Blogok

Május, május, te felhangolt orgona,
száz torokból színekkel felzengő zongora!
Fák-virágok nyílnak lányos-szép lelkeden
szerelmes ifjú bárdok dalolnak verseken,
betöltöd illatoddal a buja kerteket,
május, ha te vagy, szebb nálad nem lehet.
Bimbózva bomlik szirmodon szerelem,
kacsintás szemekben igéző sejtelem.
Május, május, te virágos hajadon!
Csókok repülnek szeretni szabadon.
Léleknek szárnyai nőjenek,
cseppjei aranyos esődnek
öntözzék a földet, s örömét szívednek:
Soha ne adj helyet benne a hidegnek...
 

             Kui János

Az életet látom ma az utcán,
hogy ballag el szépen egymás után
sok fiatal meg a szülő rendben.

Ragyog fényesen a nap reájuk,
mutatja, merre vezet az útjuk
idehaza, nem a nagyvilágban.

A csengő szívük ritmusára szól,
a céljaiknak diadalmáról,
küzdenek érte nagy akarattal.

A kapu nyitva marad utánuk,
tudják ők, hogy mindig visszavárjuk,
s rájuk adjuk a mi áldásunkat.

Gyönyör-felhőkön ülnek a vágyak,
lábuk lóbálva dúdolnak Téged;
bódító dallam házalva vágtat,
örömtől fűtött arcokba réved.

Árad szerelmem, kilép medréből,
sodor magával útjában állót;
messzire futnék kéjes nedvétől,
kerülj el engem, a lázzal hálót.

Özvegy Ölelés lebzsel egyedül,
keresve karol semmit markolón,
távolból hangod sírva hegedül,
válasz nélkül is hozzád tartozom.

Kacagó szemem hunyorog vakon,
belül még látlak, kívül elvesztél...
hangoddal együtt közös a lakom,
kottánkkal teli e zenész-szentély.

SZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ

Az egyetemes felelősség azonban kizárólag akkor érvényes, amikor a költő – költőként nyilvánul meg. A költőnek, mint magánszemélynek éppen akkora a felelőssége, mint bármely más magánszemélynek.

Ezért világosan el kell különítenünk egymástól a költő és a magánszemély státuszát.

Kutya farka hátul,
előtte fut a nyúl,
farka visszahúzza:
sajnálja a kutya!

Amikor először közétek léptem,

Szeptember volt,

Dalolt a sok virág,

S az égben szállt az illatáradat…

Nehéz lesz majd megszokni

A hiányotokat…

Elbűvölő kis csapat voltatok.

Sok bájos fiatal,

A többség mindig tudta, mit akar,

Szent varázslat időzött rajtatok,

Míg el nem űzte

Csacsogásotok.

Művészpalánták,

Táncosok,

Zenészek;

Jó lenne már tudni, hogy a jövendő

A számotokra majd mit tartogat.

Nehéz lesz majd kezelni

A hiányotokat…

Elém állt egy tükör este,
rámnézett és szavam leste.
Nem tagadom, meglepődtem,
mit akarhat itt, előttem.

Eddig mindig szerénykedett,
foncsorja sem kedve-szegett;
erőszaktól mentes, mondom...
kioszthatták: lelket mosson.

Ki lehetett ilyen galád? -
hogy álnokul szórja tanát.
Szembesítsen békés órán
azzal, ahogy hervad rózsám.

Firtatni ezt abbahagytam,
bár...lesem én, lankadatlan.
Szemüvegem is feltettem...
essen reám jobban terhem.

Mysty Kata
Kis unokám
 
Kis unokám, ha... megszületsz!?
Megtanítlak, - hogy szeress...
Megengedem, - játssz velem,
Közben eljátszom az életem.
Átvezetlek meséken át,
éveim tovatűnt tavaszán...
Ha megengeded,
bearanyozom veled,
maradék létemet.

