Blogok
Van meleg szobám
Beküldte Mysty Kata - 2014, szeptember 18 - 10:51
Sátán, a vén aktakukac
Beküldte lnpeters - 2014, szeptember 17 - 23:01Sátán, a vén aktakukac
Bús iroda-töltelék,
Istennek jut a Szerelem,
Ördögnek a kartoték.
A körmönfont bürokrata
Folyvást packázik velünk,
Kiszorít az életünkből,
Hogyha rosszul ügyelünk.
Nem marad majd az életben
Se szépség, se ráció,
Egyéb sem lesz a világon,
Csak dokumentáció.
Sátán, a vén aktakukac
Rendet tenne ízibe’,
Űrlapok sodornák el a
Világot a semmibe.
Bürokratikus világban
Nyakig ér a lelki sár,
Hiányzik
Beküldte Mysty Kata - 2014, szeptember 17 - 10:31Mysty Kata
Hiányzik
Hiányzik mosolyomból a te mosolyod.
Lágyító hangszíned,
Mozdulatomból a másokra hangoló.
És csöndemből csönded...
lélek- komolysága; a bezártság-mottód.
Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - VI.
Beküldte lnpeters - 2014, szeptember 17 - 00:01Vegyük szemügyre a támadókat!
Az 1566-os hadjárat a források egybehangzó tanúsága szerint nem volt váratlan. A szultán már az előző esztendőben elhatározta. Magyarországon hónapokon keresztül találgatták, mi lesz majd a támadás célja, melyik vár. Eger talán, hogy kiköszörülje a tizennégy évvel korábbi csorbát?
Netán Győr, a Bécs felé vezető utat fedező legfontosabb erőd?
Esetleg Gyula vagy Szigetvár?
Vajon melyik?
A találgatások között csak ritkán bukkant fel Bécs neve.
Volt értelme....
Beküldte Mysty Kata - 2014, szeptember 16 - 16:39 Megtörtént egy pici csoda az életem őszén, hiszen tavaszt élhettem át ezen az estén.
Verseimet olyan emberek olvasták fel , akik szinte családtagnak számítanak... nem profi előadók de ,szeretik a verseket, az enyémeket is, - bevallom engem is. Elfogadva és feltétel nélkül a szeretet hangján adták közre...élményszerű pillanatokat szereztek. Ők válogatták ki maguknak többől...
Örömmel töltötték meg az est minden percét.
örökre
Beküldte baramara - 2014, szeptember 16 - 11:26Tudsz velem még újra szépet álmodni?
Mondd, az árnyékokat tudod feledni?
A sötét múltból lépjünk ki a fényre,
ha akarjuk, még szállhatunk - remélve,
remélve, hogy lehetünk még boldogok,
hisz’ egy a lelkünk és együtt álmodunk,
sose nézzünk hátra, mindig csak előre,
lelkedet adtad, s én enyémet – örökre!
Budapest, 2014. 09. 13.
Szeptemberi partokon
Beküldte lnpeters - 2014, szeptember 15 - 23:01Szeptemberi partokon
Az elmúlás vén rokon.
Ködbe vész a révület,
A Jelen megint süket.
Jövő – csupasz szirtfokon;
Szeptemberi partokon.
Szeptemberi partokon
A túlélés monoton.
Pesszimista tegnap-ár;
Sose létezett a Nyár.
Szél mereng a romokon;
Szeptemberi partokon.
Szeptemberi partokon
Fáradt szellemlét oson.
Ha ballag Idő lova,
Nyár-ünnep gördül tova,
Isten nem veszi zokon
Szeptemberi partokon.
Kikiabálós...
Beküldte barnaby - 2014, szeptember 15 - 18:32Cifraszűrhöz szűrdolmány, virágos ködmönke
réztarajos sarkantyú, lekvárral bödönke...
Ímhol tekeredik varangyos boszorka,
fűzre csavarodik vedleni bokorba.
Gúnyáját leveti, csupa ótvar-bőre,
nadálytejt csurrogtat zsombékra, gödörre.
Kótyagos ég alatt bömböl a toportyán,
nádi rigó fütyül, fészek-féle formán.
Kihez adjam a lányomat?
Beküldte lnpeters - 2014, szeptember 14 - 23:58Egy római szenátornak volt egy rettentően csúnya lánya. Sehogy sem sikerült férjre találnia.
Az apja óriási hozományt, készpénzt és tucatnyi értékes ingatlant helyezett kilátásba. Ez rövid időre felkeltette az érdeklődést.
