Blogok

A távlatról

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, május 8 - 16:06
 
Összezsugorodott a holnap,
kicsivé lett, mint apró gyöngyszem -
tartottam tenyeremben könnyen,
s dúdoltam neki sárga holdat.
 
Szaladtam az ablakhoz lesni,
hogy feljött-e már az én csöppem -
de sajnos megbotlottam közben...
s gyöngyöm nem látja mától senki.
 
(2016. április-május)

Tollba-mondóka

Beküldte stapi - 2016, május 8 - 10:06
Mindig így volt, amióta élek.
Belevágok, azután meg félek.
Célul tűztem: ott a Mount Everest,
– lufit fújtam nagyra, ám leereszt.
 
Anya kéne mellém, vagy egy dajka!
Fülbe súgna intőleg az ajka:
„Vigyázz fiam,“ hogy ne legyél szarka,
– nagyot akar, s nem bírja a farka...
 
Inkább használd a csöpp eszed másra:
macskát kergess ülve a padlásra.
Egeret fog, az lesz majd a haszna,
– s te sem leszel itthon egy mihaszna. 
 

Még nem veszett el minden, Európa

Beküldte lnpeters - 2016, május 7 - 23:52

Még nem veszett el minden, Európa!
Még van tovább,
A Múltad még ragyog,
Még van értelme Jövőről beszélni,
De
Vezetőid - alkalmatlanok.

Még nem dúlták fel Martell Károly sírját,
Az összes katedrális épen áll,
A dédunokánk talán még kiköthet
Egy értelmes Jövő partjainál.

Még nem csúsztunk a középkorba vissza,
Még nem vett erőt rajtunk
Végzet-kvóta,
Még van értelme élni,
Európa.

Még van
Cél,
Igaz,
Szép,
Nemes;
Még élni - érdemes.

Sorsom könyvébe

Beküldte hzsike - 2016, május 7 - 21:45
H.Gábor Erzsébet
Sorsom könyvébe
 
Sorsom könyvébe ír az Úr,
pirossal írja; lírahúr,
szavakból hegynyit válogat,
s melléje színes álmokat.
 
Telik az oldal gazdagon,
ünnepi, díszes alkalom,
ajándék nékem, drága kegy -
próbáld meg! - mondja, hátha megy!
 
Köszönöm drága sorsomat;
másoknak várat, zsoldot ad,
nekem meg tollat, s papirost,
mire úgy vágyom írni most.
 

2015. - XXVII.

Beküldte lnpeters - 2016, május 6 - 22:46

HUSZONHETEDIK RÉSZ

 

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

 

 

BBC

2015. október 6.

17 50

 

MŰSORVEZETŐ:

A következő telefonálónk Mr. Cooper Manchesterből. Parancsoljon, Mr. Cooper!

 

NÉZŐ HANGJA:

Megdöbbenéssel állom a budapesti események előtt. Hogyan fajulhattak idáig a dolgok?

 

MŰSORVEZETŐ:

Szerelem és líra - CCLVI.

Beküldte lnpeters - 2016, május 5 - 22:38

KÉTSZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ

 

Olvassuk csak egybe:

 

”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:

hazám hazám te min – de nem.”

 

Rímelni persze jól rímel…

 

Az újabb „zseniális” szójáték okozza ismét a gondot.

 

„Hazám, hazám, te mindenem”

 

Talpra esik a világ

Beküldte lnpeters - 2016, május 5 - 00:05

Talpra esik a világ,
Bárhogy' hajigáljuk,
De nem billen felénk, ha a
Sült galambot várjuk.

Hosszú távon sohasem
Vaksi a szerencse,
Kevesebbet nyom a profit,
Mint egy kis tál lencse.

Luxus az elrendelés,
Mint húson a prézli;
A végzet-pitbullt az ember
Önmaga tenyészti.

Talpra esik a világ
Atlantisz után is,
Isten sose könyörtelen,
Nem is joviális.