Egyszem árva ül a bálba’,

érik az ő balladája,

hosszú terem széksorába’

ül a bálba’ szegény árva

legény, vad nők karéjába’;

óh, irgalom atyja, vége!

hej, nyugdíjas nők körébe

vetette nyugtalan vére…

Műfogsorát csattogtatva

indul rohamra a falka;

egyik borát kínálgatja,

más zakót igazgat rajta.

Szempilláját rezegtetve

süteményt négy hölgy töm bele,

s ahogy megszólal a zene,

parketten forognak vele!

Jaj, ez a vén gyerek mit tett!

Eső után nő a gomba 
a fák alatt, de mert dőre, 
szert tesz csinos, vagy otromba 
nagy kalapra, esernyőre. 

Az egyiké hamvas fehér, 
mint egy kőttes palacsinta, 
másé szürke, mint az egér, 
rajta ákombákom minta. 

Engedelmes bárányszókat
terelgetek verssorokba,
s vezetgetem szelíd nyájam
dombról völgybe, völgyből dombra.

Jóllakatom dús mezőkön,
felüdítem forrás mellett,
s pásztorbotom elűz tőlük
minden sötét veszedelmet.

Juhocskáim bővelkednek,
gömbölyödnek, gyapjuk szépül,
szavakból verssorrá híznak,
s verssé gyarapodnak végül.

De ha egy szó, egy válaszrím
tévutakon elcsatangol,
a kilencvenkilenc többit
az Istenre hagyva akkor

Okoskodó hitetlenség világa;

A vén irigység kegyet gyakorol,

S piac-illatú búcsúcédulák

Kínálják a műanyag üdvösséget.

Mégis,

Mégis…

Az Idő nekünk itt adott helyet,

Élnünk csak itt lehet.

Okoskodó hitetlenség világa,

Legfőbb törvénnyé lett a kapzsiság,

S a piacgazdaság előnyeit

Mutatja tömérdek hajléktalan.

Mégis,

Mégis…

Itt élünk,

Itt halunk;

Tisztességesek

Itt maradhatunk.

Okoskodó hitetlenség világa,

HARMINCHETEDIK RÉSZ

Az év elején Szigetvár parancsnoka Zeöld István, mint „locumtenens” azaz helytartó. Horvát Stančić Márkot február tizenharmadikán iktatják be a várkapitányságba.

Szulejmán szultán elégedetlen volt a budai pasával, elsősorban azért, mert Tojgun nem tudta elfoglalni Szigetvárt. Az uralkodó leváltotta a pasát, és a helyébe Khadim Alit nevezte ki.

Cifra legény bajszos-nyalka, várj csak,
széttáncolom a cipőmet, lássad!
Látom, látom, csettintenék  mellé,
 ha ma este a táncosom Te lennél.
Húzzad cigány, ne kíméld most a vonót!
Csűrdöngölőst, csárdást lassút, kopogóst.
Huncut szeme van a tüzes leánynak
mert legénynek  mosolyog az, de másnak...
Táncoltatják váltva szegény teremtést
hajnalodik, átmúlatták az estét.
Szól a zene, nem pihen a hegedű,
a lány is szól, hangja igen keserű:
"álljatok meg szusszanásnyit legények!"
(helyeselve remegnek a zenészek.)

Manapság nagyon elszaporodtak a futballmeccseken a piros lapok. Régebben sokkal kevesebb volt a kiállítás, de ezek gyakran a mai következményeknél nagyobb vihart kavartak.

Labdarúgó-világbajnokságon nem is egyszer fordult elő, hogy a kiállított játékos nem volt hajlandó elhagyni a pályát, és rendőröknek kellett levezetniük a gyepről.

Az 1966-os angliai világbajnokság Anglia-Argentína mérkőzésének 37. percében a német Kreitlein játékvezető kiállította az argentin Rattint. Azaz, csak kiállította volna…

Berohantak az argentin vezetők, tíz percig állt a játék.

Volt egyszer, hol nem volt, 
már hogyne lett volna...
Kerülte az atollt,
s puhányként  puhatolt
egy gangos angolna.

Zátonyt sose zúzott,
s nem volt víziszonya;
szirénekkel úszott,
megfordult vagy húsz ott -