Blogok

Eskü-szegetlen

Mennyi minden lehettem volna én.
Csobogó patak erdő rejtekén.
A szivárvány, nyaradnak kék egén.
 
A sötétben lehettem volna fény.
Nap melege hideg tél éjjelén.
Magányos estéiden a remény.
 
Lehettem volna tiltott szerelem.
Neked én csak az álmod lehettem.
Más asszonya ki eskü-szegetlen.
 
Te akartad a csalfának hitt nőt,
mint hőség az enyhet adó szellőt,
én szomjaztalak, mint föld az esőt.
 . - .

Focis dal

Mysty Kata
Focis dal
 
Száll a labda; foci-ball,
  pattog, gurul, égbe száll,
kapufáról betalál...
benn a gól is tapsra vált.
  Mosoly, hurrá, van öröm...
szép játék meg gólözön;
katarzis és köszönöm.
 
Jobb a játék, nincs közöny.
Csatár-cselek, több öröm:
a közönség megköszön...
Lábról lábra jár a labda,
hosszú lesz a focibál,
gólra éhes a család,
az aréna teletál.

Fürödj meg kedves (3)

H.Gábor Erzsébet
Fürödj meg kedves
 
Fürödj meg kedves, langy a víz,
lemosom rólad az út porát,
vesd le a sors sáros bocskorát,
feledd a rosszat, s újra bízz!
 
Bontsd le árnyékos várfalad
 - ha itt vagy, nem számít semmi sem,
bánatod messzire elviszem -,
s hunyd be szemed, ha bánt a Nap!
 
Múltadat tisztára áztatom,
vetkőztesd le a lelked is!
Hószín a vánkos az ágyadon -
 

Vágyódás

Új mezőkre, új utakra
vágyom mindig szüntelen.
Messze szállva vágy tanyája,
szerteszét a nagy világba',
szívemben még egy helyen.
 
Hogyha hív a szél nevetve,
dombok lankás oldalán;
visszanézek otthonomra,
nem figyelve bús napokra,
búcsút int szívem talán.
 
Majd, fülembe szél sodorta
hívó, zengő dal, ha száll;
átölelve és karolva,
úgy emel fel összefogva,
mint jóságos griffmadár.

Csöppnyi fény

Néha elég csöppnyi fény,
gyertyaláng az asztalon.
Képzeletem andalog,
hallom a nyár-est énekét.

Az ezüst vándor mosolyog,
arca most csupa derű,
örülni neki egyszerű,
mindennap látja a Napot.

Mennyi-mennyi csillag ragyog
az éj sötét abroszán,
csak bámulom tétován,
vajon melyik lett otthonod.

Repülni vágyok, hívogat a fény,
meglesném kimért sorsomat.

Elcsukló hangon

Ha szólni kell Rólad,
elcsuklik a hangom,
sóhajt minden mondat,
ha bánatom mondom.

Csóktalan éjszakák,
szívem, mint metronóm,
a hajnalok fájnak,
nem ölelhet karom.

Nincsenek álmaim,
csak furcsa, néma gyász
elkopnak vágyaim,
rám csak Isten vigyáz.

Hadd legyek ma...

Hadd legyek ma
védő háló,
üggyel-bajjal
rád találó.
 
Hadd legyek ma
ki-be 'járó,
innen-onnan
téged látó.
 
Hadd legyek ma
fülbe mászó,
dalban, szóban
ellen'álló.
 
Hadd legyek ma
könnyet ejtő,
érte, érted
tűzbe menő.
 
Hadd legyek ma
kapucsengő,
szívből szívbe
csilingelő.
 
Hadd legyek ma
fénylő kendő,
szélben, kékben,
Napra lelő.
 
Hadd legyek ma
enyhe zápor,
harcra készen,
mindig bátor.
 
Hadd legyek ma

Mire vársz?

H.Gábor Erzsébet
Mire vársz?
 
Mire vársz a görbe hátú fák alatt?
Azt hiszed, az ősz után még nyár lehet?
Rút az idő, alaposan rászedett, 
redőzve rád mélybarázdás árnyakat.
 
Áldozóban már a napod, alkonyul,
pókfonálnyi könnyű álmod elrepült,
mézes borból asztalodra nem került,
torkod emlék fojtogatja, elszorul.
 
Száraz ágból hajtás soha nem fakad -
lábad elé hullik le egy rőt levél,

Útelágazás

Vesztedre vagy ma itt,
a szívem nem repes,
hiába hív az unt csalit,
a kerti pad sem andalít,
kalandra már reves.

Fülünkbe súg a szél,
de már a nóta más,
netán a vén tücsök zenél?
Csodát, virágos őszt remél?
Ez itt a hervadás.

Új szkéné - vált a kép:
utunk elágazik.
Ki jobbra tart, ki balra lép,
s az őszi szél hajunkba tép.
A parton két ladik.

2014. jún. 28.

 

Angyal gyermekM

Mysty Kata
Angyal gyermekM
 
Angyal voltál születéstől, született
szelíd bárány, szeplőtelen, egy nimfa.
Jót követő, aki nem is vétkezett.
Igaz lelked nagy hitében - lágy trilla.

Angyal voltál kezdetektől, s vértezett.
Eget, földet úgy átjáró mézillat.
Mint tanítvány bizakodóbb, oly remek.
Ébren járó, épebb, készebb, - szép ima.

Angyal Gyermek, megtelt szíved örömmel!
Szívet követsz, szívességed , örök jel.
Szelíd bárány, szeplőtelen, idea.
Égieknek nagyon tetsző, - igen, az!

Tetőzni bajt

H.Gábor Erzsébet
Tetőzni bajt
 
A dús folyónak árja már
a parton majdnem átszaladt,
az ég szeméből ennyi könny,
tán évek óta nem szakadt.
 
A búza szára vízben állt,
a nyár hiába küszködött;
az Úr akarta! - Így legyen!
S a víz győzött a tűz fölött.
 
A gazda kérges szíve fájt 
- hajolva dőlt a búzaszár -,
az égre nézett - Istenem,
kenyérre így se futja már!
 

Eső után

Orgona illata leng a sötétben.
Sok kicsi tócsa az útra szaladt.
Ballagok egyre, kinyújtva a léptem,
mert a Tejút van a lábam alatt.
 
Májusi éjszaka fénylik az utcán.
Csillog a csönd, s csepegő a magány.
Gyúlnak a csillagok istenek úján;
s táncol a lelkem a hold sugarán.

Oldalak