Blogok

Fiam születésnapjára

Mysty Kata
Jöttödre vár Gyermek,
apád s anyád!

Tomboló ifjúságom nyarait
rajzolják fölém az ég csillagai.
Szaporák sugarai,
hisz ünnepi díszben van a Fény ...
Szerelem szül szenvedélyt,
vagy tán szenvedély szül szerelmet,
élet fogan, és drága magva kél.
Az anyaság, földi mennyország,
adja nap mint nap áldásait ránk.
 
Jöttödre vár Gyermek,
apád s anyád!
Mint a Messiásra!
 
 Gyermekem!
Csodaként téged, Jézus tett ölbe!
Szent karácsony ünnepén.

Schvalm Rózsa,:Mint csillogó,hópehely

Schvalm Rózsa:

Mint csillogó hópehely,

Napok múlnak

csendesen,

Nagy dolgoktól

mentesen.

Apró csodát rejt a perc,

Ha szív húrján visszacseng.

Egy mosoly, egy kedves szó,

oly lélek - simogató.

Mint csillogó hópehely,

öröm - fényben olvad el.

Cseppjeiben felragyog

 szeretet az arcodon.

Eltűnnek az árnyékok, új csodát

hoz holnapod.

Eljön Ő : ki megmentett, átölel

fényességgel.Betölti az életed:

hit, remény és  szeretet.

Isten bennünket nagyon túlbecsül

Isten bennünket nagyon túlbecsül,

Hogy ide, ahol a jövő feszül,

A múlt éppen ezer szilánkra hull,

A csúf jelen vonít gazdátlanul;

És divatot diktál a kárhozat,

Éppen minket tett, és nem másokat.

——–

Isten bennünket nagyon sokra tart,

Ha itt, ahol már nem látszik a part,

Pénz adóztatja a szeretetet,

A szabad csak azt jelenti: lehet;

A bizalmát éppen belénk veti,

S a vízözönt ezért késlelteti.

—-

Errefelé

Errefelé a Remény az Élet,

Az Álom? Örök cseresznyevirág,

A józanság öl, csak a mámor éltet,

S a szkepticizmus?

Tán csak lustaság.

—–

Hangoskodók jönnek-mennek,

Hülye majmok kardot fennek,

Uzsorások uzsorkodnak,

Komprádorok torkoskodnak;

De a Magyar reggelente

Zsúfoltságban

Munkába szalad,

Ölel,

Szeret,

Fogcsikorgat,

Dolgozik – és

Megmarad.

—-

Errefelé a Megváltás: a Csók;

Tétova téridő

Téridő, a vén pojáca,

Az érdemes veterán,

Memoárját hirdeti

A Vaterán.

——
Csupa prófétikus emlék,

Vegyétek meg, tudós elmék!
A Lét így jön és megy tova,

Gyalog – mivel nincsen lova.

Az üstökös csóvát lógat,

Így irtja a rágcsálókat.

Galaxisok tekeregnek,

Vegyen könyvet a gyereknek.

———

Téridő, az öreg mester,

Övé a vén  penzió:

Tizenegy Dimenzió;

Ott a kertjét műveli,

Porból lettünk, porrá leszünk

Porból lettünk,

Porrá leszünk.

Friss, reggeli csók-világban élünk,

Könny és mosoly aranyozza létünk,

És holt anyag

Emel hidat

A Semmi peremére,

Szór füstöt

Tiszta égre,

Életörömre,

Létre;

Élünk és küszködünk,

Porból lettünk,

Porrá leszünk.

—–

Porból lettünk,

S a por lehúz

A porba;

Balsors köt súlyos éveket

Száraz tarló-csokorba,

Anyánk tora,

Rossz csutora,

Törött szárnyú madarunk, az optimizmus

Szeretgetjük,

Dédelgetjük

Jó melegben kényeztetjük;

- Takarodj, halál! -

Hátha egyszer mégis,

Mégis

Fel az égbe száll.

—-

Ápolgatjuk,

Gyógyítgatjuk,

Hogyha fázik, betakarjuk,

Az Isten figyel,

Hátha egyszer

Magához tér,

S újra énekel.

Megtaposta orosz pata,

Lopta sunyi demokrata,

Adó törte,

Kamat ölte,

Drága segítség gyötörte,

Félve néz a domb mögül;

Ápoljuk és dédelgessük,

Tagadni mindig könnyebb

Tagadni mindig könnyebb,

Mint szépet mondani,

A mások véleményét

Meg sem kell hallani.

—–

Hit, remény és akarat

Épít palotát,

Zászlóval tör

Halál között

Túlsó partra át,

Emel csodát,

Szép szerelmet,

Csókot, esküvőt,

Tornyot tesz a világ fölé,

Templomot,

Jövőt;

Szeretetre szoktatja

A kérges kezeket…

Mit tesz hozzá mindehhez

A szkepticizmus?

