Blogok

Életünk

    

 Mysty Kata:
 Életünk
 
Homokfutás az életünk,
   Sok mindent nem érthetünk...
Csupán - tétlenül nézhetünk.
Nyom nyomán lépkedünk;
Sorsunk homok
a szélviharban.
Építjük, s romboljuk
esetten, amíg örvény
az égbe nem emel...
 

     

 

    Mysty  Kata:

       Életünk  

 

   Homokfutás

Míg hazatérnem van hová…

Míg hazatérnem van hová,

Kéken feszül az ég,

S kikacag minden végzetet

A meghitt messzeség.

——-

Míg hazatérnem van hová,

Békés a láthatár,

És lombos kis kertünk ölén

Csábít az illatár.

—–

Mi ketten tán már vénülünk,

Sejtelmesebb a dal,

De huncut szerelmünk bizony

Még mindig fiatal.

——–

Míg hazatérnem van hová,

A csókból csók fakad,

S míg hazatérnem lesz hová,

Ez mindig így marad.

Magunk Parnasszusa 2.

     Mysty kata:

Magunk Parnasszusa 2.

  / rövidebb változat/

 

 Lant ékes hangja zengi be

 A Parnasszust.

 Apollón játéka megigéz, múzsái

 Nyomán örök dala kél , s

 A táncot járó lenge szél, a

 Hegy ormán oly kacér.

 Gerincén maszkban áll, és

 Nevet Euterpé, bája botlik

 A derekán megtörő nap sugaraiban. És

 Hogy ontja históriák sorát ! A hegy

Szögletében térdel Polühümnia, kinek

Fennkölt fohásza érted is szól :

A líra az...

Líra az: mély tűzbe hoz,
Bús szavakból fényre visz,
Kénye-kedve játszva ont,
Bő patakként hűs vigaszt.

Líra az: koromba ír,
Szénfekete mélybe húz,
Hogyha kedved ón-nehéz,
Csáberővel lépre csal.

Líra az: ki hős vezér,
Fenn a vártán ő dalol,
Lánglélekben ő lobog,
Szárazon tart puskaport.

Líra az: szeret, remél,
Múzsacsókkal ő tüzel,
Andalít, ha újra kél,
Szerelmünk, éjféli lény.

Röpke januári tavasz

Sápadt napfény,

Kemény szél;

Januárban

Szabadságra ment

A Tél.

-----

Méltóságos, szép hitek,

Talán mégsem lesz hideg.

-----

Hideg hajnal,

Fényes ég;

Fájdalmasan integet

A Messzeség.

------

Vén ködös felhő-zárvány,

Csapdában a szivárvány.

-------

 A meleg sál

Kelendő;

Súlyos felleg fölöttünk

A Jövendő.

-----

Békét könnyez ránk az ég,

Ám a tavasz messze még.

-----

Szent László

Vén Idő rajzolta át

Hajdani szép mosolyát.

———

Apa volt és katona,

Nem győzhették le soha.

———

István rokona elkezdte,

Ő volt, aki befejezte.

——-

Életre kel, hogyha kell,

Ő sohasem adja fel.

—-

Legendákban lovagol,

Szeret minket valahol.

——–

Álmainkra figyelmez ő,

Drága, örök védelmező.

——

Magyar dalok örök éke,

Lovagoknak példaképe.

——–

Oldalak