Blogok

SZÁZHARMINCÖTÖDIK RÉSZ

A tradíciókhoz való viszony a jelenlegi magyar közélet egyik neuralgikus pontja. Elképesztő módon átpolitizálódott, sőt a napi politika részévé vált. Ezzel pedig sajnos a szélsőségek irányába polarizálódik. Vagy a szélsőséges nacionalizmus, vagy a nem kevésbé szélsőséges kozmopolitizmus irányába.

Marokkó délben. Mértani házak,

narancs és zöld mind, szemük-leragadt.

Valószínűtlen kék egén lázas

vörösréz-pénz Nap vet hőnyilakat.

Katlan-hőség. A levegő reszket,

datolyapálmák halpikkely-burka

földig hajolva keres vizeket.

Csend, üres utca, suhan két burkha.

Óarany hagymák kis palotákra

ültek, a belső kerteket őrzik.

Nargile-füstbe bújtak az árnyak,

Mysty Kata
Otthon...2014.

Holt-Szamos
te szelíd, árva...
Sok kis gyerek
örök álma...

Szomjas vágyak
kis lakája,
Ittas napok
szivárványa...

Sok-sok bajnak
vétlen oka,
Gyász útján
fekete ruha.

Most az emlék
hidat emel,
Könnyesen is
haza' terel.

Gyerekké tesz,
futva megyek...
jó anyámhoz
Isten vezet.

Mennybe szállok,
felkiáltok...
Újjá szülnek
majd az álmok.

Augusztusi késő nyárban

Könnyed, szelíd búcsúzás van.

Gyülekeznek a fellegek;

A “kell” helyén halvány “lehet”.

Harmatkönnyes minden bokor;

A búbánat – lelki nyomor.

Augusztusi késő nyárban,

Fonnyadt, fanyar látomás van.

Augusztus a célok vége,

Halál kacag fáradt égre.

A nyár hervadtan vezekel,

Szemünk előtt enyészik el.

Augusztusi késő nyárban

Mégis mindig élni vágytam.

MÁSODIK RÉSZ

Az idős uralkodó életének legfontosabb eredménye a korábban a birodalom veszedelmes ellenségének tekintett Magyar Királyság tönkreverése, területeinek megszállása, fővárosának elfoglalása volt. Logikus, hogy utolsó hadjáratát is ide vezette.

Azazhogy: nem ide.

Merthogy a célja: Bécs bevétele.

37 évvel korábban már megpróbálkozott ezzel, és kudarcot vallott.

Dús pompával vár a barokk;
éled a múlt-nosztalgia,
pezsdül az út, utcasarok,
csak bámul az emberfia.

A vár fokán zászló lobog
szelek szárnyán száll az ének,
hírét hozzák harci dobok
hősi csaták szellemének.

Páncél csillog, láncing csörög,
dörren a szakállas puska,
kopjára kap magyar, török,
összerezzen néhány fruska.

Szemem mered a plakátra,
karcsú huri táncát lejti,
vár az egri basa sátra,
búját a nép elfelejti.

 Szép Magyar Hazánkra tekints, Uram,
szeretettel fordítsd felénk arcod!
Népünk szívét érintsd, hallja hangod,
tiszta forrásodhoz leljen utat!

Fénylő napsugarad ragyogjon ránk,
áldásodat hintsd e drága földre,
mindenkor teremjen meg gyümölcse!
Hálát adva néz fel Rád ez ország.

Emeld fel, Istenem, a gyengéket,
hajléktalannak adj menedéket,
ne érje utcán tél jeges fagya!

Ne szenvedjen soha senki étlen,
kezet nyújtson gazdag a szegénynek,
ember voltát tiszteletben tartva!

Nyarunk bágyadt verőfényű

Csendes, szelíd alkonyán

Felmosolygott kis kertünkben

A legelső padlizsán.

Buszon talált palántának

Életkedve megmaradt,

Rozsdabarna termésével

Ő zárja le a nyarat.

Még a fáradt Nap is kacag

Hétköznapok zavarán;

Nem tudjuk, hogy vajon gyümölcs,

Vagy zöldség a padlizsán.

Ami beérhet, beérett,

Ami nem, talán kinő;

Új hurokba tekeredik

Mostantól a vén Idő.

Új ciklusra gyülekezik

Kezünk alatt a munka,

Csak feküdj haránt és hallgass!
Hallod, hogy zúgnak a bombák?
Dúdolok, hogy nyugton alhass
míg a várost ostromolják.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Vörös minden felhő, álom.
Alszik a felkent lánctalpas,
s hűlt lőpor zizeg a fákon.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Füstös a kivérzett alkony,
messze repülnek a darvak
szárnysuhogásukat hallom.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Kint néptelenek az utcák,
nem jár csak a halál-farkas;
eszi a háború kosztját.

Nyárutó, szép, érett asszonyunk
köténye gyümölccsel lesz teli,
ezért mi hálával tartozunk,
talán a szívünket teszteli.

Mézédes körte a kerti fán,
szilva és barack az asztalon,
indáján jó dinnye érik ám,
augusztus megterít gazdagon.

A padkán párolgó új kenyér,
ontja már csábító illatát,
ennyi kincs mellett a bú nem ér,
hűs szellő őszünkbe ringat át.

2014. aug. 17. 

Mysty Kata
Köszöntő

Kívánom,
hogy szeretve szerethess...
de ne vágyakozz,
a Vágy te magad légy!

Szívedből ne csorduljon
ki a fájdalom,
csak Öröm töltse be
 pitvarát, kamráját
"könnyesen!"

Kívánd azt,
hogy kívánhass...
így szüld újjá Magad,
és boldogság szolgálja - javad!

Lassan már csomagolni kezd a Nyár,

Tompább a verőfény,

Ünnep
/Glossza-vers Sajó Sándor: A szabadság ünnepén c. versére/

Moha tapadt rá, élő smaragd,

idő-morzsolta perem alatt.

Kútsötétjében papírtekercs,

rajta vallomás – talán egy vers…

- Nem jött a lányka, nem vitte el,

kék madár röptét nem hitte el –

egy emberöltő fakította,

senki sem jött rá a titokra.

A többi régi, sárga korsó

virággal terhes, szirmot hordó.

Testük borongó félhomályból