Hát…

Börtönöket…

Családpolitikai rigmus

Azt csacsogja sok gerenda

Meg tetőcserép,

Örökké a szexről van szó,

Mégis fogy a nép.

——–

Nem tudja már a magyar nép

Lánya és fia:

Szeretkezés ám az élet,

De nem orgia.

——–

Mára a ferde  se ferde,

Csak különleges,

Az üresről is kiderül,

Hogy csak üreges.

——-
Kárba vész a szép ifjúság,

Szent energia,

Nem hozza azt vissza többé

Értekezlet-fóbia

Sosincs vége,

Szünet kéne,

Hömpölyög a szó-folyam,

Semmi lényeg,

De az hosszan

És végtelen

Komolyan.

—-

Mint enyészet,

Lassú végzet,

Nyomában

Víz sem fakad,

Hogyha délre

Nem lesz vége,

A velő is

Elapad.

—-

Duma-kvóta

Órák óta,

S nagyon messze még

A vég,

Tornyosul ránk

A szűk jelen,

S eltűnik

A messzeség.

 

Ulenspiegel

Nincs vagyonom, nem vagyok senki más:

Mint hírhedett, rossz garabonciás,

Aki csak tekereg,

Nyugodtan lenéznek

A Fuggerek.

Engem nem érdekel az osztalék,

Csupán a távoli

Rejtelmes messzeség,

Ahol a Létnek titka rejtezik,

S Ég a Földdel buján

Ölelkezik.

—–

Nincs koronám, nem vagyok senki más,

Mint üldözendő garabonciás,

Nálam a csízió,

Hadd üldözzön

Az inkvizíció.

Nekem a dogma már nem menedék,

Rímek Anikónak

(Hogy tudok-e még rímet a Nevedre…)

Húsz év után egy csendes házikó,

Szerelmünk a legfontosabb lakó,

Drága Anikó.

—–

Szomszéd kocsmában poshadt dáridó,

Ablakunkban kis feketerigó,

Drága Anikó.

—–

Legyen hőség, vagy szakadjon a hó,

Veled közös életet élni jó,

Drága Anikó.

—–

Ma már a hajam ritka és fakó,

Közelebb van már az Égi Bakó,

Te meg maradtál büszke, csillogó,

Adapa himnusza

A roppant tágas lenti sík

Sárgán pislog reám,

És játékszerré törpül el

Alant a kis

Hazám.

Nem látszik már az otthonom,

Hol gyertya lángja ég,

Jó itt nagyon,

De messze még

Az Ég.

——–

Hangyabolynál is apróbbak

Ott lent az emberek,

Szemem sarkában reszketeg,

Kis könnycsepp ténfereg.

Hány célt villant

A messzi köd?

Fény lesz-e majd elég?

Mert látom már,

Hogy messze még

Ha a Halál

Ha a Halál boltos lenne,

Minden árnyék hozzá menne,

Árnyék-létet tőle venne,

Árnyék-étket abból enne.

——-

Ha a Halál postás volna,

Fekete biciklit tolna,

Ugatásban kóborolna,

Minden csikkért lehajolna.

—-

Ha a Halál festő lenne,

Mindent feketére kenne,

Mindent feketévé tenne,

Nappal is éjszaka lenne.

——-

Ha a Halál hentes volna,

Csigolyákat darabolna,

Bárdjának a hús hódolna,

Nehéz és boldog napokon

Nehéz és boldog napokon,

Vermet akárki ás;

Rágyújt két jelenés között

A garabonciás.

—–

Nehéz és boldog napokon,

Tárló és paraván,

Bízunk benne: a sok üveg

El nem törik talán.

——

Nehéz és boldog napokon,

Ha megjön a Király;

Tüstént üdvözlik: “Befelé,

És jól artikulálj!”

—–

Nehéz és boldog napokon,

Ha nyitott a plató,

Eső szakad, de a világ

Még megszárítható.

Neked is szól a köszönet

Neked is szól a köszönet,

Te kedves, hű barát,

Együtt tapossuk bánatok

És örömek sorát.

——

Tábortűz: élő, eleven -

Talán azok vagyunk;

Míg kívül minden jégbe fagy,

Mi tovább lobogunk.

——-

Neked is szól a köszönet;

Mert Te is vagy nekem;

Folyjon bármi a Körösön,

Ezt sose feledem.

—–

Tán nem maradtam mindenütt

És mindig én felül;

De Te is ott voltál velem,

S nem voltam egyedül.

Szerelem és líra - V.

Ötödik rész

 

A forma a líra fontos, a tartalommal egyenrangú része. A lírai művek forma-érzékenyek; tartalmuk csak a forma által létezik, csak a forma által fejeződik ki. Tartalom és forma egymást kölcsönösen meghatározzák, ellentétben a filozófiailag felfogott anyaggal, amely közömbös a formával szemben. „A forma, amelyre a szépnek szüksége van ahhoz, hogy láthatóvá váljék.” (SCHOPENHAUER, a. 1981: 148.) – mondja Schopenhauer.

Oldalak