fehérben

Beküldte hubart - 2017, január 22 - 15:07

(a buszbaleset áldozataiért)

Kormos az ég rongya, a hó törtfehér,
bujdokol a hold fenn – kóberes szekér –
mint a vész lidérce jár a föld felett;
megáll a szó, arcra ül a döbbenet.

Elzörgött az élet, a cifra batár,
"semmi ágán ül” a nagy ólommadár.
Fekete-fehérben állnak most a fák,
mint a kifosztott szív, üres a világ.

Gyertya lángja lobban, ma nem száll dalom,
könnyek nélkül sír a néma fájdalom.
Fel-felzokog a szél, mint kopott fagott,
meggyújt fenn egy angyal néhány csillagot. 

Ébresztő, lélegezz!

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, január 22 - 14:13
Megállt az idő egy szobában -
magába görnyedten révedez.
Reszkető lábakon, soványan...
Ácsorgó! Ne add fel, lélegezz!
 
(Odvában rozsdállik kakukkja,
felhúzó-láncára múlt ragadt -
lopkodna holnapot, ha tudna,
de napok szorulnak súly alatt.)
 
Indulni félszeg, hát ráhagyom;
javítom itt-ott, míg engedi -
már folyik a víz a hátamon, s
tornyosul lázálmom, egyheti.
 
Vigaszom hessinti, túl konok -

Dér-aurájú néma téli fák

Beküldte lnpeters - 2017, január 22 - 10:16

Dér-aurájú
Néma téli fák;
Hóágyon ásít
A dermedt világ.

Fehér mezőkre
Tompa köd borul,
Figyel a végzet
Láthatatlanul.

A szürke horizont
Most sem üres;
Vén hazugság
Pozíciót keres.

Dér-aurájú
Néma téli fák;
Doktrína-kórban nyög
A nagyvilág.

Óriás; Z-nek

Beküldte kékszem - 2017, január 21 - 08:32

Apró kis teremtés,
gyötör a szenvedés?
Győzd le, és kész!
Szellemed szüli
a szépséged,
szépséged táplálja
szellemed.
Szültél-e gyereket,
akiből óriás lehet?
A szellemed szépíti
szépséged az meg
a szellemed.
Szültél-e gyereket,
akiből óriás lehet?
Óriás pedig lehet,
aki szenvedett,
de az nem, aki
vétkezett.
Szenvedés szárnyakon
elrepül,
pengetni a lantot
sikerül.
Nem fenyeget szakítás:
te magad vagy óriás!
 

Órtiás; Z-nek

Beküldte kékszem - 2017, január 21 - 08:30

 Apró kis teremtés,
gyötör a szenvedés?
Győzd le, és kész!
Szellemed szüli
a szépséged,
szépséged táplálja
szellemed.
Szültél-e gyereket,
akiből óriás lehet?
A szellemed szépíti
szépséged az meg
a szellemed.
Szültél-e gyereket,
akiből óriás lehet?
Óriás pedig lehet,
aki szenvedett,
de az nem, aki
vétkezett.
Szenvedés szárnyakon
elrepül,
pengetni a lantot
sikerül.
Nem fenyeget szakítás:
te magad vagy óriás!
 

Idő-part, hullámverésben

Beküldte lnpeters - 2017, január 20 - 23:05

Idő-part, hullámverésben...
Egyszer volt...
Valaha...
Régen...

Képzelt idilli jövendő;
Fölénk tornyosul az Idő...

Látszólag együtt fut velünk,
Rágja testünk, edzi lelkünk...

Idő-part - hullámverésben...
Állandó menekülésben....

Körkörös vagy lineáris -
Semmiképpen sem lojális...

Talán egyszer,
Talán többször;
Lefutja létét a Göncöl...

Ki nem hunyó öröklétben...
Idő-part -
Hullámverésben.

 

Hogyha a szívem

Beküldte hubart - 2017, január 20 - 20:33

Hogyha a szívem üvegből lenne,
meglátnád akkor önmagad benne!
Ám hogyha rajta jégvirág csokra
nyílna, széthullna fényszilánkokra.

Legyen hát inkább hű gyapjúposztó,
hitemet hordó, meleget osztó,
vagy kincset rejtő vén mázas bögre,
s őrizze nyarunk már mindörökre! 

Oldalak