Blogok

Meghajolnak

Az udvaron este járok,
köszöntenek a virágok,
meghajolnak, üdvözölnek,
nyújtják kezük az öregnek.

Az udvaron este járok,
szirmuk bontják a virágok,
illatuk halvány rózsaszín,
jól érzik maguk odakinn.

Arra megyek, meghajolnak,
mert tisztelnek a jámborak,
minden virág hálás nekem:
szárazságban öntözgetem.

Színes karjukba fogadnak,
gyógyszer minden virágillat,
hogyha érzem nyugodt vagyok:
főt hajtanak a virágok.

 

2015. XXIX.

HUSZONKILENCEDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

 

 

BBC

2015. október 6.

17 55

 

MŰSORVEZETŐ:

A következő telefonáló Mr. Earl O’Rourke Durhamból. Parancsoljon Mr. O’Rourke!

 

NÉZŐ HANGJA:

A múlt héten ünnepeltem a kilencvenötödik születésnapomat.

 

MŰSORVEZETŐ:

Gratulálok, Mr O’Rourke! Igazán szép kort ért meg.

Csak állok a parton

 
H.Gábor Erzsébet
Csak állok a parton
 
Csak állok a parton és nézem a tájat,
a szél simogatva, játszva becéz,
a hársfavirágnak az illata árad,
az égi mezőkön nyáj legelész. 
 
A felhők az égen ma bárányalakban
lejtik a táncot a pásztor előtt,
a vattaruhájuk, mint tollpuha paplan -
mennyei ünnep e szép délelőtt!
 
A völgyben, s a réten is annyi virág van;

Szerelem és líra - CCLVII.

KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ

 

 

hazám hazám te min – de nem.”

 

Azt viszont le kell szögeznem: a „lépcsőzetes értelmezés” legszélsőségesebb megnyilvánulása – legalsó lépcsőfoka – egyértelműen kizárható. Parti Nagy verse nem tagadja a hazafiságot, és nem ellenséges a hazával szemben.

 

A vers további részei egy ilyen felfogást nem támasztanak alá.

 

 „hazám hazám te min – de nem.”

 

Vajon miért került ez ide?

 

Hömpölygő május

 
Mint ezernyi tarka, pezsgő
víg gomolyba bújt, serény
pillanat, ha láza megnő,
s önfeledten ég belém,
úgy terül a fény a fákra
hömpölyögve, zsongva rázza
szél a lombot, selymes árnya
ringató neszén
leng, libegve száll a lelkem,
éber éhe duzzadó,
átölelve tart e percben,
s enyhet oszt a dús való,
csendje permet, álma fényfolt,
lét, jövő, ma és a régvolt
lángra lobban s ég az égbolt
pirkadó szemén.

Elmorzsolva

 
Valamikor tengerit morzsoltunk,
miközben történetek keringtek -
beleszóltam, nagyapám leintett:
nono, kölök, csitt, ez a mi dolgunk.
 
Ültem sután, figyelve, szorgosan,
szakajtómban gyűlt a kukorica... -
lelkemben pedig a sok krónika,
felváltva nőtt kinn és benn a hozam.
 
Valamikor esténként sakkoztunk,
a konyhában, mert ott jó volt lenni -
"tatám" tanított bástyát bevenni, s
arra, hogy miért kéne sáncolnunk.
 

Vár-ady Endre: Békanász a latyakon

(Paródiakisérlet)

Lidércálmunk: megyünk a gőzbe,
- két szép kétéltű combja főzve -
mi, Bék Aliz, és Bék Aladár.

A lápra ma rossz idők járnak,
séfek csapnak le, gólyaszárnyak;
szegény brekkencs, most annyi neked!

Pünkösdi Szentlélek-hívogató

Fényteli pünkösd, mámoros, édes, tűzpiros ünnep,
jöjj, lobogó Láng, szívbe sugárzó szent örömünknek!

 

Szállj le, Tüzes Nyelv, harmadik Isten, lenge Fuvallat,
életet izzón átalakító, égi Sugallat!

 

Töltsd be a lelkünk napsugarakkal, szép ragyogással,
életigenlő gondolatokkal, angyali vággyal!

 

Hétszeresen bő Lélek-ajándék, szívbeli Jóság,
áldalak egyre életet osztó, tiszta Valóság.

