Zöld levél ritmusa éltet,
az idő múlik csöndesen,
jó lenne, ha nem sietne!
Patak csobog, ezüst vize
locsog, frissen mosolyogva
elér a folyóba, s halad
a tengerig, a zöld levelek
visszatérnek, beborítják
a tó álló vizét, még telik
a reményükből, de a ritmus
múlik, zöld erdőben a levelek
ízlenek a karcsú őzikének,
belőle ő is kap; erdő, őzike
meg a levél bízik a ritmusban.
KÉTSZÁZNEGYVENHATODIK RÉSZ
Ilyen értelemben kellene tovább hömpölyögnie a versnek.
Helyette:
„Ha nyelvvel és ha felesel,
ha Cola Light, ha langy melasz,
ha pótkávé, mit teleszel
kenyérrel nénikém tavasz,
ha egyfogaddal megeszel,
a nyammogásod is vigasz,
ha fel-feldobott kő leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”
Hosszú a tél, unom már a hideget,
az ágy pokla jó meleggel hiteget.
Luciferrel koccintottam az éjjel,
nem jó borral, ronda rézelejével.
Drága Gyöngyöm,
Anikóm,
Szeress, amíg élek,
Ameddig Veled élhetek,
Szép marad
Az Élet.
Én Neked - Te nekem...
Ezt úgy hívják:
Szerelem...
A Szerelem
Isten adománya;
Aki nem hisz benne,
Soha meg nem kapja,
Bárhogy kívánja...
Feleségem,
Édesem,
Drága kicsi Társam!
Nem hinném, hogy szerencsésebb
Ember akad nálam.
A percek tűnnek,
Illannak az évek,
Homályosodnak az emlékek,
És fényképek
Galériája őrzi
Időszámításunk kezdeteit.
Mysty Kata
Vershangverseny
Tenorok java lép eléd!
Prömier készen; és ekképp...
Vers-zene-dallam ünnepén,
Csúcson lesz minden a helyén!
Éneklő lélek, - szava nagy!
Szirteknek intvén, s azoknak,
akikben a szív romlatlan...
s mindig a Szépre szomjasak!
Hegyorom, gerinc, és derék!
Lantosok torkán szenvedély, (tollán?)
Parnasszus díszben, lelkesen...
Hangverseny készül, - verseké!
Szíveket hódít meglehet...
Tartalom és a szerkezet!
Egységbe fonja álmodat,
NEGYVENHARMADIK RÉSZ
Minden mozdulat kín volt, lélegzetvételnyi pihenés sem akadt.
Minden újabb háztömb újabb nehézség, újabb kockázat. Minden utcasarok a halál birodalma, ahol újabb rettentő veszélyek leselkedtek. Mindent ellepő fekete áradat, romok és halottak mindenütt. Ilyen képet nyújtott Asztlant fővárosa.
Fényragyogással ébred a reggel,
harmatgyöngyén csillan a napsugár.
Megnyílik sok - sok föld mélyi rejtek,
madárajkon zeng a tavasznyitány.
Rózsaszín kelyhét hunyorka nyitja,
bármerre nézek, mozdul az élet.
Bontakozik a természet titka,
mosolyog rám az ég azúrkéken.
Oly sok szép tavasz van már mögöttem,
mégis elbűvöl e csodavilág.
Köszönt minden új nap új örömmel,
ezernyi kincset előttem kitár.
Schvalm Rózsa
(2016-02-22)
Ágyba, földbe nem vetünk,
lassan elfogy így a szép.
Szél-sodorta nemzetünk
fattya mind olajra lép.
Nincs, ki szülne gyermeket,
nincs ki védjen itt hazát,
Istened ma elveted,
sorsod útja kínt, ha ád.
Isten nem dadog.
A Lét gomolyog,
Anyag nemléttel
Kéz a kézben
Köztünk andalog.
Önjelölt próféták sora;
Demagóg közhelyvacsora...
Dolláristen centig áldja;
A Haza - csak alku tárgya.
Isten nem dadog,
A Föld búsan forog,
Reklámokra festett Jövőnk
Máris nyomorog...
Ha mindent a pénzre hagyunk,
Magyarnak nem maradhatunk.
Pedig csak maradni - kevés;
A Nemzet:
Önrendelkezés.
Isten nem dadog,
Csak gépi jelen-viharok
Vasgyomra korog.
Egy jó barát mutatta be.
Én túlzottan tiszteltem,
ő magasról kezelt, neki
semmit se jelentettem,
így később, ha találkoztunk,
csak kínos vigyor járta,
s én, mint Kuka vagy egy csuka
merültem némaságba.
Milyen Szende…- gondolta ő,
ha mélán rám tekintett,
s tovább topogtunk hallgatag,
amíg egy taxinak intett.
Egy gyűlésén felszólaltam,
Kis Tudor…- mosolygott,
s nem vette észre, hogy addig
Nincsen macskám, se kutyám,
én ugatok ezután.
Hogyha csontot nem kapok,
mérges leszek, harapok.
De ha jön rá majd kamat,
csóválom a farkamat.
Nem bírom a hideget,
gazdám óllal hiteget.
A postások utálnak,
Denise elég nehezen szánta rá magát erre a lépésre. A barátnői, akiket megkérdezett, igyekeztek lebeszélni róla.
- Robotszerető? Kiberotikus házi szolga? Magadnál vagy, Denise? Az hatvan-hetvenéves mamókák szokása, hát nézd már meg magad a tükörben! Ragyogó hölgy vagy, mi az a negyvenhárom év? A világban hemzsegnek a korban hozzád illő pasik, nagyon hamar találsz valakit, csak öltözködj egy kissé ügyesebben! Letelt a gyászév, újra tavasz van, jöhetnek az élénkebb színek, az elegánsabb ruhák. Smink és hajfestés, mi ez a spártai tartózkodás?
Mint a megfagyott kézmozdulat,
mely bénán, sután a légben akad,
mely elindul, s meg nem érkezik,
úgy állok itt, úgy állok itt.
Pepita nyarak kockáiban
ismert rébuszként fejtem magam,
szakad a szív és tárulkozik,
Óvodásnál sokkal menőbb
a bölcs kisiskolás.
– Mondd, nagypapa, mi volt előbb,
a tyúk, vagy a tojás? –
veti fel a kisunokám
az örök dilémmát.
Hosszas magyarázás okán
kerülném a témát.