Blogok
Ablak mögött, esőben...
Beküldte barnaby - 2013, október 3 - 14:33Monoton kopognak álmos esőcseppek.
Rozsdás könnyek a vakult üvegű ablakon.
Megsárgult fényképeid elém repítettek
ahogy mezítláb sétálsz, a fényesre koptatott
macskaköveken. Szalma hajad összeállt,
-oldalra hajtva fejed,- nevetve ráztad le permetét a nyárnak,
mint virgonc tacskó kölyök...szanaszét repítetted.
Te vagy a Nő, az örök szépség. A legszebb mese,
leírhatatlan történet, hideg varázslat a forró homlokomra...
Repülj, repülj még, csak most az egyszer!
Engedd, hogy hűsítsen szárnyaid suhogása,
A meghitt Jelen
Beküldte lnpeters - 2013, október 2 - 23:36Körülvesz áldott percekkel,
Követ fényes tekintettel.
—–
Perc-mosollyal hozzám simul,
Oltalmaz láthatatlanul.
——-
Létből boldogságot fakaszt,
Életben, reményben maraszt.
——-
Kutyusaim üdvözlete,
Otthonom finom melege,
Feleségem tekintete…
—-
Isten a Jelenben
Éltet;
A jelenben
Ragaszkodik hozzánk
Az Élet.
Őszi aranyban
Beküldte hzsike - 2013, október 2 - 20:50H.Gábor Erzsébet
Őszi aranyban
Őszi aranyban állnak a fák,
ág-boga szűri Nap sugarát,
ünnepi díszük a lombkorona,
gyűlik a földön a dús nyoszolya.
Múlik az élet, hull a levél,
friss leheletnek selyme elér,
érzi a szívem a gyenge nyarat,
dél szele, langy keze, megsimogat.
Nézem a fénylő, szűz pocsolyát,
s benne, a huncut nyár mosolyát,
bomlik a kéreg a fák derekán,
duzzad a barna a gesztenyefán.
Fekete hóesés - XIX.
Beküldte lnpeters - 2013, október 1 - 22:53XIX. RÉSZ
Hogy a frissen érkezők a színpadias látvány helyen mit pillantottak meg, az Magliani meséjéből közvetlenül nem derül ki, de összerakhatjuk.
Még egyszer a színpadi szituáció:
„hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó”
A következő mondatban Magliani a dezinformáció nagyon is modernnek tűnő változatával él: megenged magának egy hatalmas csúsztatást:
„érkezik Guzics és Angelo.”
Sorsvonat
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, október 1 - 21:46Íriszek selymes szirmaiba rejtelek,
lekésett szavak csüngenek ajkamon.
Párnámon keserű könnypacák terjednek,
szegényes számvetés készül irkámon.
Cseperedő esti homályba képzellek,
Ha egyszer arra visz utam
Beküldte hzsike - 2013, október 1 - 18:50Ha egyszer arra visz utam,
ahol a szerelem lakott,
ablakán bekopogtatok,
szomjamat oltó, hűs kutam.
Ha kérdi, ki vagyok, ki az?
Vállára röppenek csendben,
s ő tudom, felismer engem,
azt mondom: madárszívem az!
De sokat daloltam róla!
S repítve himnuszát a szél,
fénytükrű tenger lett az éj,
Ha eljössz hozzám...
Beküldte barnaby - 2013, október 1 - 18:24Ha eljössz hozzám,
boldogan néznek majd meg
ablakszárnyaim.
Feléd integet
a vén diófa is, ha
házam nem leled...
Öreg hársfám is
megérzi, hogy ma eljössz.
Néked illatoz.
Koromszínű fellegek
Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 30 - 22:49Koromszínű fellegek
Borítják az egeket;
Tán nem halljuk,
Ha Isten szól,
S ezért nincsen
Felelet.
—–
Fellegszínű őszi nap,
Kárognak a madarak;
Holt-volt Nyárnak
A vén Idő
Sír-obeliszket
Farag.
—–
Koromszínű fellegek
Szállták meg az egeket;
Kapzsi jelen
Pénzre tátott
Világ-jövőt
Emleget.
—–
Hallgatag felhő-sorok,
Távolban köd vigyorog;
Globalizált
Rossz hatalmak
Öltönyös gyomra
Korog.