 

Nyisd meg az ajkam, szólni tanító Isteni Ihlet,
ünnepi szóval hadd köszönöm meg mennyei kincsed,

 

Menny és pokol

A menny világa oly szépséges,
mit a képzelet fel nem érhet.
Lásd; tavasz, nyár ősz milyen csodás!
E földi szépség csupán fonák.

A Mennyeinek fordítottja,
bűn, s a zord halál árnyékolja.
De ragyog a szép Hajnalcsillag,
igaz hit egén remény virrad.

Keskeny bár az út, kövesd fényét!
Kerüld széles út sötétségét,
mely visz az örök kárhozatba,
pokol tűzét nincs, mi eloltsa.

Élek is, nem is

 Senkinek nem létezem,
elvesztem,
mégis látnak az utcán:
véletlen,
nagy kutyák ették meg az
életem.
Nem vagyok,de mindenkit
szeretek,
nem hiszik mások, csak a
gyerekek.
Bennük még él az élet,
nincs veszély,
mind többre hajtja őket
a szenvedély.
Egymás után ülnek a
a hintára,
azt mondja anya, elég
lesz mára.
Ne jussanak oda, hol
én vagyok,
őket őrizgetik az
angyalok.
Engem az ördög vitt el
messzire,
de sokszor visszatérek
e helyre.
Olyankor aztán ismét

Miben hiszek?

Hogy miben hiszek?
Rám tartozik csupán...
Saját hajómon
Magam vagyok
A kapitány...

Saját Hitem
Csupán nekem ragyog;
Nem térítek,
És nem vitatkozok.

Higgyen ki-ki
Amiben akar,
Minden anyagon túli távlatot
Köd takar.

Amiben hiszek,
Engem hajt csupán;
Egyházat,
Prófétákat
Nem kíván.

A Hit apró,
Félénk
És reszketeg;
Azzal osztom meg, akit
Szeretek.

A Hit mosolygós,
Vén öreganyó;
Vele a rozzant kor is
Lakható.

 

Alkonyi fényben

H.Gábor Erzsébet
Alkonyi fényben
 
Alkonyi fényben mély a csend,
Holdanya álma néma fent,
én is a Holddal álmodom,
magam a csöndnek átadom.
 
Nézem a fáradt arcodat -
döcög a szürke sorsvonat,
megkopott rég az óralánc,
homlokod boltján mély a ránc.
 
Istenem, meddig tart az út?
Kiszáradt régen már a kút -
könnyei hullnak, sír az ég,
szomjazó lelkünk inna még.
 

Lobbansz-e még?

Ledér orgonák sziromruhája hull,
a holdsugárban fürdenek kecsesen.
Májusi éjben szerelmet keresek,
csak ne sziszegne hátam mögött a múlt.
 
Lobbansz-e még nagy lángú tűzre szívem?
Bár szürkén csorog reám az éjszaka,
de majd véget ér magányom korszaka,
ha a boldogság feltűnik a színen.

Határtalan

 

Ha árnyékot vet falra a fény,

tiédbe simul át az enyém.

Együvé olvadunk a síkban,

mint két pontocska kurta csíkban.

 

 Ha fény hull ránk, mindkettőnk ragyog,

 sugaradban is sugár vagyok,

 s ha egyszer eloszlunk a térben,

 velem porladsz el mindenképpen.

 

Vizsgadolgozat

Kevesen tudják, hogy Sir Isaac Newton egyszer csaknem párbajba keveredett. Jelentéktelen ügy volt, nagy baj lehetett volna belőle.

Newton ellenlábasának, Robert Hooke-nak egyik ismerőse, egy Pemberton nevű katonatiszt egy alkalommal kifejezetten provokálta a tudóst. Tehette, Isaac Newton akkor még nem volt a Royal Society elnöke, és a nevéhez sem kapcsolódott még a Sir megszólítás.

Az ügy észrevétlenül elcsitult.

Senki sem tud róla semmit.

Éltető ébredő (unokámnak)

 
Álom-manó, csöppnyi lélek, berepült az ablakon.
Tündérszárnyat hozott néked, édes kicsi angyalom -
repülj vele el messzire, vágyott gyermek-kertedbe,
ahol vár egy mesevilág, játszhatsz ottan kedvedre.
 
Mosolyog rád sok fura arc, képzelt, valós, félrémes, 
törpék, dínók, rénszarvasok, egyik sem ellenséges -
körülnézel szép szemeddel, elbűvöl a látomás....

Oldalak