Kiderült azonban, hogy a lány hisztériás, fennhéjázó és ostoba. Sőt. Nyilvánosa agyba-főbe verte a rabszolgalányait. Ez még a nem túlságosan finnyás római hozományvadászokat is elriasztotta.
A hattyú/ Léda
Beküldte Haász Irén - 2014, szeptember 14 - 18:44
A hattyú dúlt, és Léda vár.
Csak jön, csak jön a nagy madár,
a föld is döng, homok repül,
ahogy közelg szünetlenül.
Tán isten ő, hogy ekkora…?
Kitárt szárnya két kupola,
térül-fordul, körülveszi,
elfutni nem, nem engedi,
lenyűgöző csábtáncot lejt…
Szégyent, zavart, mindent felejt,
reszket Léda, irul-pirul,
pelyhek selyme, hogy rásimul,
birtokló vágy öleli át
dús csipejét, szép vádliját.
Elbájolja Szépség, Erő,
nem áll ellen, végtére nő,
Régi idők krónikája
Beküldte barnaby - 2014, szeptember 14 - 15:31Jó szél fújt. Por betemette már a régi világot.
Jött, mikor éppen strázsált a bánat bús ragyogásban,
s felcseperedtek rút dögevőkké gnóm-szerü lények.
Titkos rendjüket senki se merte szóra emelni
bűnük súlyát torolni főleg ..."jöjjön hát a nagy
és végső tetemre hívás, porba vetése a bajnak!"
Vajh, ki akarná látni vesztét, ha szolgamód görnyed a lélek?
Ősz mosolya
Beküldte lnpeters - 2014, szeptember 14 - 12:54Ősz mosolya hallgatag;
Semmiért kell lebontani
A Múltat,
A szép Nyarat.
Egész világ bánatos,
A táj dekadenciától,
Elmúlástól
Harmatos.
Nyirkos őszi paszomány;
Ősz nevében elvetendő
Minden régi
Hagyomány.
Ősz mosolya éteri;
Magát mindig okosnak és
Haladónak
Képzeli.
Ősz mosolya hatalom,
Sose lesz itt rajta kívül
Semmilyen más
Uralom.
Ősz mosolya: rossz jelen;
A világban ő egyedül
Az igazi
Terra Siculorum
Beküldte hubart - 2014, szeptember 14 - 08:31Édes komám, jó testvérem,
gyakran jársz a Székelyföldön?
Látogatják, nem is gyéren,
ezer kincsét hegyen, völgyön
szívem mélyén én is őrzöm.
Csodájára járhat bárki,
várja szikla, buja-zöld rét.
Nyisd ki szíved, karod tárd ki,
Csendesek lettek a hajnalok
Beküldte Schvalm Rózsa - 2014, szeptember 13 - 18:34
Csendesek lettek a hajnalok,
Változó színek
Beküldte hubart - 2014, szeptember 12 - 14:52Vérszínű fa kis ligetünk éke,
sok madárka boldog menedéke:
vörös juhar, vagy hasonló fajta,
minden levél rőzseláng-rőt rajta.
Sárgul már az erdők, mezők bokra,
őszi pára ül a vén napokra,
hajnal gyöngye berkenyelevélen,
piros bogyó incselkedik vélem.
Kék pillangó
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, szeptember 12 - 13:37A kék pillangó vagyok,
Az ég zokog
Beküldte Della - 2014, szeptember 12 - 10:57Nincs csillag az ég taván,
a Hold fénye halovány.
Szél vágtat a fák alatt,
letör gyönge ágakat.
Az ég zokog könnyekkel,
már a partot mossa el.
Ellenünk az őselem,
nincs a Földön kegyelem.
Küzdelem a gátakon,
homokzsák a vállakon.
Áradnak a patakok,
Istenünk tán elhagyott.
Szerelem és líra - CXXXVII.
Beküldte lnpeters - 2014, szeptember 12 - 00:31SZÁZHARMINCHETEDIK RÉSZ
Az ijesztő elbutulás az érem egyik oldala. A másik az ország lelki és szellemi állapota. Vagy éppen a kultúra állapota.
Az előbbiről nem szeretnék sokat mondani, beszélnek róla eleget. Csak egyetlen gondolatot vetnék fel.
Voltak a történelmünknek igen nehéz pillanatai. Őseink megfutamodtak vagy helytálltak, de eszükbe sem jutott, hogy feladják magyarságukat. Nélkülük nem lennénk.