Lapátkerék-mandala,
mint tekerőlant dala
szól, bár vannak itt klisék,
vonz e hangos képiség!
Csobogás – száz arca van –,
partot mos, vagy parttalan.
Szirteken is áthatol,
friss forrás, ha szomjazol.
Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Isten pihen...
Egyszer kívül,
Egyszer belül;
Az Élet mindig
Szétterül.
Hol ideát,
Hol Odaát;
Mindig tovább,
Mindig tovább.
Lét-örvény
Az Idő hátán;
Csupán fikció a Sátán.
Isten
Bennünk hozza létre;
Meghalunk -
Egy újabb létre.
Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Élet terem.
Lét-örvény
A Végtelenben;
Kavarog
Isten
És Ember.
Mysty Kata : Hazafelé...
Rezeg a léc, a létemé,
Bandukolok hazafelé...
A léc alatt szakadt szívem,
lyuk a fala, szinte libeg.
Zengő-bongó hangszer volna?!
Csengő hangját szerte szórja.
Mintha egyre csak terelne,
Merre vigyem a keresztem.
Mennék én már, hogyne mennék,
Visz a végzet Hazafelé.
Utam nehéz végéhez ért.
Acéllá edzett az életért!
Rezeg a léc, a létemé,
hazajutok érzem én...
Sínek mellett áll egy kis ház,
abban született meg Virág,
a környéken a legszebb lány,
felnevelte a mamája,
és szárnyára bocsátotta.
Erekfőn járt iskolába,
szerelmes lett tanárába,
aki örömmel fogadta:
vágyott Virág illatára.
Sétáltak a tornakertben:
fiatalon,szerelmesen,
de elmúltak a szép napok:
a szép leány elballagott.
Tanítónőként folytatta,;
sokat gondolt a tanárra,
volt egy kollégája vele,
aki helyettesítette.
Kacarásztak, szórakoztak,
amikor egy szép őszi nap
Tegnap még itt voltál,
Drága Nala...
Féltettünk,
Tudtuk, a műtét nehéz,
És egy nappal sem élted túl,
Nala...
Pünkösd
Nem hagytad árván, Uram, a Te néped,
pártfogóként a Vigasztalót küldted.
Leszállt, mint szent, égi láng, zúgó széllel,
hogy égjen szívekben lobogó tűzzel.
Híveidben ma is égő e szent láng,
erőt ad, hogy sziklaként megálljunk.
Hittel, bizalommal, örömmel táplál,
hallgatva szavára jó úton járunk.
Mind, aki szívét előtte kitárja,
édeni világnak lehet részese.
Lét-hajóban Élet-kabin
Hullámzó Idő habjain.
Élet-kabin Isten-kegyben;
Kicsi és hatalmas egyben.
Anyagvilág - néma katlan;
Csak az Élet halhatatlan.
Lét-hajóban Élet-kabin
Úszik az Isten álmain.
Váradi kávéház,
bús jelen, halk szavak;
régi tűz, régi láz
oly mélyen alszanak.
Tegnappá vált immár
az álmodott Holnap,
a jelenünk cingár,
fűzfa sípok szólnak.
ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ
Május oldala sajog,
Jönnek csőstül a bajok.
Tavasz-kulisszák sora
Esős, szeles, rozoga.
Az ég kékséget feled,
Felhődzik ál-kikelet.
Erőszakos fellegek
Takarják a mennyeket.
Anyag Álmon lépeget,
Gúnyolván az Életet.
Május-kulissza mögött
Tán valami eltörött.
Hogyha a Jövő balog,
Legfeljebb korán halok.
Ami rossz: nem tehetem;
Istené a kegyelem.
Május oldala sajog,
Jönnek csőstül a bajok.
2011. április 26.
Szenzációs régészeti leletre bukkantak egyiptomi és brit régészek a Sínai-félszigeten, egy eddig az archeológia számára nem túl érdekesnek tartott helyen, Egyiptom homokjában, a Szuezi-csatornától mindössze huszonhét kilométerre. A csoportot vezető Trevor Richardson (Oxford University) szerint megdőlt az a feltételezés, hogy az ókorban nem voltak képesek fémhajókat építeni. A most talált vízi jármű egyértelműen vasból és acélból épült, hosszúsága meghaladja a kilencven métert.