Blogok

Sorsomat író

H.Gábor Erzsébet
Sorsomat író
 
Tombol, lángol a láva nyár -
mit ér, ha nem vagy itt velem?
Szívem kifosztott, árva már,
érted jajongva - fájva vár
- mit nekem fránya intelem!
 
Kellene zápor, hűs eső,
- lombjukat óvnák még a fák -
mire, a tűzben szenvedő,
hamvadó sorstól rettegő,
aszályos élet, száraz ág?
 
Friss vized kéne, s csókjaid,

Választás után

Mysty Kata
Választás után
 
A sértettek lajstrommal
üzengetnek
helyesen.
"Aki dolgozik, véthet is
hibákat
rendesen..."
Imádkozásra ösztönöznek,
- kétségtelen -
Megfogadjuk majd mindezeket:
Megígérjük
ösztönösen,
De azt kérjük viszont; tegyétek
majd egyben
magatokat is rendbe'
Így lesz csak ügyünk
rendben!
Így lesz, aki húzza,
és lesz, aki meg'tolja
a szekeret!

 

Egyszerűn

Téged látlak, míg a világot nézem,
fátyol sem maradt, ami eltakarhat,
szemednek fénye ma olyan tünékeny,
mint a fűszálakon tetszelgő harmat.

Mintha messzebb lennél, vagy magasabban,
betakarnálak -  csak félig érlek el,
mikor ölelsz, rajtam a tél is paplan,
s a zörgő csontú halál letérdepel.

A Napot, mely ujjaink között lapul,
homlokod barázdáiba csókolom,
egymásnak maradtunk cicomátlanul,
te az egyik, én a másik oldalon.

Utánam ne maradjon bánat, se bűn,
én így akarlak szeretni, egyszerűn.

 

Székely sírfeliratok/humor/

Tegnap előtt, péntek reggel,
Szűcs János arra ébredt fel,
hogy halva fekszik az ágyon,
és nincs többé a világon.

Mély nagy az Isten hatalma,
ráborult egy kazal szalma,
és e tény következtében,

nyugodjon itt éppen.

Papp Márton felett van
e fejfa ültetve.
Életében a guta
Sokszor kerülgette.

Szeresd a verset!

 

Mysty Kata
Szeresd a verset...
 
Szeresd a verset
legyen az imád,
legyen mindenkor
aki segíthet,
egy jó barát.
Hangulathoz valót,
válassz, vele akár
talpra is állhatsz.
Észre se veszed,
a lelked már tüzel,
Dalra is fakadsz,
S Pegazusod majd
veled nyargal...
Sőt látóvá lehetsz,
ne késlekedj,
a lant lesz
majd fegyvered!

 

Hiába kérdezem

H.Gábor Erzsébet
Hiába kérdezem
 
Mitől a szép varázs, e szűzi, égi báj?
Miért e hófehér titok - te téli táj?
A lomha hó alatt mi végre rejtegetsz
csodát, regét, s minek, ha látni nem lehet?
 
Csitulj, te vad vihar, s jeges fagyok hava -
a vén idő legyőz, s az újulás „nyara”.
Ha olvad, elveszel, te büszke február,
a tócsa lesz ruhád, ha tűz a napsugár.
 
De kérlek addig is, ma súgd meg énnekem -

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Faludy György
Óda a magyar nyelvhez
 
(Kéri Pálnak)
 
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
 
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,

A harmadik regényem

Azoknak, akik követtek az előző helyen, és netán itt is olvassák a bejegyzéseket:

A harmadik regényem jövő hét hétfőn jön ki a nyomdából.

http://www.gocpont.com/?p=458

https://www.facebook.com/StephenPaulThomasHun

Remélem, hogy akinek tetszett az első kettő, az ezt sem tudja majd letenni.

Köszönöm, minden jót

István

Születés

H.Gábor Erzsébet
Születés
 
Élet szunnyad a hó alatt,
elég volt már a téli árny,
árva szívemben dal fakad -
repítsen újra égi szárny,
ragyogni vágyom, mint a Nap!
Öleljen langyos, lenge szél,
s enyém lesz minden pillanat,
bizsergő láz, mi bennem él.
 
Termékeny földben száznyi mag,
duzzad, feszül a szép jövő,
- születni mindig áhítat -

Oldalak