Blogok

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma - II.

MÁSODIK RÉSZ

Az idős uralkodó életének legfontosabb eredménye a korábban a birodalom veszedelmes ellenségének tekintett Magyar Királyság tönkreverése, területeinek megszállása, fővárosának elfoglalása volt. Logikus, hogy utolsó hadjáratát is ide vezette.

Azazhogy: nem ide.

Merthogy a célja: Bécs bevétele.

37 évvel korábban már megpróbálkozott ezzel, és kudarcot vallott.

Egri vigasságok

Dús pompával vár a barokk;
éled a múlt-nosztalgia,
pezsdül az út, utcasarok,
csak bámul az emberfia.

A vár fokán zászló lobog
szelek szárnyán száll az ének,
hírét hozzák harci dobok
hősi csaták szellemének.

Páncél csillog, láncing csörög,
dörren a szakállas puska,
kopjára kap magyar, török,
összerezzen néhány fruska.

Szemem mered a plakátra,
karcsú huri táncát lejti,
vár az egri basa sátra,
búját a nép elfelejti.

Fordítsd felénk arcod!

 Szép Magyar Hazánkra tekints, Uram,
szeretettel fordítsd felénk arcod!
Népünk szívét érintsd, hallja hangod,
tiszta forrásodhoz leljen utat!

Fénylő napsugarad ragyogjon ránk,
áldásodat hintsd e drága földre,
mindenkor teremjen meg gyümölcse!
Hálát adva néz fel Rád ez ország.

Emeld fel, Istenem, a gyengéket,
hajléktalannak adj menedéket,
ne érje utcán tél jeges fagya!

Ne szenvedjen soha senki étlen,
kezet nyújtson gazdag a szegénynek,
ember voltát tiszteletben tartva!

Az első padlizsán

Nyarunk bágyadt verőfényű

Csendes, szelíd alkonyán

Felmosolygott kis kertünkben

A legelső padlizsán.

 

Buszon talált palántának

Életkedve megmaradt,

Rozsdabarna termésével

Ő zárja le a nyarat.

 

Még a fáradt Nap is kacag

Hétköznapok zavarán;

Nem tudjuk, hogy vajon gyümölcs,

Vagy zöldség a padlizsán.

 

Ami beérhet, beérett,

Ami nem, talán kinő;

Új hurokba tekeredik

Mostantól a vén Idő.

 

Új ciklusra gyülekezik

Kezünk alatt a munka,

Falak

H.Gábor Erzsébet
Falak
 
Nem tudok kitörni többet én,
világot látni már nincs remény,
falakat raktam, várfalat,
fölülről süt csak rám a nap.
 
Fösvény kis sugara szánalom,
nem űzi el már a bánatom,
nem elég, fázom, fulladok -
levegő kéne, s nem kapok.
 
Se ablak, se ajtó, semmi sincs,
malterba merült a rézkilincs,
én már csak körbe járhatok,
hiába vések vájatot.
 

Altató

Csak feküdj haránt és hallgass!
Hallod, hogy zúgnak a bombák?
Dúdolok, hogy nyugton alhass
míg a várost ostromolják.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Vörös minden felhő, álom.
Alszik a felkent lánctalpas,
s hűlt lőpor zizeg a fákon.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Füstös a kivérzett alkony,
messze repülnek a darvak
szárnysuhogásukat hallom.
 
Csak feküdj haránt és hallgass!
Kint néptelenek az utcák,
nem jár csak a halál-farkas;
eszi a háború kosztját.

Bőségkosár

Nyárutó, szép, érett asszonyunk
köténye gyümölccsel lesz teli,
ezért mi hálával tartozunk,
talán a szívünket teszteli.

Mézédes körte a kerti fán,
szilva és barack az asztalon,
indáján jó dinnye érik ám,
augusztus megterít gazdagon.

A padkán párolgó új kenyér,
ontja már csábító illatát,
ennyi kincs mellett a bú nem ér,
hűs szellő őszünkbe ringat át.

2014. aug. 17. 

 

Köszöntő

Mysty Kata
Köszöntő

Kívánom,
hogy szeretve szerethess...
de ne vágyakozz,
a Vágy te magad légy!

Szívedből ne csorduljon
ki a fájdalom,
csak Öröm töltse be
 pitvarát, kamráját
"könnyesen!"

Kívánd azt,
hogy kívánhass...
így szüld újjá Magad,
és boldogság szolgálja - javad!

Régi nyár

H.Gábor Erzsébet
Régi nyár
 
Lehajtott fejjel baktatok,
a sárban sír egy vén kavics,
nem látom, szinte vak vagyok -
mulat az idő rajtam is.
 
Hajamba túr az esti szél
 - előttem fogytán már az út -,
sálamat tépi, nem kímél,
szívemben zúgó ár a múlt.
 
Egy házhoz érek - "régi nyár"-
penészes, mállott, vén falak,
engem most mégis élni vár
romja, az őszi ég alatt.
 

Ébredés

Az éj sötétje szétszakad,
harsány-sárgán kél a Nap.
Égre lobban fel a fény,
ablakot tár a remény.
 
Szép álmokat kergetek,
pillám ébred, megremeg.
Tóba ér az égi kék,
nyár illatot hoz a szél.
 
Nyújtózik a két karom,
elfeledem bánatom.
Újra bizserget a lét,
lám az élet mégis szép

Régi kőkorsók virággal

 

Moha tapadt rá, élő smaragd,

idő-morzsolta perem alatt.

Kútsötétjében papírtekercs,

rajta vallomás – talán egy vers…

  

- Nem jött a lányka, nem vitte el,

kék madár röptét nem hitte el –

egy emberöltő fakította,

senki sem jött rá a titokra.

 

A többi régi, sárga korsó

virággal terhes, szirmot hordó.

Testük borongó félhomályból

 

Remény kell

H.Gábor Erzsébet
Remény kell
 
Mit ér, ha cseng, ha bong a rím,
ha nincs mögötte semmi sem?
Mit ér a dal, ha fals, hamis,
mit ér a szó, ha nem hiszem?
 
Mit ér a szív, ha nem dobog,
s a lélek holtan - mondd, mit ér?
Mit ér az ész, ha elvakult,
ha kincset herdál bóvliér’?
 
S mit ér a szem, ha nem ragyog,
s közelre látsz, de messze nem?
S mit ér a titkod, hogyha nincs -

Költőbarátaimhoz

A Lét

Sziklás mederben fut tova;

Köszönöm, hogy tartozhatok

Valahova.

 

Korunk, mint súlyos kőtömb,

Ránk terül,

Köszönöm,

Hogy nem vagyok egyedül.

 

Törjön magasra fel

A Líra orma;

Találjon egymásra

Tartalom és

Forma.

 

Laposan fújnak cinikus szelek,

A hivatalos líra szendereg;

Tárgyiasan, vagy alanytalanul

Nyelvet gyalul.

 

Pedig

A Szép,

Az Új

Most minálunk lakik;

Érmihályfalvától fel

Kissomlyóig,

Gyémánt-napok

Kemény napok voltak,
tiszták, hófehérek.
Reszketett a holnap
anyám keze alatt.

Úgy mosta a szennyest,
úgy varrta az álmot,
az édest, a csendest
párnám huzatjába.

Fényes napsugárban,
derengő hajnalon,
s örök-forró lázban
várom, egyre várom:

Elgurult gyémántok
- földre hullt csillagok -
csak eddzenek lángok,
hogy ragyoghassatok.

A vajda

Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.

Oldalak