——-
Egy Apa emlékére...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, szeptember 30 - 18:14Szemének íriszébe nézve a múlt dalol,
munkás évek gördülnek le a hegyoldalon.
Gyermeki kacaj csendül a régi ház mögül,
apai lelkét a szeretet lengi körül.
Fáradt testben, égő szívvel kedvesét nézi,
közös boldogságukat vidáman idézi.
Gyorsan pergő életfilmje lassacskán megáll,
életünk rendezőjével a mennyekbe száll.
Számvetés
Beküldte hubart - 2013, szeptember 30 - 10:53Hat évtized igazolja múltamat,
nem érdekelt, mi lapul a pult alatt.
Ha csak tudtam, elkerültem én a bajt,
remélve, hogy ami letört, újrahajt.
Póni, Zsombi, Fannika
Beküldte Mysty Kata - 2013, szeptember 29 - 20:03Kacagva messze szállt a nyár
Beküldte hzsike - 2013, szeptember 28 - 20:24Kacagva messze szállt a nyár,
helyére hűvös költözött,
mélyült a bánat árka már,
fakóvá, bússá vált a táj,
az évszak gyászba öltözött.
Siratva sorsát állt az ősz,
vágyait vad szél fújta szét,
fentről egy tündér látta őt,
hatalmas, színes szárnya nőtt,
s csodákat tenni útra kélt.
Szánta az árvát már nagyon,
szárnytollán, lángló’színt hozott,
aranyport szórt rá gazdagon,
ünneppé vált az alkalom,
sötétbe napfényt így lopott.
Pompába bújva állt az ősz,
Renitens torzó...
Beküldte barnaby - 2013, szeptember 28 - 19:29Nem tudtak az angyalok könnyeket ejteni.
Leomoltak a menny-biztos menedékek,
szárnyak nélküli kisbabák lettek csupán.
Szemük égi fénye sötétben rejtekezik
Tekintetükben a kozmosz üressége
Hideglelősen vigyorognak és bután...
Csendes őszi Lét pereg
Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 28 - 15:43Csendes őszi Lét pereg,
Benne őszi emberek;
Barátságos verőfényben
Múlt Jelennel
Enyeleg.
—-
Szeptemberi avaron
Sétálgat a nyugalom;
Csendes őszi hétvégémen
Bach zenéjét
Hallgatom.
——-
Csendes őszi délután
A felleg pihen talán,
Minden reggel kopogtatunk
Az Időnek
Ajtaján.
Davis újabb levelének részlete - XXVI.
Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 27 - 22:31A magyarok és horvátok felháborodtak a vasvári békekötésen. Egyetértek velük, magam is arcpirítónak, kétszínű, gyáva és erkölcstelen lépésnek tartom, erről már annak idején Hohenlohe altábornaggyal is beszélgettünk. Az pedig, hogy ehhez a nevetséges békéhez megszerezték a császár megerősítését is, csak Lipótnak a trónra való alkalmatlanságát bizonyítja. Amúgy is papnak nevelték a rendkívül csúf, csenevész, hitvány és féltékeny természetű uralkodót, most pedig különféle tehetségtelen csoportok koronás bábfigurája lett.
Keserű szerelem
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, szeptember 27 - 22:01Szerettem hajad hullámzó moraját,
szíved vágyának vergődő sóhaját.
Aranyszirmú emlékek szitáltak ránk,
szivárványmágnes vonzotta össze szánk.
Piszok borította szerelmem álmát,
Szerelem és líra - XCV.
Beküldte lnpeters - 2013, szeptember 26 - 23:02Kilencvenötödik rész
Ha a líra helyzetét igazán alaposan mérlegre akarom tenni, sokkal mélyebbre kell tekintenem.
A líra minden irodalmi műfaj között a legszemélyesebb, és a legegyetemesebben személyes, a legközvetlenebbül kötődik emberi mivoltunk belső szerkezetéhez. Tárgya a nyilvános személyesség. A személyiséget is, a közösséget is az érzelmeken keresztül képviseli; mint az emberi lényeg személyes és közösségi oldalának legmeghittebb kifejezője.
Őszbe hajló ág
Beküldte Mysty Kata - 2013, szeptember 26 - 15:47
Most ha hangzik
Beküldte Schvalm Rózsa - 2013, szeptember 26 - 13:46
Most ha hangzik
Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.
Harag napja ha jő, tűzben gerjed heve,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.
Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.