Behunyt szemmel

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, május 4 - 19:01
 
Lecsukom a szemem, anélkül is látok...
látom a hangokat, mit szalagjuk átfog -
nézek erdőt, ahol nagyra nő a szépség,
emberek is jönnek, hogy magukat tépjék.
 
Gyomtalan fű közé rejtik el a szívük,
(hol a tündöklő Nap álmában, ha kisüt) -
ne találhasson rá élő, sem holt fia,
nehogy lecsurogjon mázról a patina.
 
Utána nyugodtan, mint dolguk végezték,
elhiszik kevélyen: bennük a képesség -
mivel boldogulnak, érvényre juthatnak,

Jézus nyomán

Beküldte Schvalm Rózsa - 2016, május 4 - 18:29

E földi világnak léte mulandó,
benne oly sok a fájdalom, szenvedés.
De az Úr igéje örökké tartó,
belőle nyeri a lélek erejét.

Az ismeret vigaszt ad, tiszta látást,
a hosszútűréshez békét, nyugalmat.
A gyümölcsterméshez szent, égi áldást,
járva Jézus nyomán hű akarattal.

Cselekedve a jót, miként Ő tette,
szolgálva méltóképp, jó tetszésére.
Hálát adva, az Atyát dicsőítve,

Ólmos őszben

Beküldte Haász Irén - 2016, május 4 - 13:25
 
Ólmos ősz ködében szívem vérzik, 
régi törköly mézes mérge éget. 
Álmaimban szépség szomja érzik,
felhörpinteném  a messzeséget, 
 
vágtatnék fehér lovon a  lankán, 
testetlenül egy kies mezőn, 
szemérmes virágok hajlanak rám, 
mint egy foltvarrt, égi szemfedőn. 
 
Tőzikék liláját, nárcisz sárga 
lobbanását inná fel szemem. 
Kristálydzsungel a hegyek világa, 
ahová lovammal érkezem, 
 

Melletted álmodom

Beküldte hzsike - 2016, május 4 - 12:08
H.Gábor Erzsébet
Melletted álmodom
 
Melletted álmodom, mert így a jó nekem.
Amire vágyom én, azt benned meglelem.
Tevéled szállok fel, ha hív a messzeség,
s repítnek bennünket a régi szép mesék.
 
Karodban mesze visz a lázas képzelet
szelíden gúzsba fon, s én áldom két kezed;
dajkálva ringat el az édes szép remény,
akár egy égi nász a lélek ünnepén.
 
Szeretlek, s jól tudom, hogy mindez kölcsönös,

A koldus álma

Beküldte hzsike - 2016, május 3 - 09:02
H.Gábor Erzsébet
A koldus álma
 
Méhkas a nagyterem, ünnep az alkalom,
jókora húshegyek ülnek az asztalon.
Omlik a vadkacsa, bőre ma óarany,
szarvas a főmenü, lágy-puha húsa van.
 
Úszik a szaftban, az illata kész varázs -
friss a vad, éjjeli - büszke a vén vadász.
Mennyei pillanat, ízlik a jó falat -
árva kis áfonya reszket a hó alatt...
 
Felriad! Álma az éjbe hal - ennyit ér!

Nyárádi nyár

Beküldte kékszem - 2016, május 3 - 00:24

A nyárádi nyárról
mindent kétszer mondok,
de fizetni kétszer
soha nem akarok.

A nyárádi nyáron,
hogyha nem fizetek,
kétszer duplázódik:
az összegtől félek.

A nyárádi nyáron
uszoda is van,
beugrik a fürdőző,
s a víz kiloccsan.

A nyárádi nyáron
úszni tanulok,
nagyon nehezen megy,
majd megfulladok.

A nyárádi nyáron
kétszer izzadok,nem
hűsíthetem magam,
jó meleg a vizem.

A nyárádi nyáron
fonnyad a levél,
megveri az eső,
akkor tovább él.

Oldalak